Magyar menyegző, Attila-kiállítás, ösztöndíj a legjobbaknak – a magyar kultúra hidat képez Kelet és Nyugat között
2026. február 20. 18:43
Erősen indult kulturális szempontból az új esztendő. De mi vár még ránk? Erről kérdeztük Kiss-Hegyi Anitát, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kulturális kapcsolatokért felelős államtitkárát.
Egy nap helyett egy egész hetet szenteltek a magyar kultúrának idén év elején. Hogy értékeli ezt a programsorozatot?
Meghódította a mozikat a magyar kultúra napján bemutatott Magyar menyegző. (Fotó: KIM)
1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Szerettük volna, hogy a világ különböző pontjain élő magyarok együtt ünnepeljenek, de rájöttünk, hogy 24 óra kevés lesz, ezért meghirdettük a magyar kultúra hetét. „A kultúra összeköt” mottóval elindított programsorozatunk keretében Budapesten, határon innen és túl több száz esemény valósult meg, és külföldi magyar kulturális intézeteinken keresztül a világ különböző pontjain is jelen voltunk, New Yorktól egészen Pekingig. Szóval ez egy nagyon intenzív hét volt, sőt, idén – új kezdeményezésként – a magyar kultúra napján közel száz hazai múzeumot ingyenesen lehetett látogatni, a szombathelyi Savaria Múzeumtól a debreceni Déri Múzeumig. Ugyanakkor, a számtalan program mellett január 22-én az összes vármegyeszékhelyen gálaműsorral egybekötött díjátadókon ismerték el a kulturális szektor dolgozóinak munkáját. Fontos, hogy köszönetet mondjunk nekik is, hiszen a magyar kultúra értékeinek továbbörökítéséért közösen teszünk.
Így igaz. A magyar kulturális ágazatban dolgozók bére 15 százalékkal emelkedett január 1-jétől: ez 41 ezer embert érint. Ez egy kétlépcsős bérfejlesztés második üteme volt, hiszen 2022-ben már történt egy 20 százalékos emelés,
így az elmúlt négy évben összesen 35 százalékos béremelést tudtunk végrehajtani ezen a területen.
A magyar kultúra napján nyitotta meg kapuit az Attila-kiállítás a látogatók előtt. Milyen az eddigi fogadtatása a nem mindennapi tárlatnak?
Az érdeklődők összesen 400 műtárgyat tekinthetnek meg, melyek 13 országból érkeztek Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ebben aktív szerepet vállaltak a türk országok, ahol Attila kultusza, emlékezete a mai napig erősen jelen van. De még a British Museumból is érkezett kiállítási tárgy. A tárlat gondolata egyébként nem most fogalmazódott meg bennünk, több év munkája van abban, hogy a tető alá került.
Ez az elmúlt 40 év legnagyobb szabású Attila-kiállítása, ami azért is fontos, mert a hun vezér évezredek múltán is hidat képez a keleti és a nyugati világ között.
Úgy vélem, idehaza is többet kellene róla beszélni, többet kellene az ő alakjával foglalkoznunk, hiszen a szerepe nemcsak a történelmi múltunkban fontos, hanem a jelenünkben és a jövőnkben egyaránt. Fontos tudnunk, honnan jövünk, honnan származunk. A kiállítás célja az is, hogy elindítsunk egy közös gondolkodást, és lássunk a mítoszok mögé, hiszen megannyi történelmi tanulmány foglalkozik Attila alakjával. A legifjabbakat például múzeumpedagógiai foglalkozásokon keresztül ismertetik majd meg Isten ostorával.
A magyar kultúra napján 8 hónap után ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt –az UNESCO Világörökség részét képező – Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, amelyet sikerült megmenteni a kenyérbogár-fertőzéstől. A rovarok, melyek a klímaváltozás miatt idehaza is elszaporodtak az utóbbi időszakban, komoly károkat okoztak a gyűjteményben, azonban áldozatos munkával és a minisztériumok, valamint a mecénások összefogásával sikerült gyorsan menteni a menthetőt. A könyvtárban hamarosan egy új, zsilipes rendszert vezetnek be, és a jövőben fokozattan ügyelnek majd a levegő és páratartalomra is, ezzel elkerülve egy hasonló esetet.
„Azét, mer én széköj vagyok, / Mindön embört nem uralok / Attila vót az én apám / Szép örökség maradt reám” (Kriza János: Vadrózsák – Székely népköltési gyüjtemény, 1863)
Ugyancsak január 22-én kezdték vetíteni a mozik Káel Csaba új filmjét, a Magyar menyegzőt is, amelyre már az első hétvégén több tízezren voltak kíváncsiak.
A filmet tavaly decemberben mutatták be először Kolozsváron, január 22-től pedig már idehaza is elérhető valamennyi moziban. Nagyon sok külföldi megkeresést kaptunk, az alkotás komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. A budapesti premieren a fiatalabbakat és az idősebbeket egyaránt magával ragadta az a korszak, amely a vásznon megelevenedett, és megidézte a magyar táncházmozgalom kezdeti időszakát.
És ha már táncház: éppen a magyar kultúra hetén indult el az AkvaFolk sorozat is az Akvárium Klubban, amely ezentúl kéthetente, csütörtökönként várja a magyar népzene és néptánc iránt érdeklődőket egy hamisítatlan táncházba. A rendezvénysorozatot Berecz István néptáncos és Pál István Szalonna népzenész fogja össze. A nyitóeseményen még a 90 éves Hideg Anna néni is fellépett, akire a közönség úgy tekintett, mint egy rocksztárra, amikor kiállt a színpadra és énekelni kezdett. Elképesztő élmény volt ezt látni és hallani. Az AkvaFolk minden korosztály előtt nyitott, csak ajánlani tudom mindenkinek.
