A Homo sapiens biológiája lassabban változik, mint a kultúránk, a technológiánk és az intézményeink – és ez sok baj forrása

Bereczkei Tamás biológus, pszichológus az egyik legizgalmasabb, a legutóbbi évtizedekben felemelkedő tudományterület, az evolúciós pszichológia szaktekintélye, a Pécsi Tudományegyetem professzora. Alaptézise, hogy a Homo sapiens viselkedési mintái, pszichológiai hajlamai és mentális jellemzői mind evolúciós örökségekre vezethetők vissza, amelyek sokszor ellentétben állnak a modern életvilággal – ez okozza a mindennapjaikban tetten érhető nagy „elhangolódást”.

Mi okozza azt, hogy függőségeink, stresszünk, magányunk vagy pszichés problémáink olyan gyakorivá váltak? Miért érzünk állandó belső feszültséget a modern létforma és testünk evolúciós öröksége között? Új könyvében szerzőnk ezekre a kérdésekre keres magyarázatot. Bereczkei szerint a biológiai (genetikai, neurobiológiai) és a kulturális (technológiai, intézményi) változások időléptéke eltér – ez az aszinkronia eredményezi a „hangolódási hibákat”. A biológiai evolúció genetikai alapú, többnyire lassú adaptációi egyszerűen nem tudják leképezni azokat a szélesebes kulturális, technológiai és társadalmi változásokat, amelyek a modern civilizációt jellemzik. Az emberi idegrendszer, a hormonális szabályozás, a viselkedési minták sok tekintetben tehát olyan „régi hangolással” működnek, amely nem képes igazodni az új ingerekhez – így alakul ki az elhangolódás. Ugyanaz az idegi és hormonális rendszer, amely őseink környezetében még adaptív volt, a modern, mesterséges ingerek között sok esetben maladaptívvá vált, talán nem véletlenül.