A haza a magasban

A hazánkra, ahol az elmúlt tizenöt esztendőben olyan bőkezű támogatásban és intézményi gyarapodásban részesültek a kultúra régi és új intézményei, amelyhez hasonlóra eddig csak a millennium idején volt példa.

A kaposvári Csiky Gergely Színház lenyűgöző rekonstrukciójára, a debreceni Csokonai Fórumra, vagy Veszprémre, amely  Európa Kulturális Fővárosaként bizonyította be, hogy a magyar vidék világszínvonalú teljesítményre képes és maradandó közösségi és kulturális intézményekkel gazdagította a várost. A zalaegerszegi Mindszentyum, a soproni Múzeumnegyed, a gyönyörű bodrogközi múzeumporta csak kiragadott példák. Miként a  Nagyváradi Szecessziós Múzeum, a szabadkai zsinagóga régi patinájának visszavarázsolása, a kassai Márai-ház kiállítása is csak hosszú sorból lettek kimazsolázva: a történelmi Magyarország megannyi anyaországi támogatásból megújult épületei közül.

Budapest  pedig úgy gazdagodott, mint Ybl Miklós és Hauszmann Alajos korában.

S a hihetetlen mennyiségű templomfelújítás, az Országház körüli méltatlan állapotok felszámolása és egy szellős, barátságos tér kialakítása, vagy épp a Zugligeti Lóvasút épületének renoválása mind-mind épített örökségünk gondos megóvása.

Közben: a magyar filmművészet új aranykorába lépett: Nemes Jeles László a Saul fiával, Deák Kristóf pedig a Mindenki című alkotásával hozta el az Oscar-díjat. Enyedi Ildikó káprázatos finomságú filmjei, ha kevesebb nézőhöz is jutnak el, éppoly fontosak, mint a Bán Mór könyvéből készült és  átütő közönségsikert hozó Hunyadi Sorozat.  Krasznahorkai László Nobel-díja, vagy Nádas Péter munkái nemzetközi figyelmet keltenek, de a fiatalabb nemzedékek is remekműveket írtak az elmúlt években, amit persze tekinthetünk szerencsés egybeesésnek csupán, de feltétlen öröm. Személyes kedvencem Darvasi László Neandervölgyije mellett Barnás Ferenc új regénye, avagy épp az úttörő nemzedék remek prózái: Czakó Zsófia, Mécs Anna munkái. 

Csoóri Sándortól tudjuk:

Ez a féltés, ez a gondoskodás végig jelen volt az elmúlt tizenöt esztendőben. A keretek erősek, de a tartalmat nekünk,  ma élő magyaroknak kell hozzátennünk. A közös identitásképző erő, megmaradásunk támasza és örömforrás a megannyi kulturális érték, ami létrejött. Kurtág György Operájától a FrenÁK társulat CrAzy_RunnErs előadásáig. S mindaz, ami bizonyosan ezekben a percekben is készül.

Gondoljunk szép gyarapodásunk mellett a kitűnő kortársunkra, Szőcs Gézára, akit elragadott a covid és az ő sorainak olvasásával is emeljük meg ezt a napot:
„Rózsásék ezt olvasták a címkén: Keserűlikőr, és ez a magyar szó nemcsak a rég nem látott, talán rég elveszett haza villódzó képzetét idézte fel bennük, hanem a szabadság lebbenésszerű, foszlányosan vibráló, átfutó érintését is. Talán ez a legmegindítóbb vallomás, amelyet a magyar nyelvről valaha olvastam.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

***