Mit hagyott maga után a vörösiszap?

Miután áthajtunk a devecseri vasúti átjárón, fás, bokros, tavas park mellett állítjuk le az autót. A parkolóban vár minket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-dunántúli régióvezetője. Preininger-Horváth Edina, aki a vörösiszap-­katasztrófa idején önkéntes volt a máltaiaknál – ő vezette az ajkai önkéntescsoportot –, már az első éjjel a helyszínre érkezett, hogy segítsen. 

Rózsaszín gumicsizmában a vörösiszap ellen 

2010. október 4-én a Mal Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tárolójának gátja átszakadt, és a sűrű zagy beömlött Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely területére. Devecser elöntött részén ma már emlékpark áll, amelyet a katasztrófa első évfordulóján avattak fel. „Körülbelül ezer ember lakott ezen a területen” – mondja Preininger-Horváth Edina, miközben a békés park felé mutat. 

Az egyik épület azok közül, amelyeket elöntött a vörösiszap, egy jogi vita folytán máig ott áll az emlékpark közelében. A falán még látszik, hogy csípőmagasságig ért a városra zúduló zagy. 

„Odaát, Kolontáron, ahol a halálesetek történtek, két méter magasan állt a vörösiszap a házakban. 

 – mondja a szeretetszolgálat régióvezetője. 

Köztudomású, hogy a károsultaknak a Kós Károly Egyesülés építészei terveztek új házat, a katasztrófa után ugyanis a kormány költségvetési forrásból fedezte az érintettek új otthonának megteremtését. Ám nem mindenki döntött úgy, hogy Devecseren marad. „Az említett ezer ember nagyjából egyharmada költözött be a lakóparkba, egyharmaduk a városban maradt, de nem a lakóparkban kapott ingatlant, a többiek elköltöztek, máshol kezdtek új életet” – sorolja Preininger-­Horváth Edina. Szerinte az utóbbiak közül sokan azért döntöttek a távozás mellett, mert így próbálták meg feldolgozni a történteket.