A legendás miniszterelnök „munkája a köz javát, a magyarság javát szolgálta, hibái és tévedései voltak, mint mindannyiunknak, de az összkép példát adó lehet” – fogalmaz a történész a Mandinernek.
Nyitókép: Gróf Bethlen István miniszterelnök, a felvétel a Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) közgyűlése alkalmával készült Genfben. forrás: Fortepan / Francia Nemzeti Könyvtár
Napra pontosan 150 éve, 1874. október 8-án született Bethlen István miniszterelnök, a magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja. Az arisztokrata származású politikus széles körű, mély gazdasági, jogi és történeti ismeretekkel rendelkezett, amit kiváló íráskészsége és szónoki tehetsége egészített ki. Tökéletesen, anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és franciául. A nagy műveltségű államférfi jelentőségéről, „titkáról” és munkásságának eredményeiről Szakály Sándor történésszel, egyetemi tanárral, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójával, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszorával beszélgettünk egy összegzés erejéig.
*
Mit értett meg Bethlen István Trianon után a magyarság helyzetével kapcsolatban, ami miatt sokan a magyar történelem egyik legjelentősebb államférfijának tartják?
Bethlen István, aki már 1920-ban is szóba került, mint miniszterelnök jelölt jól látta, hogy a világháborúban vereséget szenvedett Magyarország – amely területének, Horvátország nélkül, kétharmadát veszítette el és magyar nemzetiségű lakosságának egyharmadát – meg- és fennmaradása csak akkor képzelhető el, ha
elfogadtatja az ország „létezését” a külhatalmakkal és az ország gazdasági, politikai konszolidációja sikerrel jár.
Bethlen elsősorban a britekkel igyekezett kapcsolatot teremteni, de átütő sikert nem ért el. Érdemi eredményt az olasz kapcsolat hozott, amikor is 1927-ben megszületett a magyar-olasz vagy olasz-magyar barátsági és együttműködési szerződés, amely a korabeli Magyar Királyságot kiemelte az „elzártságból”.
Bethlen elképzelései szerint
Magyarország revíziós elképzeléseit békés úton, támogatók segítségével lehetett csak elérni.
A revízió számára is „alaptételnek” számított a politikájában. Bethlen ügyesen szervezte át a győztes kormánypártot, amelyet sikerült végül is teljes mértékben a kezében tartania. Engedmények, egyeztetések és ígéretek, amelyek jelentős részét be is tartotta.
Mi volt a politikus „titka”? Volt ilyen?
Hogy volt-e titka Bethlennek és mi lehetett az, nehezen megfejthető. Életének és működésének legalaposabb ismerője, Romsics Ignác professzor róla írt könyvei adnak ehhez útmutatást, amely munkákból
egy felkészült, XIX. századi konzervatív-szabadelvű államférfi – Bethlent magam annak tartom – képe rajzolódik ki,
aki a lassú fejlődés és nem a hirtelen „forradalmi változtatások” híve volt. Ez a választójoggal kapcsolatos véleményében jól érzékelhető.
Mire gondol?
Bethlen úgy vélte, a választójogot kapóknak egy bizonyos szellem és anyagi szintre kell jutniuk ahhoz, hogy érdemben szólhassanak bele egy ország politikai életébe. A törvényhatósági jogú városokon kívüli
nyílt szavazás rendszere azonban nem tekinthető példaértékűnek,
a korábbi mondat(ok) ellenére sem.
Melyek voltak Bethlen legfontosabb, legnagyobb hatású eredményei, amelyek túlmutatnak a politikai teljesítményen?
Meglátásom szerint a konszolidáció a legnagyobb eredménye Bethlen Istvánnak és politikus társainak:
egy megcsonkított, kifosztott országból sikerült egy önálló, szuverén Magyarországot felépítenie.
Magyarország tagja lett a Nemzetek Szövetségének, jelentős nagyságú pénzügyi kölcsönhöz jutott. Kétkamarássá vált a magyar országgyűlés. Megalapították a Magyar Nemzeti Bankot, az állandóan inflálódó koronát az értékálló pengő váltotta fel, megszűnt a katonai ellenőrzés Magyarország felett 1927. március 31-el, részleges földreformot hajtottak végre.
