Iránban ismét agyonvert az erkölcsrendészet egy lányt
A 17 éves Arnica Kaem Maqami nem tudni, mennyi ideig volt kórházban.

Margaret Atwood olyan univerzumot teremtett A szolgálólány meséjében, amely minden kegyetlensége ellenére magába szippantja a nézőt. Most Testamentumok címmel itt a folytatás egy nem kevésbé nyomasztó világgal.

Gileád újratöltve – mint azt sejteni lehetett, A szolgálólány meséjének utolsó része korántsem jelentette a történet végét a filmvásznon. Margaret Atwood sötét és kegyetlen univerzumának újabb fejezetei pedig még inkább gondolkodásra sarkallják a nézőt. A cikk spoilereket tartalmaz!

A Testamentumok széria első évada 15 évvel azután játszódik, hogy az örök lázadó szolgálólány, June Osbourne hazatér. Eközben már felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai nem ismerik azt a szabad világot, amely a vallási fanatikusok térnyerése előtt Gileádot jellemezte.

A történet két fiatal főszereplője, Daisy és Agnes fiatal nők, akik próbálnak túlélni az utópisztikusnak beállított országban, miközben árgus tekintetek szegeződnek rájuk és társaikra. Valamennyi lány szeme előtt két cél lebeg:
Erről pedig nem más gondoskodik egy, a parancsnokok gyermekeinek fenntartott „iskolában”, mint Lydia néni (Ann Dowd) és megannyi munkatársa.
Szemlátomást a leendő feleségeket a nénik kevésbé gyötrik, mint a szolgálólányokat, de ha rossz fát tesznek a tűzre, annak bizony súlyos következményei vannak számukra is. Érdekesség, hogy a Testamentumok első évadának első öt része némileg „mellőzi” az erőszakos cselekményeket, de azért a lányok még így is a kelleténél többet találkoznak a halállal, a kíméletlen büntetésekkel – többek között a MayDay tagjait elrettentésül még mindig fellógatják a falra –, valamint a lázadókkal való leszámolásokkal is.
A hatodik rész azonban bepótolja az addig elmaradt brutalitást. Ekkor kerül előtérbe Lydia néni története, aki a hatalomátvételtől kezdve végigkísérte a gileádi rezsim kiépülését, így már az első percekben szemtanúja volt az emberi ésszel jóformán alig felfogható jogfosztásnak és dehumanizálásnak, amely leginkább a nőket sújtotta.
Ezután karaktere is új fénybe kerül, és jó néhány lépése érthetővé válik.
A történetnek egyébként külön pezsgést ad June (Elisabeth Moss) feltűnése is, aki kisebbik lányát, Daisyt (Lucy Halliday) terelgeti. Mindezt úgy, hogy a kamaszlány mit sem sejt arról, hogy saját édesanyja bízza meg azzal a feladattal, hogy kerüljön közelebb féltestvéréhez, Agneshez (Chase Infiniti). Daisy küldetéséről néhány részletet a hetedik részben tudunk meg, amelyben az ellenálló MayDay működéséről is kiderülnek részletek.
Halliday amellett, hogy jól hozza a cserfes és lázadó torontói lányt, aki egy küldetés miatt kénytelen belesimulni a gileádi mindennapokba, külsőre is sokban emlékeztet June-ra. Hasonlóan erős Agnes alakja, aki abban is hasonlít édesanyjára, hogy igazi vezéregyéniség, és bár elsőre úgy tűnhet, hogy jól illeszkedik a fanatikus közegbe, ott van benne az erő és a szenvedély, ami veszélyt jelenthet a toxikus rendszerre.
Agnes igazi személyisége vélhetően akkor bontakozik ki igazán, amikor egyre inkább beleszeret sofőrjébe és testőrébe, Garthba (Brad Alexander), aki kettős életet él: úgy kapaszkodik fel a ranglétrán, hogy közben összejátszik a Gileádot megdönteni akaró népes hálózattal, a már említett MayDay nevű ellenállási szervezettel.
Bár a Testamentumok első öt epizódja jóval sziruposabb, mint A szolgálólány meséjének bármelyik évada, az alaptézis nem változik:
Gileád élhetetlen hely.
Sokszor leginkább a Közel-Kelet középkori módszereket alkalmazó teokráciáira emlékezteti a nézőt, ahol érthető módon megjelennek a rendszerrel szembeszegülők is. Nekik, ha szerencséjük van, sikerül olyan jó színészeknek lenniük, hogy ne végezzék a rettegett gyarmatokon vagy a falon.
Ez a homoszexuálisokra is igaz, akiket „nemi bűnözőnek” bélyegeznek meg, hiszen egy olyan világban vonzódnak a saját nemükhöz, ahol egy-egy újszülöttért a legbarbárabb tettekre is képesek.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért is van mégis ekkora sikere Atwood antiutópiájának a XXI. század emberének körében. A válasz talán az, hogy azt az érzést erősíti meg a befogadókban,
milyen világban nem akarnának soha élni.
Bár tény, hogy nőnek lenni a lehető legnehezebb ebben a képzeletbeli rezsimben; a kamaszlányok a szabad szerelem lehetőségében sem reménykedhetnek, a társadalom jóformán tenyészállatként tekint rájuk. De a férfiak élete sem könnyű ebben a zártságban, főleg ha maradt bennük még néhány csepp emberség. Nem meglepő, hogy az őrök és a Szemek soraiból kerülnek ki azok az „ügynökök”, akik életüket kockáztatva működnek együtt a diktatúra megdöntésén fáradozókkal.
A fekete humor is teret nyer az epizódokban, bár ez is inkább keserédes, mintsem felszabadult. Hiszen
furcsa azzal szembesülni, hogy fiatal nők még a saját testük működésével sincsenek tisztában.
És azzal, hogy ebben a börtönnek is beillő közegben annyira el van fojtva a szexualitás, hogy a lányok azt sem tudják, miként fest egy férfi teste, és mi szükséges ahhoz, hogy a sokak által vágyott utód megszülessen. Minderre többek között egy suta párbeszéd során derül fény, amelyben Daisy rögtönzött szexuális felvilágosítást tart társainak.
Ezek után kíváncsian várom, a történet hová fut ki, és miként tör majd a felszínre a mélyben megbújó feszültség. Vélhetően előidézve egy újabb lázadást a parancsnokok által uralt országban, az egykori Egyesült Államok helyén.
Testamentumok – amerikai drámasorozat, 2026, megtalálható a Disney + kínálatában.
Nyitókép: Disney + Facebook-oldala
Ezt is ajánljuk a témában
A 17 éves Arnica Kaem Maqami nem tudni, mennyi ideig volt kórházban.
