Ezer év magyar államiság: nemzeti ünnep helyett diszkó lesz a Kossuth téren?

Az augusztus 20-i nemzeti ünnep előtt pár nappal végre eljutottam a Nemzeti összetartozás hídjához. Mielőtt a hídra lépnénk, a Magyar Kálvária emlékműegyüttese idézi fel a Szent István által alapított országot. Az 1936-ban felavatott, 14 bástyaszerű stációból, az Országzászlóból és a Szent István-kápolnából álló együttes a trianoni békeszerződés során elcsatolt 38 magyar városnak és a nemzet gyászának állít emléket. A kálváriát végigjárva jutunk el az összetartozás hídjához,

A hídról körültekintve láthatjuk a karnyújtásnyira lévő Szlovákiát, míg a távolban a Kárpátok és a Tátra hegyei rajzolódnak ki. Több mint egy évszázada ez még mind az egységes Szent István-i ország volt. 

A szuverén magyar államiság ünnepe 

Van valami különös abban, ahogy egy nemzet a saját történelmére tekint. Egyes napokat egyszerűen piros betűvel jelöl a naptárban, másokat azonban ennél többre tart: emlékezik, számot vet, és egy pillanatra megpróbálja felfogni, honnan jött, és merre tart. Augusztus 20-a ilyen nap. De miről is szól valójában? Nem a tűzijátékról. Nem a koncertekről. Nem az ország tortájáról. Nem arról, hogy hány színpadot állítanak fel Budapesten, és még csak nem is arról, hogy ki tud nagyobb tömeget összehozni a Kossuth téren vagy a Margitszigeten.

Annak a döntésnek az emléknapja, amellyel egy törzsi berendezkedésből egy európai, keresztény állam született. Szent István nem egyszerűen országot vezetett: irányt választott. És ezzel olyan államot teremtett, amelynek története – minden vereséggel, megszállással, forradalommal, diktatúrával és újrakezdéssel együtt – több mint ezer éve folytatódik. Sulyok Tamás köztársasági elnök 2025-ös ünnepi beszédében találóan nevezte augusztus 20-át a „szuverén magyar államiság ünnepének”.

Ezért van jelentősége annak, hogy milyen képet mutatunk magunkról ezen a napon. Mert augusztus 20. mindig arról is szólt, hogy milyenek akarunk lenni. Nem volt mindig egyszerű eldönteni, mit is jelentsen ez az ünnep. A kommunista rendszer előbb az új kenyér, majd az alkotmány ünnepévé igyekezett átformálni augusztus 20-át. A rendszerváltozás után azonban visszakerült a középpontba Szent István és az államalapítás. Antall József halála előtti utolsó augusztus 20-i beszédében arra figyelmeztetett: 

Az elmúlt évtizedekben teljesen átlagossá alakult augusztus 20-a. Délelőtt zászlófelvonás, tisztavatás, légiparádé. Délután ünnepi szentmise és Szent Jobb-körmenet. Este pedig a Duna fölött fények, drónok és tűzijáték. 2025-ben például több tízezren vettek részt a Kossuth téri programokon, majd este következett a nagyszabású látványshow. Lehet vitatkozni a tűzijáték méretéről. Lehet vitatkozni arról is, hogy mennyibe kerül egy ilyen rendezvény. 

 Ez egy nemzeti ünnep.

Ez nem provincializmus

És akkor megérkeztünk 2026-hoz. 

Ez lesz az első nemzeti ünnep, amit már nem az Orbán-kormány szervez. A Tisza-kabinet idei augusztus 20-i programja már egészen más hangsúlyokat mutat. A hivatalos kommunikáció szerint az ünnep új elnevezést is kapott:

A program több helyszínre terjed ki, és a korábbinál rövidebb, tízperces tűzijátékot egy félórás audiovizuális show részeként rendezik meg. Önmagában persze semmi baj nincs a modern látványelemekkel. Egy nemzeti ünnep nem múzeumi kiállítás. Lehet korszerű, lehet látványos, lehet XXI. századi.