Mai kritikusai, vagy éppen kritikátlan gyűlölői antiszemitizmussal és egyfajta diktatúra üzemeltetésével vádolják Bethlen Istvánt. Van ezeknek a vádaknak alapjuk?
Bethlen Istvánt antiszemitizmussal vádolni…
Manapság „divatos” mindenkit annak nevezni,
függetlenül attól, hogy például Bethlen Istvánnak milyen volt a viszonya a magyarországi pénzügyi- és ipari arisztokráciával, amely meghatározó képviselő a magyarországi zsidóság köréből kerültek ki: számukra Magyarország gazdasági, kulturális és politikai fejlődése ugyanúgy érdekükben állt, mint Bethlen Istvánnak, aki miniszterelnöki működése idején és azt követően is számíthatott a jelzett „csoportok” erkölcsi és anyagi támogatására is.
Mit tehetett volna „jobban” Bethlen az elszegényedő rétegek, különösen a parasztság felzárkóztatása érdekében, illetve egyéb ügyekben? Vagy megtette, ami akkor reálisnak tűnt?
A XXI. századból megítélni és tanácsokat adni száz esztendővel korábban egy országot irányító politikusnak lehetetlenség. Ötletelni viszont lehet, mivel bennünket nem kötnek azok a tények, lehetőségek és adottságok, amelyek az egykori döntéshozókat igen.
Hathatósabb földreformot javasoltam volna.
A választójog esetében a titkosságot már 1922-ben törvényben biztosítottam volna és nem miniszterelnöki rendelet szabályozta volna a választói jogot. Lehet, hogy az államfő ellenzése ellenére az 1924-ben már elfogadott magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodást törvénybe iktattam volna és próbálkoztam volna újra meg újra a csehszlovák, román, délszláv kapcsolatok „rendezésével”, bár ahhoz a partnerek pozitív hozzáállása is kellett volna, mert utóbbiak számára a Magyarországnak tett legkisebb – alapvetően területi – engedmény sem volt elfogadható.
Mit üzen Bethlen István hitvallása a nemzet ügyeiről a jelenkor számára a történész szerint?
Magam úgy vélem, hogy Bethlen István
a magyar nemzetről, mint határoktól független egységről vélekedett.
Ebben bizonyára közrejátszhatott az a tény is, hogy a Romániának juttatott területről származott, de az is, hogy ő még egy európai nagyhatalom állampolgára volt, a döntésekbe valamilyen szinten „belefolyó” politikus, aki számára a trianoni békediktátum – mert a békeszerződés a magyarok döntő többsége számára diktátumot jelent – egy évezredes magyar állam megszűntét jelentette, és úgy vélte,
fel kell építeni egy újat, egy önálló, a világ számára is elfogadható Magyarországot.
Meglátásom szerint az esetében – is – azt kell kiemelni, hogy tervei, munkái a köz javát, a magyarság javát szolgálták, hibái és tévedései – mint mindannyiunknak – voltak, de az összkép példát adó lehet.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
Októberben érkezik a kommunizmus által eltörölni szándékozott polgári irodalom egyik nagyjának kiadatlan első világháborús írásait bemutató könyv.
Szenzációsan házasodott többször is, kitartott a Habsburgok mellett, mégsem feküdt le idegen érdekeknek. Nagy kortársának, Bethlen Gábornak méltó ellenfele, Pázmány Péternek méltó bajtársa volt.
A haladás eredeti koncepciója a szabadságról szólt, a mai változat a mások feletti hatalomgyakorlásról. A liberálisoknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak ideje visszatérniük a gyökerekhez – írja Ben Cobley.
Itt van a Tempó. Íme a TOP5 legrosszabb magyar uralkodó.
Robert Palladino szerint hamarosan találkoznia kellene Donald Trumpnak és Orbán Viktornak.
Lengyelország úgy döntött, hogy fokozza katonai együttműködését Ukrajnával, még akkor is, ha ezzel geopolitikai darázsfészekbe nyúl.
