Eközben az ellenzék mesterien fokozza az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba.
A szerző bölcsész-teológus
„Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl, magyarok, és legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté! Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért. "
Wass Albert
Senki sem gondolta nagy lelkesültségében a rendszerváltoztatás éveiben, de még az ezredváltás pillanataiban sem, hogy alig telik el egy emberöltő, s újból egy rossz, nemzetállami létet veszélyeztető, bürokraták és korrupt politikai ámokfutók által kiépítendő új birodalmi rendszerbe kívánnak beletuszkolni bennünket, magyarokat. Bennünket, Hunyadiak, Dobók, Hadik kapitányok, Petőfik és Wittner Máriák népét. Ébresztő van.
Újra egységes nemzetté kell válnunk, ahol azonban az igazi demarkációs vonalat nem csak harcos és harcos, hanem patrióta, azaz hazafi és kozmopolita, liberális brüsszelita között kell meghúzni.
Két modell tartotta és tartja magát máig: az európai uniós salátástál és az olvasztótégely mintázata. Az egyikben magad adottságaival mellérendelt nemzetállami közösségként vagy jelen, a másikban egy világnemzetekből és világvallásokból összerottyantott massza arctalan, jellegtelen tagja leszel, multikulturális bólogatójános. A 2026-os választás most erről szól tehát: maradhatunk-e karakterünk szerinti magyarok, s tudunk-e egységes nemzet lenni vagy masszamagyarok leszünk a nagy étvágyú háttérhatalmak asztalán. S persze arról, képes-e a jelenlegi kormánypárt felvenni a harcot a külföldről mozgatott erőkkel, de ennél is fontosabb kérdés, képes-e a polgári, nemzeti oldal valódi megújulásra?
Talán az átlagos magyar polgárnak szemmel nem látható,
de ki kell mondani, hogy a külföldi szakszolgálatok óriási erőkkel dolgoznak Magyarország, mint konzervatív, jobboldali, patrióta politikai bástya-ország destabilitásán, melyet a brüsszeli elit pénzügyi sarcolással tesz teljessé.
Mesterien fokozzák az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba. Időnként szemlézve az internet fotelposztolói világát, azt is ki kell mondani: (egyelőre csak) verbális baloldali lincshangulat van kialakulóban, ami adott esetben a gyűlölet sátáni szellemét kiengedve a palackból akár a lenin-fiúk 1919-es gyalázatos tetteit ismételtetheti meg 2026-ban. Mondanivaló nélküli gyűlöletcunami van valami, valakik ellen.
Figyelemre méltó számot közölt a miniszterelnök a legutóbbi, saját politikai közösségének tartott beszédében.
A magyar nemzeti közösség 57 százaléka jobb, 43 százaléka baloldali. Több szintű mérés, hosszú évek munkája van az elemzők eredménye mögött.
Ezek alapján nem meglepő az elmúlt évek kétharmados, koalíciós kényszer nélküli kormányzása. Helyesen mérték fel a birodalmi elitek, hogy mivel kívülről lehetetlen, belülről kell elkezdeni bomlasztani a magyarországi politikai rendszert, így a külföldi (és idegenszívű magyar) „szakértők”, szakszolgák 2022 után ezt az utat választották. Ha valami nem hiteles, azt könnyebb hitelteleníteni, mint ami hiteles. Talán szíve mélyén azzal senki nem vitatkozik, hogy Magyarországon sokkal jobb ténfergő, támolygó, garázda, útlevél nélküli mingránsok nélkül élni, mint velük, jobb világ az édesanyák és édesapák által alapított családoké, mint a nemtelen identitászavarosoké, s a sor folytatható a magyar-brüsszeli narratívaharc számos elemével. Ezeket megpróbálták immár új Alaptörvényünk 2011-es életbelépése által támadni, nem nagy sikerrel. Az ország és a kormánya is stabil maradt, kiálltuk a rohamokat.
A törést a magyar társadalomban a kormánypártok által vállalt magas moralitási küszöbben való botlások extra méretűvé nagyításával és az irigységfaktor magas amplitúdóra tekerésével tudták megteremteni.
Tehát a kormány a külső nyomásnak sokkal jobban ellenállt és ellenáll, mint a belsőnek. Azonban ha nincs belső tartás, a külső nyomás is előbb-utóbb rést üt a pajzson. Tehát a cél a belső tartás és erő visszaszerzése, melyre többek között a Harcosok Klubja is alakult. Azonban ez csak egy virtuális webszabadságharcos erőtér, ahol az is elég, ha döntetlenre hozzák a meccset. Nem ott kell nyernie a jobboldalnak, hanem olyan pályán, ami a sajátja, és amin az ellenfél idegenül mozog.
Mielőtt a győztes pályáról ejtenék néhány szót, fontos önkritikusan két olyan területet említeni, ami belső erózióhoz vezetett és vezet, azonban könnyen korrigálható.
