Egy vármegye, amelyből egy csipetnyi maradt a mai Magyarországon: Hont tájai, a Börzsöny mögötti vidékek sok régi értéket rejtenek

A Börzsönytől északra, Nógrádtól nyugatra terült el egykor Hont vármegye, a felvidéki hegyektől a dunai partokig. A kezdeti időkben, közel ezer éve nagyobb volt, akkor a várispánság fennhatósága a zólyomi erdőig, talán egész a messzi északi Árva vármegyéig és a keleti Gömörig tartott. A vármegye névadói a Hont-Pázmány nemzetség tagjai voltak, a legendák szerint a német Hont és Pázmány vitéz fivérek leszármazottai, akik Szent István korában már szerepet vállaltak a királyi udvarban. Ahogy a Képes krónika írta:

A Hont-Pázmány nemzetség tagjai aztán szaporodtak és sokasodtak, s később felmenőiknek tartották őket a Battyhány és a Forgách főúri családok is. 

Hont vármegye területe régen és ma is átmeneti táj volt. Déli kapuja a Dunakanyar, Nagymaros, Zebegény és Szob vidéke, Kis-Magyarország egyik legszebb, természeti értékekben, látképekben és kultúrában gazdag tája. Hont fő tengelye az Ipoly Börzsöny körül kanyarodó völgye volt, s a hegység körül ma is festői szépségű falvak bújnak meg. 

A gazdag múltú településen a kora középkor óta magyar jobbágyok és német bányászok éltek egymás mellett, utóbbiak aranyat, ezüstöt és vasat is bányásztak a környéken. Templomai és régi szép lakóházai ma is értékes faluképet alkotnak, s Nagybörzsöny a környékbeli turizmus központjának számít. 

„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, / Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja”. A Börzsöny túlvégén, a régi Hont határán áll magas, meredek hegy tetején Drégely vára, a hősi magyar múlt emléke. Szondi György és 146 katonája hősiesen védekezett itt a 12 ezer fős török sereg ellen 1552-ben az elbukásig. Tinódi Lantos Sebestyén és Arany János is emléket állított nekik a magyar költészet panteonjában. 

1919-ben a tanács- köztársaság katonái sikeres ellentámadást tudtak itt indítani a csehek ellen. Ma szerény, álmos kisvárosként éli mindennapjait a határ szlovákiai oldalán. 

Fölfelé, az északi hegyek irányában aztán egyre hullámzóbb és egyre erdősebb tájra jutunk, s egy völgyön keresztül beérkezünk Selmecbányára, a régi Magyarország talán legfontosabb bányavárosába.

1735-ben ott nyitották meg a világ első bányászati akadémiáját, sőt az első műszaki felsőoktatási intézetet. A selmeci oktatási hagyományok ma Sopronban és Miskolcon tovább élnek. A felvidéki, immár a világörökség részének számító anyavárosban romantikus, meredek utcácskákon sétálhatunk le és fel a magyar és szász polgári hagyományok épített és szellemi emlékei között.

Nyitókép: Selmecbánya
Fotó: Shutterstock