A régész csak csontokért ment a polcok közé, de olyat talált, amire az egész világ felkapta a fejét. A titokzatos bronzszobor nem nagymacskát, hanem egy harci kutyát ábrázol, amiből az egész Római Birodalomban ez az egyetlen ismert példány.
A magyar földön, Lepsény közelében megtalált, római kori Seuso-kincsek kalandfilmbe illő történetéről már sokat hallhattunk, legutóbb egy kiváló regény is megjelent az egykori tulajdonosukról: a 4. század első harmadában játszódó Nyugaton kelt a nap írója a nemzetközi hírű régész, Nagy Mihály. Nem kevésbé izgalmas az a jó ideje tartó feltárási munka sem, amely a székesfehérvári Szent István Király Múzeum égisze alatt zajlik a Seuso-épületkomplexum környezetében, ám annál jóval nagyobb területet érintve.
„Rengeteg római lelőhelyet ismerünk a Sárvíz folyó mindkét partján, nagyjából egy-egy kilométer széles sávban. Most egy körülbelül negyven kilométer hosszú szakasz van fókuszban, ebbe beleesik a múzeumhoz tartozó Gorsium Régészeti Park egésze; a nagyjából ötven éve tartó tervkutatás alapján bizonyított tény, hogy itt volt a városias, központi rész. És idetartozik a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum területe is, ahonnan nemrégiben sikerült újabb információkat nyernünk további épületekről, utcaszakaszokról” – visz vissza több értelemben is a kezdetekhez Kovács Loránd Olivér régész, az intézmény szakmai igazgatója.
Ezekhez az információkhoz több irányból jutottak hozzá a szakemberek, olykor nem várt és meglehetősen izgalmas végeredménnyel. Első lépésben például drónokat vetettek be, a több hónapon át készülő felvételek pedig eddig nem ismert, kőből felhúzott épületek nyomát hozták elő délre. Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy egy vagy több településről beszélhetünk. A mikroregionális kutatási projekt célja pedig éppen ez: a római kori településstruktúrának, a kiterjedésének a vizsgálata, ami legkésőbb a 4. században ezen a környéken megtalálható volt.
Második lépésben a terepi, fémkeresős kutatások következtek Szabadbattyán határában, amelyben többségében a Szent István Király Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei vettek részt, a nagyjából harmincfős csapatot Fekete Fruzsina régész-archeozoológus irányította. A pontos lokalizálás után már az első terepbejárás meglehetősen jó eredménnyel zárult, a felső 20-25 centiméteres talajrétegből közel 300 lelet bukkant elő, közöttük hagymafejes fibulák, míves övcsat, gyűrű és rengeteg ércpénz. A bronzérmék nagy száma különös jelentőséggel bír, mivel ezeket jellemzően váltópénzként használták, egy helyen való tömeges előfordulásuk arra utal, hogy a területet folyamatosan lakták, élték a korszakban.
A harmadik lépés az ásatások megkezdése lesz az arra alkalmasnak látszó pontok kijelölése után.
Orbán Viktor nem hátrált meg, vétózott Brüsszelben, érzi, hogy mögötte van az utca. A Tisza jelöltjei folyamatosan hibáznak, Magyar Péter okkal ideges. Itt a Mesterterv legújabb adása.
A Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállítása nem igazságot akar tenni az örök kérdésekben, helyette az utókor lelkében élő sokszínű Attila-kép árnyalása a cél. A hunok királyát szokatlan perspektívákból is megidéző tárlatról a múzeum főigazgatóját kérdeztük.
Összművészeti találkozónak adott helyet a hétvégén a Szépművészeti Múzeum. A műtárgyak között pár napig a divat és a stílus kapta a főszerepet. Tehetséges és fiatal tervezők mutatkoztak be a közönségnek, bebizonyítva, hogy Kelet-Európa e téren is igencsak élen jár. Beszámolónk.
A világ statisztikáinak élmezőnyéből lassan kikopunk, a nagyhatalmak sajnálkozva emlékeznek meg rólunk.
Minden évforduló jó a számvetésre, sőt a magyar kultúra napja arra is, hogy büszkék legyünk a hazára. Petri Lukács Ádám írása.
A magyar kultúra népszerűsége töretlen.
A magyar kultúra napja azért fontos, hogy erre is ráirányítsa a figyelmet.
A cseh miniszterelnök bejelentette, hogy az ügy miatt összehívja az állambiztonsági tanács ülését.
Kaposvár, Dunaújváros és Eger után most Szentendrén tart beszédet a kormányfő, kövesse nálunk élőben!