A magyar néptánc és a népzene nemcsak a moziban, hanem a pályaudvarokon és a repülőtéren is fontos szerepet kap mostanság.
A magyar kultúra napján a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren és a Keleti pályaudvaron is néptáncosok fogadták az utazóközönséget, de ez már nem új keletű kezdeményezés. A Budapest Airporttal együttműködve augusztus 20-án indítottuk el a Magyar Kultúra Pop-Up sorozatot, amelynek célja, hogy a Magyarországra érkezők rögtön kulturális élményt kapjanak, amint leszállnak a repülőről. Ez a kezdeményezés azoknak is kedvez, akik csak átutazóban vannak, hiszen így is lesz egy benyomásuk az országról, kapnak egy kis „kóstolót” a magyar kultúrából. Az adventi időszakban például nemcsak néptáncegyüttes, hanem egy kórus, az Angelica Leánykar is koncertet adott. A mintegy negyventagú kórus karácsonyi dalokkal kedveskedett a repülőtér központi terében áthaladóknak – meseszép volt.
A jövőben a magyar kultúra tehetségei már nemcsak a repülőtéren, hanem a vasútállomásokon is bemutatkoznak majd a MÁV Csoporttal és a Hagyományok Házával való együttműködésnek köszönhetően, így az utazók akár heti rendszerességgel is találkozhatnak velünk. Továbbá tárgyalásokat folytatunk
a Magyar Turisztikai Ügynökséggel
és a Visit Hungaryvel is,
mert a szárazföld mellett a kikötőkbe is szeretnénk kulturális programokat vinni a jövőben.
Említette a tehetségeket. Mit érdemes tudni az első alkalommal odaítélt KÓD ösztöndíjról?
A KÓD kulturális ösztöndíjprogramot a Magyar Civil Háló támogatásával és a Kulturális és Innovációs Minisztérium fővédnökségével indítottuk el január 29-én. Az ösztöndíj elnevezése arra utal, hogy a magyar kultúra nemcsak megszerzett tudás, hanem belső örökség is, amely generációkon át öröklődik
– mondhatni „kódolva” van bennünk.
Első együttműködő partnerünk a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), első ösztöndíjasunk pedig Dobszay-Meskó Ilona Erkel-díjas zeneszerző, karmester, korábbi MMA-ösztöndíjas.
A KÓD kulturális ösztöndíj egy évre szól. A Magyar Civil Háló egymillió forint támogatást biztosít, amelyet ebben az esetben az MMA további egymillió forinttal egészít ki. A cél, hogy ez alatt az egy év alatt minél szélesebb körben népszerűsítsük az ösztöndíjas tevékenységét itthon és külföldön egyaránt. A külföldi magyar kulturális intézetek révén nemzetközi megjelenést is szeretnénk biztosítani az ösztöndíjasoknak.
A KÓD az első hullámban három ösztöndíjast támogat majd három intézményen keresztül. A cél, hogy minél többen csatlakozzanak a programhoz, akár művészként, akár támogatóként, akár intézményként.
Első alkalommal ítélték oda a KÓD kulturális ösztöndíjat. Az első díjazott Dobszay-Meskó Ilona Erkel-díjas zeneszerző, karmester, korábbi MMA-ösztöndíjas. (Fotó: KIM)
Milyen kapcsolatot ápolnak a Magyarországon élő kisebbségekkel?
A magyarországi szerb közösséggel jelenleg szorosabb kapcsolatunk van, mivel tavaly szeptemberben indítottuk el a magyar–szerb közös kulturális évadot. Egyre több kisebbségi önkormányzat keresi meg az államtitkárságunkat azzal a céllal, hogy közösen valósítsunk meg kulturális programokat. Kijelenthetem, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyarországon élő nemzetiségekkel nagyon jó viszonyt ápol.
Ön kulturális diplomataként kilenc évig látott el külszolgálatot a Liszt Intézet Magyar Kulturális Központjában, Moszkvában. Az ott megszerzett tapasztalatokból mit tud hasznosítani államtitkári munkája során?
A moszkvai magyar kulturális intézetben gyakornokként kezdtem, és az igazgatói székből jöttem haza 9 év után. Ezután a Külgazdasági és Külügyminisztériumban láttam el főosztályvezetői feladatokat a külföldi magyar kulturális intézeteket felügyelő főosztályon. Így az intézetek által megtapasztaltam azt is, hogy miként lehet a magyar kultúrát népszerűsíteni nemcsak Oroszországban, hanem a világ különböző pontjain. A Moszkvában töltött évek alatt megtanultam, vezetőként hogyan kell fontos döntéseket meghozni, ugyanakkor diplomataként az volt a legfőbb feladatom,
hogy a két ország közötti pozitív párbeszédet erősítsem a kultúra által.
A munkámat megkönnyítette az, hogy az oroszok kultúraszerető emberek, ezért az általunk szervezett eseményeknek szinte garantált volt a sikere Oroszország-szerte. És ahogy akkor, most is különösen fontos számomra az emberekkel való párbeszéd és a kapcsolatok kialakítása, hiszem, hogy mindent ez határoz meg.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
Mert hiába sakkozgattak itt emberek olykor ötszázezer forintokkal reggeltől estig, ha eközben egy titkos bugyorban lapult még néhány raklapnyi pénz, ami csak arra várt, hogy olyanoknak legyen kiosztva, akik egyrészt nem szorulnak rá, másrészt pedig nem érdemlik meg.