Egyszerre két francia hölgy is elrabolta II. Rákóczi Ferenc szívét

A csupán 18 éves Rákóczi Ferenc Sarolta Amália hessen-wanfriedi hercegnőt vette feleségül, miután saját bevallása szerint „mind származása, mind kora és külseje megfelel nekem”. Bár a házasságból három gyermek született, a kapcsolat nem volt tartós, hiszen Rákóczi 1701-ben Lengyelországba szökött a bécsi udvar bosszúja elől. Jellemző módon Sarolta Amália 1706-ban született, rövid életű kislányának már nem Rákóczi volt az édesapja.

A fejedelem a kor szokásainak megfelelően már fiatal korában prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe, de a szerelem is rátalált. Még a házassága előtt, a jezsuita rendet elhagyva, Bécsben időzött, ahol rabul ejtette a szívét a nála 3 évvel idősebb Strattmann Eleonóra, aki ekkor már Batthyány Ádám gróf felesége volt. Rákóczi a császárvárosban jobbára kártyázással és színházba járással múlatta az időt.

A tehetős, házas asszony egyszerre lett szerelme és pártfogója.

Sieniawska később, a magyar szabadságharc alatt katonákkal támogatta a felkelést és igyekezett diplomáciai úton is segíteni szerelmét, még XIV. Lajos francia királytól is támogatást kért. A házas Rákóczi szerelmesleveleket küldött a lengyel hölgynek, és hosszú éveken át a szeretője volt. A kapcsolatban az érdekek és az érzelmek keveredtek. Rákóczi a levert szabadságharc után 1711-ben visszatért Lengyelországba, de ekkor már nem akarta folytatni a kapcsolatot, s kis túlzással megszökött Sieniawska elől. Vallomásaiban úgy fogalmazott, hogy

Sieniawska sokáig remélte, hogy folytatódik a kapcsolat. Éppen ezért fejezte ki rosszallását, amikor fülébe jutott, hogy Rákóczi egy lengyel arisztokrata nőt választott helyette, mindezt pedig a fejedelem szemére hányta.

Rákóczi 1713-ban érkezett Franciaországba, ahol ismét a gyengébb nem felé fordult. Egyszerre két szerelme is volt a párizsi udvarban, ahol a király vendégszeretetét élvezte és tőle kapott apanázst is. Az egyikük, Marie Anne de Bourbon, a király legidősebb törvényesített gyermeke (az egyik ágyasától született), másikuk, a jóval fiatalabb Louise-Anne de Bourbon hercegnő.

„Egyidőben két olyan tárgyat állítottál elém, melyeket bűnös vakmerőséggel nálad fontosabbnak tartottam. Egyikük műveltségével, kedves viselkedésével, élénkségével és mindenben megnyilatkozó, csodálatra méltó bájával, alakjának és arcának szépségével méltán lobbantott szerelemre, a másik ragyogó értelmével és jellemének szilárdságával, józan szokásaival, mesterkéletlen szerénységével, erkölcsi szigorával, természetével, okosságával s arcának a másikénál nem megvetendőbb szépségével vonzott. Úgy tetszett, ez jellememhez áll közelebb, a másik pedig jobban vonzódik hozzám. A második szerénysége tisztelettel vegyes félelmet keltett bennem, az első évődő kedvességével a viszontszerelem nagyobb reményével kecsegtetett.”

„Sehol nem leltem nyugalmat, gyűlöltem magamban ezt a kettősséget és hazugságot, és ezért egyiknek sem akartam föltárni szívem titkát, nehogy megbánjam az elhamarkodott tettet. Tudtam, az egyiknek föltett szándéka volt, hogy behálózzon, de ezt sok jel alapján az olyan nők természetes könnyedségének és hiúdicsvágyának tulajdonítottam, akik nehezen tűrnek maguk előtt másokat. Ezért féltem a másik komolyságától, nehogy valami kifogásolnivalót találjon bennem, mert bár szám nem fedte föl előtte szívem gondolatait, akaratom ellenére minden cselekedetem elárulta egyiknek is, másiknak is, amit titkolni akartam.”

Emlékirataiban utólag bűnként írt életének szerelmi viszonyairól: „Növeld e szív fájdalmát és keserűségét, miközben elmondom rossz szokásaimmá vált egykori testi bűneimet, melyeket aztán elítéltettél velem; nem is említettem soha többé másért őket, csakis azért, hogy erősebben fájlaljam valamennyit, s miközben bánkódom miattuk, téged még jobban szeresselek. Idézd emlékezetembe, tárd elém mindazt a rosszat, amit cselekedtem, hogy irgalmasságod jóságából felismerjem:

II. Rákóczi Ferenc a francia udvart elhagyva idővel Rodostóba, élete végéig tartó száműzetésének helyszínére költözött. Ideje nagy részét olvasással és vallásgyakorlással töltötte, a szerelemre élete utolsó 15 évében már tudatosan nemet mondott.

Nyitókép: Rákóczi francia szerelmei. Louise-Anne de Bourbon (balra) és Marie-Anne de Bourbon. Forrás Wikipedia

Következik: Rákóczi és Vak Bottyán

Forrás:

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.