Az első és legfontosabb, hogy a koalíció magát tette morális céltáblává azzal,
hogy a keresztény (-demokrata) értékek politikai közbeszédbe való beemelésével maga és környezete számára magas erkölcsi mércét is állított egyben,
így ennek való megfelelést kérik rajta számon támadói. Valljuk be, a vállalhatatlan elkövetőkön (akikből persze minden szakmacsoportban bőséggel akad baloldali is) joggal kérik számon, a teljes polgári, jobboldali közösségre nézve jogtalanul. Általában mindenki a maga szemében levő gerendától ugyanis csak a másik szemében levő szálkát látja, így történt az elmúlt években is. Ha végzetes léket nem is, de repedéseket ejtettek a kormány hajóján ezek az erkölcscsőszi támadások. Ezekre pedig, pont a keresztény politikai bekötés nyomán nincs nagyon válasz, csak a hamu a fejre. Bocsánatot kérünk...
A másik jelentős repedés és szavazói bizonytalanná válás, lemorzsolódás a „szomszéd füve mindig zöldebb” lélekállapotból ered. Ez egy helytelen lelki eredő, irigység a neve. A normalitás világának megrontója a Diabolosz, a szétvető, a Sátán legkedvesebb eszköze.
Általában az irigy ember a maga helyzetével, sorsával, lehetőségeivel elégedetlen, saját sikertelensége, elvakultsága foglya lesz.
Ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi a Forbes Magazin magyar leggazdagabbjainak listáját, látni fogja, hogy – amiként a médiában is – jelentős baloldali fölény van. Mit vár el egy földi halandó, négyévenkénti szavazópolgár a szupergazdagoktól, legyen bármilyen oldali is? Talán azt, amit az érettségi tételben Széchenyi Istvánról el kell mondania minden tizennyolc évesnek: Magyar Tudományos Akadémia, Lánchíd, Lóverseny.
Azaz vagyonának nagyságához mérten két kézzel ad vissza valamit nemzetének. Két kézzel, nem zsugori szűk marokkal, nem morzsákat! Nem offshore-ozza, alapítványozza, rejtegeti, babusgatja.
A baloldaliakkal szemben általában nincs morális elvárás a gazdasági elitek tekintetben sem, de a polgári, patrióta, hovatovább valódi keresztény jobboldalon van. (Eklatáns példa, hogy a saját feleségét, gyermekeit abuzáló, bennfentes kereskedelemmel jelentős összeghez jutó, családját és kenyéradóit eláruló pártvezérrel szemben alapvetően baloldali és odakeveredő jobboldali híveinek nincs erkölcsi fenntartása, míg a másik oldal hibáit ugyanők a szemben levő szálka okán morálisan a végletekig számonkérik...)
A tisztes polgári létmód nehezen behatárolható fogalom, azonban azt pártállástól függetlenül mindenki nehezen fogadja el, hogy a luxus legmagasabb szintjén járók – nyaralás, gépkocsi, ingatlanok, karóra, felöltő és ruhaköltemények – nem tudnak mértéket tartani. Semmilyen gond nem lett volna és nem is ért volna a politikai ingerencia határáig bármilyen ügy,
ha a magát nemzeti gazdasági elitnek tartó jobboldaliak vagyonukból az örök példa, a hiteles, keresztény hazafi Széchenyi Istvánhoz hasonlóan nagy nemzeti ügyekhez, nagymértékben járulnak hozzá.
Vitathatatlan, hogy a lóversenyhez hasonlóan a labdarúgás is nemzeti ügy, de nemzeti ügy a cigányság felemelése, a leszakadó társadalmi osztályok, a szegények számára kitörési pontokat jelentő alapítványok létrehozása, a demográfiai krízis megállításának szolgálata, a magyar agyat, tudást szolgáló kutatás, fejlesztés, innováció célszerű és jelentős mértékű, sok milliárdos támogatása, hogy csak néhányat említsek. A médiumok nem a gazdasági elitek jószolgálati ügyeivel, cselekedeteivel vannak tele.
Ha vannak is ilyenek egyáltalán, rögtön semmissé teszi őket a tisztes polgári létmódot messze meghaladó, pazarló költekezés, az anyagi javakban való kivagyiság.
Sajnos össztársadalmilag, de hovatartozástól függetlenül úgy tűnik, az elitek világában nem alakult ki az ELÉG kultúrája. „Sajnálatos módon egy nagyon hangos, következetes és nagyerejű üzenet árad felénk a világból, amitől azt hisszük, megjelenésünkkel, vagyonunkkal, teljesítményünkkel kell bizonyítani szeretett voltunkat. – írja Henri Nouwen holland író, majd hozzáteszi: Az köti le figyelmünket, hogy „vigyük valamire” ebben az életben, és nagyon lassan fogjuk fel eredetünk és végességünk felszabadító igazságát.” Széchenyi István felfogta, ezért érettségi tétel, ezért példakép. Ezért a tudomány, az épített örökség és a sport világában nemcsak névjegyét, de vagyonának jelentős részét is letette.
2026-ig még mindig van ideje a jobboldali pénzügyi eliteknek megpróbálni felzárkózni a legnagyobb magyarhoz nemzetépítő szolgálataikkal.