A kérdés az, hogy mi van a látvány mögött. Mert ha a nemzeti ünnep lényege fokozatosan átcsúszik a történelmi emlékezetről a fesztiválélményre, akkor valami fontosat veszítünk el. Ha Szent Istvánból csupán díszlet lesz egy augusztusi rendezvénysorozathoz, akkor már nem az ünnep modernizálásáról beszélünk, hanem az ünnep kiüresítéséről.

Éppen ellenkezőleg. Felismerte, hogy a magyarságnak akkor van jövője, ha saját állama, saját intézményei, saját kultúrája és saját helye van Európában. Ez nem bezárkózás volt. Hanem önazonosság. A Szent István-i gondolat egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy Európához tartozni és magyarnak maradni nem egymást kizáró állítások. A köztársasági elnöki megfogalmazás szerint István nem beolvasztotta a magyarságot a nyugati világba, hanem hozzáadta azt Európához. Egy nemzet akkor tud magabiztosan Európában lenni, ha tudja, hogy kicsoda.
 

Diszkó a Kossuth téren? Mégis ez micsoda?

 Az új hatalom újítása, hogy egy időre diszkóvá alakítják át a Kossuth teret. Ezzel világos üzenetet küldött a Tisza, mit is gondol augusztus 20-ról és erről a nemzeti ünnepről. Az ország legfőbb szimbolikus terének az átalakítása üzenetértékű. Persze lehet táncolni. Lehet koncertet szervezni. Lehet közösen énekelni. Egy nemzet nem attól komoly, hogy minden tagja ünnepnapon is komor arccal járkál. A Kossuth tér azonban mégsem akármilyen tér. Ott áll az Országház. Ott zajlik a magyar állami élet egyik legfontosabb része. Ott vonják fel a nemzeti lobogót. Ott tesznek esküt katonák. Ott jelenik meg az állam szimbolikusan és fizikailag is. Ezért nem mindegy, hogy augusztus 20-án milyen szerepet szánunk neki.

Ezért különösen veszélyes, ha egy ilyen napból politikai törzsi erődemonstráció lesz. Ha az ünnep azt üzeni, hogy „mi” itt vagyunk, „ők” pedig ott vannak, akkor éppen azt veszítjük el, amiért egyáltalán nemzeti ünnepet tartunk. A mozi, a film, a koncert, a közösségi rendezvény önmagában nem ellensége az ünnepnek. De ha minden a politikai főszereplő köré szerveződik, akkor a történelmi főszereplő – Szent István és a magyar államiság – lassan eltűnik a háttérben.

A méltóságot nem lehet megspórolni

És ez már nem stíluskérdés. Ez tartalmi kérdés. A méltóságot nem lehet megspórolni.  Talán ez a legfontosabb. Nem az a baj, ha egy ünnep korszerű. Nem az a baj, ha vannak koncertek. Nem az a baj, ha rövidebb a tűzijáték. Nem az a baj, ha látványos fényshow készül. A kormány hivatalos programja szerint éppen az a cél, hogy a hagyományos elemek kortárs látványelemekkel egészüljenek ki. A baj akkor kezdődik, amikor a forma elkezdi elfedni a tartalmat.

Mert augusztus 20-án nem azt kell bebizonyítanunk, hogy milyen menők vagyunk. Azt kellene megmutatnunk, hogy van mire büszkének lennünk. 

Szent István nem tökéletes országot hagyott ránk. Hanem egy olyan országot, amelynek volt esélye túlélni a történelmet. Ezt az örökséget lehet XXI. századi fénytechnikával megvilágítani. Lehet hozzá koncertet szervezni. Lehet tűzijátékot rendezni. De nem szabad közben elfelejteni, mit világítunk meg. Augusztus 20. nem egy politikus filmszínháza. Nem egy pártrendezvény. Nem egy budapesti diszkó.

Nyitókép: A szerző saját felvétele