Világszenzáció Székesfehérváron: olyan lelet került elő a raktárból, ami átírja, amit a rómaiakról tudtunk

A magyar földön, Lepsény közelében megtalált, római kori Seuso-kincsek kalandfilmbe illő történetéről már sokat hallhattunk, legutóbb egy kiváló regény is megjelent az egykori tulajdonosukról: a 4. század első harmadában játszódó Nyugaton kelt a nap írója a nemzetközi hírű régész, Nagy Mihály. Nem kevésbé izgalmas az a jó ideje tartó feltárási munka sem, amely a székesfehérvári Szent István Király Múzeum égisze alatt zajlik a Seuso-épületkomplexum környezetében, ám annál jóval nagyobb területet érintve. 

Harminc önkéntes, háromszáz új lelet 

„Rengeteg római lelőhelyet ismerünk a Sárvíz folyó mindkét partján, nagyjából egy-egy kilométer széles sávban. Most egy körülbelül negyven kilométer hosszú szakasz van fókuszban, ebbe beleesik a múzeumhoz tartozó Gorsium Régészeti Park egésze; a nagyjából ötven éve tartó tervkutatás alapján bizonyított tény, hogy itt volt a városias, központi rész. És idetartozik a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum területe is, ahonnan nemrégiben sikerült újabb információkat nyernünk további épületekről, utcaszakaszokról” – visz vissza több értelemben is a kezdetekhez Kovács Loránd Olivér régész, az intézmény szakmai igazgatója. 

Ezekhez az információkhoz több irányból jutottak hozzá a szakemberek, olykor nem várt és meglehetősen izgalmas végeredménnyel. Első lépésben például drónokat vetettek be, a több hónapon át készülő felvételek pedig eddig nem ismert, kőből felhúzott épületek nyomát hozták elő délre. Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy egy vagy több településről beszélhetünk. A mikroregionális kutatási projekt célja pedig éppen ez: a római kori településstruktúrának, a kiterjedésének a vizsgálata, ami legkésőbb a 4. században ezen a környéken megtalálható volt. 

Második lépésben a terepi, fémkeresős kutatások következtek Szabadbattyán határában, amelyben többségében a Szent István Király Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei vettek részt, a nagyjából harmincfős csapatot Fekete Fruzsina régész-archeozoológus irányította. A pontos lokalizálás után már az első terepbejárás meglehetősen jó eredménnyel zárult, a felső 20-25 centiméteres talajrétegből közel 300 lelet bukkant elő, közöttük hagymafejes fibulák, míves övcsat, gyűrű és rengeteg ércpénz. A bronzérmék nagy száma különös jelentőséggel bír, mivel ezeket jellemzően váltópénzként használták, egy helyen való tömeges előfordulásuk arra utal, hogy a területet folyamatosan lakták, élték a korszakban. 

A harmadik lépés az ásatások megkezdése lesz az arra alkalmasnak látszó pontok kijelölése után.