A homoszexualitás biztosan nem determinált genetikailag – mutatott rá Sullins.
Mint emlékeztetett, a legújabb transzparens kutatások, amelyek már az emberi genomot vizsgálták, nem találtak semmiféle eltérést az azonos és az ellentétes nemű emberekhez vonzódók között. „A gének keresése véget ért, nincs olyan gén, ami a homoszexualitás kialakulásáért lenne felelős” – mondta.
Kitért arra is, hogy a szexuális orientáció változhat is életünk folyamán. A jelenséget illusztrálva kifejtette; „Ha megkérdezünk egy csoport férfit 18 éves korukban, majd ugyanezt a csoportot 35 éves korukban, azt fogjuk látni, hogy azok, akik 18 éves korukban csak férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, 35 éves korukra több mint felük azt fogja mondani, hogy házas, vagy csak nőkkel létesítenek szexuális kapcsolatot, tehát a homoszexuálisok aránya az életkor növekedésével fordítottan arányosan folyamatosan csökken”.
„Hogy lehet genetikailag meghatározott a homoszexualitás, ha egy idő után egyszerűen eltűnik?” – tette fel a kérdést.
Paul Sullins – aki korábban anglikán lelkipásztorként szolgált, majd katolizált – szorgalmazta, hogy e kérdésben erőteljesebben és határozottabban nyilvánuljanak meg a főpásztorok. Úgy látja, az egyházon belül még nem erősödött meg az lmbtq-lobbi, „mivel az egyház elég világos állásponttal rendelkezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban”.