Egy új elemzés igazolta Mark Regnerus szociológus elhíresült, 2012-es tanulmányát, mely számos szempontból rosszabbnak találta a melegpárok gyermekeinek helyzetét, mint a biológiai szüleik által neveltekét, ezzel kiváltva az LMBTQ-mozgalom és a progresszív tudósok haragját.
Kiderült, hogy mégis igaza volt egy 2012-es, nagy vihart kavaró, máig vitatott tanulmánynak, mely azt állította, hogy a melegpárok gyermekei rengeteg téren rosszabbul teljesítenek – írja a Public Discourse.
Az utóbbi időben itthon három pázmányos pszichológus állította utoljára a HVG-ben, hogy „minden szeretet egyenlő”, és hogy a kutatások szerint a melegpárok ugyanolyan jó szülők, mint a heteró biológiai szülők, gyermekeik mentális állapota nem marad el utóbbiakétól. E sorok szerzője erre válaszul számos más kutatást felsorolt, amelyek más eredményre jutottak.
Interjút is készítettünk Walter Schummal, a Kansasi Állami Egyetem professzorával, a téma szakavatott kutatójával, aki rámutatott: téves elmélet, hogy a melegpárok gyermekei ugyanolyan jól teljesítenek, mint a biológiai szülők gyermekei,
a „nincs különbség” elméletét állítólag alátámasztó kutatások többsége pedig módszertanilag hibás és politikailag motivált.
Ezt is ajánljuk a témában
A „nincs különbség” elméletét állítólag alátámasztó kutatások többsége módszertanilag hibás és politikailag motivált – erről beszélgettünk a Kansasi Állami Egyetem professzorával, Walter Schummal.
Loren Marks, a Louisianai Egyetem professzora például 2012-ben kimutatta, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság által felhasznált kutatások annak bizonyítására, hogy „nincs különbség”, módszertanilag használhatatlanok.
Jellemzően – írja a Public Discourse –„a társadalomtudományi folyóiratokat elárasztották a gyenge, félrevezető ’tanulmányok’, amelyeket gyakran politikailag motivált meleg szerzők írtak, és amelyek állítólag azt akarták kimutatni, hogy a gyerekek ugyanolyan jól boldogulnak az azonos nemű szülőkkel, mint a különböző neműekkel. Az elsődleges taktika az volt, hogy a meleg könyvesboltokból, meleg témájú újságokban megjelenő hirdetésekből, Pride-felvonulásokról és hasonló forrásokból toborzott meleg szülők nyilvánvalóan elfogult mintáit kérdezték meg arról, hogy vannak a gyermekeik, majd ezt az összes meleg szülő által nevelt gyermek reprezentatív mintájának tekintették.
Magukat a gyerekeket ritkán vizsgálták meg, nem konzultáltak velük. A ’tanulmányok’ jellemzően túl kicsi mintákat vettek ahhoz, hogy bármilyen különbséget mutassanak
a meleg és más szülők által nevelt gyermekek között, még ha léteztek is ilyenek, majd a különbségek hiányát tévesen erős következtetésként értelmezték, miszerint nincsenek különbségek. Egy áttekintés szerint a 2010 előtti negyvenhét ilyen tanulmányból csak négy használt véletlenszerű mintát, és a meleg szülők által nevelt gyermekek legtöbb mintája kevesebb volt, mint ötven. Tanulmányról tanulmányra a bizonyítékok hiányát a bizonyítékok hiányának bizonyítékaként mutatták be, ami egyre növekvő konszenzust táplált – a valódi bizonyítékok hiánya ellenére – miszerint ’nincsenek olyan különbségek’, amelyek számítanának az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek és a saját anyjuk és apjuk által nevelt gyermekek jóléte szempontjából.
A legnagyobb vitát és politikai vihart azonban Mark Regnerus 2012-es kutatása okozta, aki azt állította:
azok a fiatal felnőttek, akiknek egyik szülője gyermekkorában legalább egy ideig azonos neművel ért párkapcsolatban, negyven szempontból is rosszabbul teljesítenek, mint azok, akiknek édesanyja és édesapja együtt maradtak.
Az Új Családszerkezetek Tanulmánya (NFSS) elnevezésű kutatásban Regnerus és munkatársai 15 ezer, tizennyolc és harminckilenc év közötti fiatal felnőttet szűrtek, akiket véletlenszerűen hívtak meg, hogy elegendő azonos nemű szülőktől felnevelt személyt gyűjtsenek össze ahhoz, hogy érdemi összehasonlításokat lehessen tenni közöttük és azok között, akik stabil házasságban élő biológiai szülőktől nőttek fel. Az eredmény egy valamivel kevesebb, mint 3000 fős minta lett, amely 248 azonos nemű szülőktől felnevelt személyt foglalt magában, ami messze a legnagyobb mennyiségű elsődleges, statisztikailag reprezentatív adatot gyűjtöttek össze az ilyen személyekről.
Regnerus ellen és mellett petíciót indítottak, etikai vizsgálatot indítottak ellene, ami nem talált kivetni valót a munkájában, és áltudósnak állították be a baloldali lapok. Megkérdőjelezték a módszertanát is, habár Paul Amato szociológus szerint a témában addig ez volt a legjobb tanulmány módszertanilag. A közlő folyóirat, az amúgy legmagasabb besorolású (Q1-es) Social Science Research, ami hat lektorral nézette át Regnerus kutatását a szokásos kettő helyett, Darren Sherkat szociológus személyében szupervízort hívott, aki egymaga felülbírálta és „bullshitnek” minősítette a hat lektor és Regnerus munkáját. Később kiderült, hogy Sherkat minősíthetetlen hangvételű cikkeket írt Regnerus és más, általa konzervatívnak tartott tudósok ellen.
Kapcsolódó vélemény
Public Discourse
Az állítás, hogy nem különböznek az azonos nemű párok háztartásaiban felnőtt gyermekek a különnemű szülők gyermekeitől, abból származik, hogy a kutatók úgy gyűjtik, elemzik és prezentálják az adatokat, hogy mindez egy politikailag célszerű következtetés felé mutasson, nem pedig úgy, hogy kiderüljön, mi következik magukból az adatokból.
Most azonban érdekes dolgok derültek ki. A Cornell University két szociológusa, Cristobal Young és Erin Cumberworth kiadott egy könyvet a neves Cambridge University Pressnél, melynek címe: Multiverse Analysis; Computational Methods for Robust Results.
A kötetben azt vizsgálják – írja a Public Discourse –, „hogy
az apró, láthatatlan módszertani döntések – például a kategóriák osztályozásának vagy a szélsőséges esetek kezelésének módja – milyen eltérő eredményeket hoztak a közzétett tanulmányokban.
Ezt úgy csinálták, hogy megvizsgálták az ilyen döntések minden lehetséges ésszerű permutációjának eredményeit - amit a Pókemberre utalva ’az elemzések multiverzumának’ neveztek el –, hogy megmutassák, a lehetséges eredmények tartományában hol landolt a bejelentett eredmény. Ez az eljárás fényes fényt vetett a rejtett elemzési döntésekből eredő túlzásokra vagy torzításokra.”
Mint írják: „az új módszer bemutatásához különösen erősen vitatott tanulmányokat vizsgáltak. A legtöbbjük rosszul szerepelt az ilyen vizsgálat során. Például egy olyan tanulmány esetében, amely azt állította, hogy a férfiak jövedelme 115 százalékponttal haladta meg a nőkét a válás után, az alternatív elemzések sokasága legfeljebb csak 37 százalékos különbséget tudott találni. Egy vitatott tanulmány, amely arról számolt be, hogy a nők politikai nézetei az ovulációs ciklusukkal párhuzamosan változnak liberálisabbá és konzervatívabbá, úgy találták, hogy ’a [120] lehetséges eredményből álló multiverzumból a legszélsőségesebb becslést mutatta be’, amelyből 115 nem mutatott ki hatást. Az ilyen eredmény eléréséhez, jegyezte meg Young és Cumberworth, ’látszólag minden lehetséges feldolgozási döntést a szerzők által preferált eredmény javára hoztak’ – ami szélsőséges elfogultságra utal, ami aláásta az eredményt.”
A két szerző nem mulasztotta el megvizsgálni Regnerus nagy vihart kavart, 2012-es tanulmányát sem. Az eredmény azonban meglepő lett: „Egyfajta stressztesztként a szerzők egy fejezetet szenteltek a Texasi Egyetem (Austin) szociológusa, Mark Regnerus 2012-es, ’mára hírhedtté vált’ tanulmányának újravizsgálására, amely ’megállapította, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) szülők gyermekei az >ép biológiai családban<„ (IBF) nevelkedőkhöz képest számos szociodevelopmentális szempontból rosszabbul teljesítettek’ – amit tömören ’LMBT-hatásnak’ neveznek (bár pontatlanul: transznemű személyeket nem vizsgáltak).”
Nos, „ennek az erősen vitatott tanulmánynak a széles körű kritikája több mint kétmillió alternatív elemzés multiverzumát eredményezte, amelyek statisztikailag szignifikánsak voltak (ami azt jelenti, hogy az eredmények nem lehettek a véletlenszerű mintavételből adódó véletlenszerű eltérések következményei). Kezdetben arra számítottak, hogy ’egy átfogó multiverzum-elemzés erőteljesen meggyőző módon fogja alátámasztani [a tanulmány számos kritikusának] álláspontját’.”
De „ehelyett Young és Cumberworth valami váratlan és figyelemre méltó dolgot talált:
a kétmillió szignifikáns alternatíva közül egy sem vezetett pozitív eredményekhez az LMBT-szülők gyermekei számára.
