Napirenden az írószövetség jövője
A Magyar Írószövetség székházának az einstandja fájó, gyógyításra váró sebként figyelmeztet bennünket a kormányzás felelősségére.
A sci-fi-szerzők szinte mindig pontosabban jósolnak a tudósoknál. Szerintük a jövő legfőbb technikai készsége a manipuláció lesz, s bár a világ „fejlettebbé” válik, sivárabb és cinikusabb is lesz a mainál. Mindennapi küzdelmeink tárgya az identitásunk és a szabad akaratunk megőrzése lehet.
Nyár elején a Szilícium-völgyben jártam, hogy az ott élő magyar tudósok és mérnökök meghívására is bemutassuk Mindenség algoritmus című könyvemet. Ahhoz a különleges agytröszthöz is ellátogattam, amelyet nemhogy Európában, de az Egyesült Államokban is alig ismernek, pedig koncepciója egyedülálló a nyugati világban. A San Francisco elhagyott kikötőjében működő Long Now Foundation ars poeticája, hogy a napi aktualitások helyett tízezer éves idősíkon vizsgálja az emberiséget, a Homo sapiens előtt álló kihívásokat. A Long Now az általa üzemeltetett kikötői kocsma, a The Interval padlásterében vitákat rendez a jövőről – akárcsak Magyarországon a Brain Bar. Céljuk a hosszú távú gondolkodás népszerűsítése: több ezer, kevesek által beszélt nyelv adatait gyűjtötték össze, hogy megőrizzék az általuk hordozott tudást, és genetikai programot indítottak a veszélyeztetett fajok megmentésére. Az alapítvány emellett könyvtárat épít abból a háromezer műből, amely globális kataklizma esetén segédeszköz lehet a civilizáció újjáépítéséhez. Itt bukkantam a The Time Traveler’s Almanac (az időutazó almanachja) című sci-fi-gyűjteményre.