Élete végéig kitartott Rákóczi mellett Bottyán János, a legendás hadvezér

Elszegényedett, protestáns kisnemesi családban látta meg a napvilágot 1643 körül, születésének pontos dátuma nem ismert. Fiatalon a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász, majd, mikor 1664-ben Vágsellye is a török elleni harc fontos támaszpontja lett, a fiatal Bottyán János katonának állt. 1676-ban a sellyei lovasok zászlótartója lett, s egyre magasabbra jutott a katonai ranglétrán.

Bottyán János hősiességéről már ekkor legendák keringtek. Egy történet szerint fogadást kötött társaival, hogy bemegy a hatezer török által megszállt Érsekújvárra, ott is a főtéren álló minaretbe és az imát mondó müezzint a mélybe veti a toronyból. Azt is hozzá tette, ráadásul épségben ki is menekül a törököktől hemzsegő városból. Hitték is, meg nem is, ám Bottyán a legenda szerint parasztruhát öltött, úgy ment be a városba, ahol aztán kihajította a müezzint a minaretből, majd a várkapunál egy útjába álló janicsárt lelőve, kijutott a várból.

A törökök elleni végvári harc egyik közismert hőse volt. 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, ahol a város lovasságának parancsnokává nevezeték ki.

Bottyán János dúsgazdag ember lett, több ingatlant birtokolt Esztergomban, serfőzdét nyithatott és a környékbeli településeken is birtokokat szerzett. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, majd a délvidéki várak visszafoglalásában is főszerepet vállalt. Ekkoriban történt, hogy a harcok során elveszítette az egyik szeme világát, ettől kezdve mindenki Vak Bottyánként kezdte emlegetni. A messze földön híres katona 1701-ben a spanyol örökösödési háborúban is részt vett ezredével a Habsburg oldalon és így történhetett meg az is, hogy Vak Bottyán a felkelő kurucokkal is szembe került a Rákóczi-vezette szabadságharc kitörése után. Már 1701-ben megvádolták, hogy Rákóczival szövetkezve szervezkedik a bécsi udvar ellen, de felmentették. Két évvel később viszont valóban hitet tett Rákóczi és a magyar szabadságharc mellett. A fejedelem 1703. decemberében nevezete ki tábornokká, majd a kuruc csapatok dunántúli főparancsnokává is megtette.

Mindezért a bécsi udvar a következő év októberében Vak Bottyánt elfogta, ám katonái kiszabadították a Bécsbe igyekvő Habsburg hajóról. 1704 novemberében az általa bevett Érsekújvár főkapitánya lett, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. Bottyán János Rákóczi egyik leghűségesebb és legeredményesebb katonája volt, nem véletlen, hogy idővel Dunántúl kormányzójává nevezte ki. Habár 1708-ban a trencséni csatavesztés után a kuruc tábor látványosan meggyengült és sokan álltak át a labancokhoz, Bottyán János nem tette, hűséges maradt a fejedelemhez.

Bottyán Jánosról azt is tudni lehet, hogy 1669-ben vette el özvegy Lakatos Juditot, akinek haláláig együtt maradtak. A következő évben, 1707-ben a tehetős, közel 64 éves Bottyán a 20 év körüli, arisztokrata származású Forgách Juliannát vette el feleségül. Nem sokáig élhetett vele, hiszen 1709 augusztusában, a Tarnaörs melletti katonai táborban érte a halál. A történészek valószínűsítik, hogy a nagy pestisjárvány áldozata lett a kivételes katona, ám egyes feltételezések szerint agyhártyagyulladás végzett vele. Pontos nyughelye a mai napig ismeretlen.

Bottyán János szigorú ember volt, rendet és fegyelmet tartott, mindig kiállt a katonái mellett, akik ezért rajongtak érte. Mikor meghalt, Bercsényi Miklós hadvezér a következőket mondta szomorúan: „Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban behunyta másik szemét is.”

Következik: A szabadságharc festője: Mányoki Ádám

Forrás:

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.

Nyitókép: Bottyán Jánosról készült rajz. Forrás: Wikipedia