Kossuth Lajos nem halt meg, hanem megdicsőült akkor, a midőn teljesen betöltötte életének nagy hivatását mely ez volt: széttörni a szolgaság lánczait, megtanítani a nemzetet, az ernyedetlen munkára, a haza és szabadság szeretetére s a függetlenségi eszméhez való, semmi kínnal meg nem törhető ragaszkodásra.
Ez a fönséges élet, minden alkotásával, minden küzdelmével és minden szenvedésével ezekre tanította a magyar nemzetet. És valóban, a nemzet addig él, a míg legszentebb jogát föl nem adja, a míg küzd, szenved és kitart mellette.
Abban a percben, a melyben a tiszta függetlenséghez való jogát föladja – nem dicsőül meg, mint e jog fönséges hirdetője, hanem meghal a halálok halálával, a melyet nem követ föltámadás! – Nem sóhajtozással, nem könnyekkel hanem avval tiszteljük méltán Kossuth emlékét, ha szóval és tettel szállunk síkra Magyarország teljes függetlenségéért.
Nyitókép: Középen Herman Ottó
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum