A melegpárok által nevelt gyermekek rosszabbul teljesítenek – Mark Regnerus a Mandinernek

Az azonos nemű párok körében felnőtt gyermekeket vizsgáló tanulmánnyal vált híressé. Összefoglalná az eredményeit?

A tanulmányt 2012-ben tettem közzé, és a különböző háztartásokban felnövő, fiatal felnőtteket vizsgáltam benne. Összehasonlítottam azokat, akiknek bevallásuk szerint egyik szülőjük azonos nemű kapcsolatban élt azokkal, akiknek a szülei még mindig házasok voltak. Az első csoport a negyven vizsgált szempont legtöbbjében gyengébben teljesített, mint a második.

Miért vált a kutatás ellentmondásossá, miért csaptak össze felette a hullámok?

Számos ok miatt. Először is politikailag motiváltnak hitték. Pedig részemről szó sem volt erről. Számomra ez empirikus kérdés és érdekes kutatási téma volt. Másodszor is számos kutató nem értett egyet  a módszertanommal, hogy ép és egész családok felnőtt gyermekeit hasonlítottam össze olyanokkal, akiknek az egyik szülője gyermekévei alatt legalább egy darabig azonos nemű kapcsolatban élt. A kritikák egy része a minta méretére vonatkozik: 15 ezer, 18-39 év közötti felnőttet kérdeztünk ki, és csak kettőt találtunk, akik azt mondták, hogy édesanyjuk és azonos nemű partnere egész gyermekkoruk alatt, végig együtt voltak.

– hogy az ilyen kapcsolatok igencsak törékenyek. Szóval nagyon nehéz „ideális” kutatást csinálni,amikor ilyen kis  mintád van a hosszú távon, akár évtizedekig együtt maradó azonos nemű párokból és gyermekeikből. 

Úgy tűnik, hogy a „kutatók háborújának” vagyunk tanúi: mindkét oldal azt állítja, hogy az ő módszertana rendben van, ellenben a másik oldalé hibás. A laikus kívülálló pedig nem tud dönteni, mivel nem ért hozzá. Mennyire számítanak az ilyen szociológiai tanulmányok igazából? Mérhető egyáltalán a probléma?

Jó kérdés. Egy bizonyos szinten  a két csoport nem mérhető össze közvetlenül. Az azonos nemű párok gyermekeit sosem a biológiai szüleik nevelik fel. Valamelyik a kettő közül mostohaszülő. Így a közvetlen összehasonlítás csak meleg és különnemű mostohaszülők gyermekei vagy örökbe fogadottak közt lehetséges. Ugyanakkor ha a legjobb az, hogy a biológiai szüleid, édesanyád és édesapád nevelnek fel  - és a kutatások alapján így van –, akkor mégiscsak tudományos képmutatás lenne elrejteni ezt a tényt. Így úgy döntöttem, hogy nem rejtem el. Ezzel együtt hamarosan lesznek jobb eredményeink, mivel több, hosszú távú vizsgálat is folyamatban van a szülői szexuális orientációval kapcsolatban. Persze a kutatók az eredmények magyarázásával is játszhatnak politikát. Szóval ne várjuk, hogy ezek a csaták hamar véget érnek.

Egyesek az állították, hogy már eleve irányított volt az ön tanulmánya, mivel ön egyrészt katolikus, másrészt a konzervatívnak számító, a Princeton Egyetemen működő Witherspoon Intézet is támogatta azt.

Ezek a gyanúsítások már unalmasak. Nincs olyan, hogy „katolikus statisztika”. A Witherspoon Intézet pedig az adatgyűjtésben segített, mint azt egyértelműen leszögeztem az eredeti, 2012-es tanulmányban, de nem kaptam tanácsot az intézettől azügyben, hogy miként gyűjtsek adatot, hogyan mérjek, és miként elemezzem azt. Sok olyan, politikailag aktív támogatószervezet van, amelyek mindenféle társadalomtudományi kutatások finanszíroznak. Semmi etikátlan nem volt abban, hogy az enyémet épp a Witherspoon finanszírozta. 

Elég erős támadások érték az eredményei miatt. Hogyan élte meg mindezt?

Ez túlzás. A kritika tényleg erős volt, és kapom az kritikákat ma is, habár már nem olyan erősen. Nem épp kellemes, az biztos. De a pályafutásomat annak szenteltem, hogy az empirikus igazságot keresem, és ezt nehéz egy ennyire átpolitizált környezetben tenni. De ez a munkám, jöjjön akármi. Bárcsak máshogy volna! Annyit mondhatok, hogy a barátságok fontosak.   

A melegházasság bevezetése számos országban, főleg az Egyesült Államokban oda vezetett, hogy ma a vallásszabadság van veszélyben, amit a diszkrimináció hamis indoklásának tartanak. Van esély arra, hogy hosszú távon ezek a dolgok meg tudnak lenni egymás mellett, vagy a keresztényeknek fel kell készülniük, hogy támadás lesz az osztályrészük a hitük miatt, ahogy Rod Dreher állítja?