Bár gyakran kisebb hatásokkal, de minden elemzés megerősítette a Regnerus-tanulmány központi megállapítását, miszerint a gyerekek jobban jártak az ép biológiai szülőkkel, mint az LMBT szülőkkel. Kiderült, hogy Regnerus tézise nem csak abban az elemzési modellben volt igaz, amelyben bemutatta: hanem minden lehetséges elemzési modellben igaz volt.”
Ahhoz képest, hogy mennyire igyekeztek „szétszedni” Regnerus tanulmányát, és azóta is áltudományosnak, rossz tudománynak igyekeznek beállítani, ez váratlan megerősítés Regnerus számára.
Young és Cumberworth elismerik, hogy
„meglepett minket a Regnerus-tanulmány robusztussága”.
Bár a kritikai elemzések az LMBT szülői hatás csökkentett becsléseit eredményezték, „meglepődtünk azon, hogy ezekben az adatokban az [LMBT szülők] negatív hatása ennek ellenére továbbra is robusztus, és hogy lényegében nincsenek ellentétes előjelű eredmények [amelyek bármilyen előnyt mutatnának az LMBT szülő jelenlétéből]”. A jövőben vita lehetséges, jegyzik meg, „az LMBT szülői hatás nagyságrendjéről vagy az adatok minőségéről, de nem az LMBT szülői hatás meglétéről ebben az adatkészletben”. Amennyiben – írja a Public Discourse – „az NFSS pontos képet ad a szülői családi struktúrákról – és kétségeik vannak ezzel kapcsolatban –, érvényes bizonyítékokat szolgáltat a negatív gyermeki kimenetelekre, amelyek abból adódnak, hogy a gyermek, akár rövid ideig is, ki volt téve a meleg vagy leszbikus szülők befolyásának.”
Mark Regnerusszal 2018-ban készítettünk interjút.
Mark Regnerus (1971) az austini Texasi Egyetem szociológia professzora. A chicagói Trinity Christian College-ban végzett 1993-ban, szociológia szakon, BA-képzésen. Az MA-képzést és a doktori tanulmányait Chapel Hillben, az Észak-Karolinai Egyetemen végezte el. 1999-ben és 2001-ben elnyerte az Amerikai Szociológiai Társaság vallásszociológiai szekciójának Minőségi Publikációért Díját (Distinguished Article Award). 2012-ben publikálta az részben melegpárok által nevelt gyermekekről szóló, New Family Structures Study című kutatásának eredményeit, amivel azonnal a tudományos harcok frontvonalában találta magát. Egykori doktori témavezetője, Christian Smith professzor boszorkányüldözésnek nevezte a Regnerus elleni hadjáratot. Mark Regnerusnak eddigi négy könyve mind az Oxford University Pressnél jelent meg: Cheap Sex: The Transformation of Men, Marriage, and Monogamy (2017); Premarital Sex in America: How Young Americans Meet, Mate, and Think about Marrying (2011, Jeremyi Ueckerrel közösen); Forbidden Fruit: Sex & Religion in the Lives of American Teenagers (2007); és The Future of Christian Marriage.
Ezt is ajánljuk a témában
Azok a fiatal felnőttek, akiknek egyik szülője gyermekkorában legalább egy ideig azonos neművel ért párkapcsolatban, negyven szempontból is rosszabbul teljesítenek, mint azok, akiknek édesanyja és édesapja együtt maradtak – ezek a kutatási eredmények tették híressé és hírhedtté Mark Regnerust, a fiatal texasi szociológusprofesszort, akit a CitizenGo által Madridban szervezett első nemzetközi genderkritikus konferencia apropóján kérdeztünk. Interjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen hatással van a gyermek pszichéjére, ha túl korai életkorban szembesítik a nemi identitás kérdéseivel? Vannak-e bizonyítható különbségek a hetero-, illetve a homoszexuális szülők által nevelt gyermekek személyiségfejlődésében? A téma amerikai szakértőjét, Paul Sullins szociológusprofesszort kérdeztük. Interjúnk.
Nyitókép: NORBERTO DUARTE / AFP
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
Október 1-től egy fontos változás lép életbe: a három vagy több gyermeket nevelő édesanyák teljesen mentesülnek a személyi jövedelemadó fizetése alól.
A kedvezmény többek között a munkabért és a vállalkozói kivétet is érinti.
A kormányfő Sátoraljaújhelyen ismertette, hogy a skandináv országban bűnözői hálózatok gyerekeket használnak gyilkosként, tudva, hogy a rendszer nem ítéli el őket.
A német újságíró szerint a „gender-misszionáriusok” elfelejtették a többséget: 88 százalék heteroszexuális, 49 százalék családban él, mégis minden a kisebbségről szól.
A pedofilügytől egy elkülönített eljárás is zajlik, melyben az is tisztázódhat, hogy a botrányban van-e bármilyen érintettsége a DK-s vezetésű önkormányzatnak.
Nem mindennapi jelenetek.