Nagy segítségére lennének a tisztes polgári gondolkodású, hazájukért cselekvő középosztálynak és választási küzdelemben önkéntesként talpalók tömegeinek. Ugyanis egy a mérték: „ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.” – nem magáért.
Mi a megoldás, hogyan lehet ebben a meglehetősen nehéz helyzetben és szorításában nemzetet építeni, ahogy Wass Albert javasolta utolsó üzenetében?
Az európai politikai térben a „patrióta” szó telitalálat, ugyanis ez a tökéletes szűrő és megoldókulcs egyszerre. Olyan, mint annak idején a „polgári” szó volt a Fidesz, egy egyébként szabadelvű, nemzeti párt neve mögött.
Egy néppárt nagy gyűjtőfogalma, amely alá minden jóérzésű ember be tudta magát sorolni, azonosulni tudott és akart is vele.
Ez az azonosulás a polgári körökkel pedig messze túlnyúlt a pártpolitika határain, s országos kovásszá vált. Sajnos politikai terméknek minősült, s úgy gondolták lejárt a szavatossága. Kidobták, pedig az évszázados értékek nem csereszavatosak. A keresztény jelzőnél a polgári kitétel morálisan megengedőbb, ugyanakkor tudvalevően minden keresztény társadalmi érték egyben polgári érték is és az igazi polgár pedig a világpolgárral ellentétben: patrióta… A kozmopolita: hazátlan, nemzeti gyökerekkel nem rendelkező világpolgár. „Ez a mai nemzedék, ez kapott ötven évi agymosást, néppé gyúrták a nemzetet” – írja Wass Albert. Kommunista kozmopolitáink egykor a szovjet, mai liberális utódaik a brüsszeli hatalmi struktúra kiszolgálói, magyarországi helytartói és az sem téved nagyot, aki a két-három generáció mögött családi leszármazási kötelékeket vél felfedezni. Patrióta és kozmopolita harcot látunk,
a kiábrándult jobboldaliak pedig észre sem veszik, hogy az ellenzéki oldalra való átsorolással az európai olvasztótégely lelketlen, arctalan tömegei közé terelnének bennünket, magyarokat is.
A Harcosok Klubja remek kezdeményezés, mert fel kell venni a kesztyűk amit elénk dobnak a küzdőtéren. De a választás nem a virtuális térben fog eldőlni, hanem a szívekben. Nem a virtuális térben, hanem a rögvalóságban. Ott, ahol a patrióták, a helybeliek, a lokálpatrióták, a házukat, földjüket, falujukat, városukat, hazájukat szeretők az idegen hatalmakban bizakodókkal és kiszolgálóikkal találkoznak. Világszerte magyar patrióta klubok, itthon a lokálpatrióták kis körei hozhatnak megoldást. Légy magyar globálisan, cselekedj lokálisan!
A hazafiság otthon kezdődik. A lokálpatrióta körök jelenthetik a patrióta Magyarország alapsejtjeit, ami alapján igazán erősek lehetünk. Itt van még erő! Főleg a kisebb közösségekben, az alulról jövő kezdeményezésekben.
A Fidesz azzal lépett nagyot 2002 után, hogy médiapártból – alapvetően a polgári köröknek mennyiségi és minőségi erejének köszönhetően közösségi párt – néppárt lett.
Most még keményebb a helyzet: fáradtabbak, fásultabbak, kiégettebbek az emberek. Most a (net)Harcosok Klubja közösségi média területén folyó csatája mellett fel kell építeni – és fenn kell tartani ahol van, példaként meg kell mutatni – újból a közösségi érzést. Ez az 57-43 százalékos elosztású hazai pálya. Mindenkinek tehát a saját őrhelyén, családjában, közösségében kell segítségére lennie állapotbeli kötelességének magas szintű gyakorlásával, hazaszeretetével a miniszterelnök vezette európai szabadságharc megnyerésében. Ennek első állomása a 2026-os választás. Mert ne feledjük Wass Albert sorait: „Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.”
Itt a cselekvés ideje!
Nyitókép: MTI
„A legújabb brüsszeli döntés jövő júliustól azt írja elő Magyarország számára, hogy vagy átveszünk migránsokat más európai országokból, vagy fizetünk értük” – írta közösségi oldalán a miniszterelnök.
Az 1825 után induló reformmozgalomnak kettős célja volt: felzárkóztatni az országot Európa nyugati részéhez, illetve megvédeni a nemzeti érdekeket a birodalmon belül nyelvi-kulturális téren és gazdasági önállóságban.
Magyar Péter szófogadása Brüsszelnek és a kiszivárgott adóemelések már a tiszásoknak is kellemetlenek. Az utca emberét kérdeztük. Riportunk.
A miniszterelnök nem kertelt, imádja a csihi-puhit.
Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.
Petra Steger Magyar Péter szerepére is kitért felszólalásában.
Az általam követett jelek változó értékei fokozatosan tovább romlanak, különösen a mindennél fontosabb kohézió terén.
Hont András újságíró gyilkos iróniával üzent Magyar Péternek.