Rod Dreher rátapintott valamire, és szerintem a a helyzet ezzel kapcsolatban először romlani fog, és csak utána fog javulni. De a történelem gyakran kifürkészhetetlen, miközben épp benne vagyunk, így hogy milyennek látszik a jövő, az is gyakran változhat. Ha csak a jelenre koncentrálunk, az csüggesztő lehet. De a család és a házasság régóta létezik, és túl fogja élni mindezt. 

Egyszer egy interjúban, amit gyakran idéznek öntől, azt állította, hogy a hite nem független a kutatásaitól. Mit értett ezalatt?

Ezt az interjút valamit 10-15 éve készítették velem. Arra gondoltam, hogy a hitem befolyásolja, hogy mi érdekel. Azt biztosan nem befolyásolja, hogy mit mondok vagy hogyan interpretálom a statisztikákat. Minden kutató úgy lesz társadalomtudós, hogy valamilyen személyes érdeklődés, meggyőződés hajtja. Én sem vagyok kivétel.

Mi a gender tanulmányok hatása a mindennapi életre? Vannak mérsékelt feministák is, vagz csak a radikálisoknak van szava?

Kétségtelen, hogy a feminizmusnak különféle irányzatai vannak. És egyes irányzatok sokkal megalapozotabbnak tűnnek, mint mások. Szóval igen, úgy gondolom, vannak mérsékelt feministák, akik az egyenlő bánásmódért és hasonló célokért küzdenek. És annak mások, akik úgy tűnik, készek veszélyeztetni  az egyenlőséget a nők előnyére, és akiket egyáltalán nem izgat, hogy

már ami a tanulást és az anyagi boldogulást illeti. Egyes feministákat ez teljesen hidegen hagy.  Ez nem túl szép, ha a cél az esélyegyenlőség.

Mi a tapasztalata, milyen ma konzervatív meggyőződésű tudósnak lenni az akadémiai életben?

Nehéz, főleg ami a szociológiát illeti. 

A safe space-mozgalom meglehetősen elterjedt, az egyetemi szféra egyre balosabb az Egyesült Államokban. Mit lehet tenni?

Bárcsak tudnám! Mindez eléggé frusztráló. Lényeges ugyanakkor, hogy megértőek és állhatatosak legyünk. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a bátorság erény. 

Min dolgozik most?

A következő könyvem a fiatal, templomba járó, keresztény felnőttek házasodási indítékairól és szándékairól fog szólni, és nyolc országra terjed ki: Amerikára, Mexikóra, Spanyolországra, Lengyelországra, Oroszországra, Libanonra, Nigériára és Indiára. Nagyon izgatott vagyok, izgalmas a téma! Az vezetett oda, hogy ezt a kérdéskört vizsgálom, hogy érdekelt, hogy a világ más tájain jobb-e a helyzet, ami a házasságot és családot illeti, mint az Egyesült Államokban.  

Mark Regnerus (1971) az austini Texasi Egyetem szociológia professzora. A chicagói Trinity Christian College-ban végzett 1993-ban, szociológia szakon, BA-képzésen. Az MA-képzést és a doktori tanulmányait Chapel Hillben, az Észak-Karolinai Egyetemen végezte el. 1999-ben és 2001-ben elnyerte az Amerikai Szociológiai Társaság vallásszociológiai szekciójának Minőségi Publikációért Díját (Distinguished Article Award). 2012-ben publikálta az részben melegpárok által nevelt gyermekekről szóló, New Family Structures Study című kutatásának eredményeit, amivel azonnal a tudományos harcok frontvonalában találta magát. 200 kutató írt alá egy nyílt levelet az eredményeket publikáló lapnak, a Social Science Researchnek, hogy a publikálással diszkreditálta magát. válaszul 27 másik megvédte Regnerust. Egykori doktori témavezetője, Christian Smith professzor boszorkányüldözésnek nevezte a Regnerus elleni hadjáratot. Mark Regnerusnak eddig három fő könyve az Oxford University Pressnél jelent meg: Cheap Sex: The Transformation of Men, Marriage, and Monogamy (2017); Premarital Sex in America: How Young Americans Meet, Mate, and Think about Marrying (2011, Jeremyi Ueckerrel közösen); és Forbidden Fruit: Sex & Religion in the Lives of American Teenagers (2007). 

Kapcsolódó cikkeink:
Madridi nyilatkozat a gender ideológia ellen
Zaymus Eszter: A mindennapjainkat is befolyásolja a gender ideológia
„Trump szélhámos, nem egy Orbán, az biztos” – Rod Dreher a Mandinernek
A melegházasságot kritizálja új kötetében a mandineres szerző
Amerikai szociológus: Kétszer több érzelmi baja van a melegpárok gyermekeinek