Paul Sullins: A homoszexualitás nem genetikailag determinált

„A katolikus egyháznak alapvetően az az álláspontja, hogy szexuális kapcsolatot kizárólag egy férfi és egy nő létesíthet egymással egy élethosszig tartó házassági kötelékben. Ezt leszámítva minden egyéb szexuális kapcsolat erkölcsileg helytelen vagy egyenesen bűn, a körülményektől függően” – mondta a Védett Társadalom Alapítványnak adott interjújában Dr. Paul Sullins. A római katolikus pap és szociológus – aki a közelmúltban egy konferencián járt Magyarországon – hangsúlyozta; a katolikus egyház azt tanítja, hogy azon személyek esetében, akik azonos nemű személyekhez vonzódnak, maga a vonzalom nem bűn, de a vonzalom gyakran olyan cselekedeteket von maga után, amelyek határozottan bűnösek.

Hát nem jobb, mint az árvaházban?!

A tudós pap beszélt arról is, milyen hatással van a gyermekek fejlődésére, ha azonos nemű pároknál helyezik el őket. Kiemelte, hogy ebben a kérdéskörben számos olyan „kutatás” látott napvilágot, amelyet ideológiai célokból manipuláltak, amelyek elfogultak és ennek következményeként hamis állításokat tesznek. Rámutatott, hogy „számos LMBTQ-bizottság van a szakmai szövetségekben, amelyek szűrik, és a homofil konklúzió irányába terelik a kutatásokat, avagy, hogy a gyerekek számára nincs különbség aközött, hogy azonos, vagy ellenkező nemű szülők nevelték fel őket”.

Saját, e téren folytatott vizsgálataira térve azonban beszámolt arról, hogy mintegy kétmillió esetet elemezve megállapította; 

Hasonlóképpen jobban jártak azok a gyerekek is, akiket egy szülő nevelt fel, mint akiknek azonos nemű „szüleik” voltak.

Dr. Paul Sullins reagált arra a gyakran hangoztatott liberális érvre is, miszerint jobb a gyermeknek azonos nemű párnál felnőni, mint árvaházban. „Az örökbefogadással kapcsolatban az egyik legfontosabb szempont gyakran elvész a vitákban, mégpedig, hogy alapelvnek kell lennie, hogy mindig a gyermek érdekét kell szem előtt tartani” – mutatott rá a helyes kiindulópontra. Hozzátette: „Tudjuk, hogy azok a gyermekek, akiket azonos nemű szülők nevelnek, nagyobb valószínűséggel válnak maguk is homoszexuálisokká, illetve nagyobb valószínűséggel fogják megkérdőjelezni a saját szexualitásukat”. 

Nem homogén

Kis mértékben ugyan genetikai háttere is van az egyén szexuális érdeklődésének, de nagyrészt környezeti hatások alakítják azt – mondta a kutató. Az arányokat bemutatva közölte; „a szexuális irányultságban mutatkozó különbségek körülbelül egyharmada a genetikának, kétharmada pedig a környezetnek tudható be. Tehát leginkább a környezeti tényezőkről van szó.” 

Mint emlékeztetett, a legújabb transzparens kutatások, amelyek már az emberi genomot vizsgálták, nem találtak semmiféle eltérést az azonos és az ellentétes nemű emberekhez vonzódók között.  „A gének keresése véget ért, nincs olyan gén, ami a homoszexualitás kialakulásáért lenne felelős” – mondta. 

Kitért arra is, hogy a szexuális orientáció változhat is életünk folyamán. A jelenséget illusztrálva kifejtette; „Ha megkérdezünk egy csoport férfit 18 éves korukban, majd ugyanezt a csoportot 35 éves korukban, azt fogjuk látni, hogy azok, akik 18 éves korukban csak férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, 35 éves korukra több mint felük azt fogja mondani, hogy házas, vagy csak nőkkel létesítenek szexuális kapcsolatot, tehát a homoszexuálisok aránya az életkor növekedésével fordítottan arányosan folyamatosan csökken”.

Paul Sullins – aki korábban anglikán lelkipásztorként szolgált, majd katolizált – szorgalmazta, hogy e kérdésben erőteljesebben és határozottabban nyilvánuljanak meg a főpásztorok. Úgy látja, az egyházon belül még nem erősödött meg az lmbtq-lobbi, „mivel az egyház elég világos állásponttal rendelkezik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban”. 

Februárban a Mandiner is interjút készített a neves kutatóval. Paul Sullins akkor arra is rámutatott; a felmérések figyelemreméltó eredménye az azonos nemű szülők esetében, hogy több káros hatás éri a gyerekeket a házasságban élő homoszexuális szülők részéről, mint az élettársi kapcsolatban élőktől.Mindezt mára több tanulmány is leszögezte. „Így van ez a tanulási nehézségek, a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD) és egyéb problémák esetében. A gyermekmolesztálási esetek száma is a házasságban élő homoszexuális szülők háztartásaiban a legnagyobb arányú, és szintén az ebben a családmodellben felnevelkedett gyerekek tudják serdülőkorukban legkisebb arányban elképzelni magukat házasságban, illetve szülőként” – mondta Maráczi Tamásnak nyilatkozva.