„‘Egy keresztény szellemiségű egyetem oktatóiként és pszichológusként valljuk: minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű’ címmel írt a HVG-be Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézete pszichológus oktatói cikket a HVG-be. A szerzők többek közt ezt írják: „Legyen szó a Pride betiltásáról vagy a homoszexualitásra utaló könyvek befóliázásáról, a jogkorlátozások visszatérő indoka a gyermekek védelme. Ezzel szemben számos kutatás igazolta, hogy az azonos nemű és a heteroszexuális párok gyermekei között nincs különbség az általános egészségi mutatók, a tanulás, az érzelmi nehézségek és az azokkal való megküzdés terén.”
A baloldali média ügyet csinált abból, hogy a katolikus egyetem számon kérte az oktatókon a katolikus szellemiséget, és etikai eljárás keretében kaptak egy figyelmeztetést. Egyébként nyugodtan dolgozhatnak tovább.
Azt az elképzelést, miszerint nincs különbség a melegpárok és a heteroszeuxális biológiai szülők által nevelt gyermekek közt, nagyon sok kutatás nem támasztja alá, azonban ezt a tudományos mainstream nem kívánja tudomásul venni.
Néhányat kilistáztam egy korábbi cikkemben. Az elmúlt években készítettünk interjút Mark Regnerus texasi szociológia professzorral, akinek ezzel kapcsolatos kutatása a legnagyobb vihart kavarta, illetve a Catholic University of America szociológia professzorával, Paul Sullinsszal is, aki ugyanígy járt. Most megkerestem Walter Schummot, a Kansas State University professzorát, akinek ez a téma kutatási területe, rengeteg tanulmányt publikált róla, és egy könyvet is megjelentetett a szakirodalom és a kutatások problémáiról (Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment). Schummot a témáról kérdeztem.
Három magyar pszichológus a Pride előtt egy hetilapban írt egy cikket, amelyben azt állította, hogy „minden szereteten alapuló emberi kapcsolat egyenlő”. Elsősorban a szivárványcsaládokra gondoltak. Mit gondol a kijelentésről?
Egy ilyen kijelentés valószínűleg összezavarja az érzéseket és a viselkedést. Az igazi szeretet sokkal több, mint érzések, átlényegül a viselkedésbe, a reménybe és az elkötelezettségbe. Példaként a könyvem idéz egy kanadai tanulmányt, amelyben leszbikus nők megosztották, hogy mennyire izgatottak a házasságkötés miatt, mert a házasság „biztonsága” nagyobb szabadságot ad nekik, hogy más nőkkel is szexeljenek; képzeljük csak el, ha egy ciszgender heteroszexuális férfi azt mondaná a menyasszonyának, hogy alig várja, hogy feleségül vegye, így nagyobb szabadságot kap, hogy más nőkkel is szexeljen, és teherbe ejtse őket!
Vagyis nem minden „kapcsolat” egyenlő.
Mivel a nők az egyetlen nem, amelyik képes gyermeket fogantatni, és mivel a szülés és a gyermeknevelés fájdalmas és költséges, a nőkkel való kapcsolatok nem ugyanolyanok, mint a férfiakkal való kapcsolat.
A progresszíveknek köszönhetően mind a tudományban, mind a közbeszédben elterjedt a nézet, hogy a biológiai szülők gyermekei és a melegpárok által nevelt gyermekek között nincs különbség. Hogyan jött ez létre?
A „nincs különbség” elmélete már évtizedek óta létezik, és 2025-ös, tudományos folyóiratban megjelent cikkben is hirdetik. Jól hangzik, könnyen artikulálható; az egyetlen probléma az, hogy téves. Ma már a tudósok is kezdenek egy kicsit ellépni tőle, és inkább az LMBT-családokon belüli kutatásokat szorgalmazzák, mintsem az LMBT- és a hagyományos családok összehasonlítását.
Mulatságos azonban, hogy egyes tudósok azt állítják, hogy az LMBT-kutatás még „gyerekcipőben jár” vagy „hiányos”, és mégis úgy erősítik meg a nincs különbség modellt, mintha azt minden egyes kutatás, amelyről valaha beszámoltak, teljes mértékben megerősítené.
Ön írt egy átfogó könyvet az azonos nemű szülőkkel kapcsolatos kutatásokról. Melyek a főbb megállapításai?
A Same-sex parenting research: a critical assessment című, 2018-as könyvem már kissé régi, de a főbb megállapításaim továbbra is érvényesek. 1. Az azonos nemű szülők számát az Egyesült Államokban sokáig tízszeresen vagy még nagyobb mértékben eltúlozták, bár a a mai jelentések valószínűleg viszonylag pontosak.
2. A módszertani hibák és ferdítések továbbra is sok LMBT-kutatást sújtanak: kicsik a minták, nem közlik a hatásnagyságot, a kívánt eredmény bizonyítására szolgáló módszereket választanak, még akkor is, ha más megközelítések az ellenkező eredményt találnák; és a szakirodalmi áttekintésekben figyelmen kívül hagyják az ellentétes eredményre jutó kutatásokat.
3. Továbbra is egyre több a bizonyíték arra, hogy az azonos nemű szülők általában olyan utódokat nevelnek, akik felnőttként sokkal nagyobb valószínűséggel fognak nem heteroszexuális identitásról vagy szexuális vonzalomról, viselkedésről beszámolni. 4. A meleg férfiak és leszbikusok általában kevesebb gyermeket vállalnak, mint a heteroszexuálisok, ami az állami szintű termékenységi szinteket alacsonyabbra csökkenti. 5. Egyes tanulmányok hajlamosak egyenlőként kezelni azokat a helyzeteket, amikor az azonos nemű szülők jelentős társadalmi-gazdasági előnyökkel rendelkeznek (különösen a meleg férfiak esetében) a heteroszexuális szülőkkel szemben; és amikor az eredmények nagyjából ugyanolyanok, akkor ezeket az eredményeket sikerként kezelik, még akkor is, hogy ha a társadalmi-gazdasági helyzetet kontrollálnák, az eredmények másként alakulnának 6. Egyes tanulmányok érzelmi hátrányt találtak az azonos nemű szülők gyermekei esetében, de ezek az eredmények vitatottak (lásd Paul Sullins, a Catholic University of America szociológia professzorának kutatásait). Mindezen akadémiai ködösítés mögött az a tény áll, hogy a tudomány inkább az átlagokkal foglalkozik, míg a filozófia és a jog inkább az esetekkel. Ez utóbbiak őszintén elmondhatják, hogy gyakorlatilag bármilyen típusú szülő számára teljesen lehetséges, hogy legalábbis megfelelően neveljen egy gyermeket, ugyanakkor bizonyos típusú szülők átlagosan meglehetősen rosszul nevelhetik a gyermeket.
