Elszegényedve halt meg a legismertebb Rákóczi-festmény magyar alkotója

Sokgyermekes református családban látta meg a napvilágot 1673-ban, azt is tudni lehet, hogy az édesapja, Mányoki János lelkészként szolgált. A szegénységben élő família Ádám sorsát Johann Anton Dölfer, német tábornokra bízta, aki örökbe fogadta, és magával vitte a 12 év körüli gyermeket Németországba. A tehetős német katonaember a legjobb iskolákba jártatta a fiút, és miután kiderült, hogy komoly tehetsége van a festőművészethez, többek között Hannoverbe és Párizsba is elküldte. Az utóbbi helyen a híres francia portré- és csendéletfestő, Nicolas de Largilliére volt a mestere. Mányoki később Hollandiában képezte magát, majd Berlinben lett udvari festő, ahol rendszeresen megrendeléseket kapott Frigyes Vilmos trónörököstől.

1707-ben Berlinben találkozott II. Rákóczi Ferenc feleségével, Sarolta-Amália hercegnővel, aki ekkor már külön élt férjétől. Az előkelő hölgynek olyannyira megtetszettek Mányoki munkái (a róla készült portréval is elégedett volt), hogy közbenjárt, hogy Rákóczi udvarába kerüljön.

Nem ez a festmény lett a Mányoki-életmű csúcsdarabja. A képről tudni lehet, hogy Radvánszky János kincstárnok, udvari tanácsos családi kastélyában pihent évszázadokon át. 1933-ban Horthy Miklós kormányzó ajándékba kapta a festményt a családtól, amelyet a Budavári Palotában helyeztek el. Az alkotásról 1945 után évekig semmit nem lehetett tudni, majd 1957-ben ismét állami tulajdonba került, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

Mányoki második Rákóczi-portréja aztán elhozta számára a halhatatlanságot, ugyanis festménye a fejedelem legismertebb ábrázolása lett. II. Rákóczi Ferenc 1712-ben, Lengyelországban, Gdansk-ban ült modellt Mányokinak. A szabadságharc végét jelentő, dicstelen szatmári béke után voltunk egy évvel. Rákóczi a lengyelekhez költözött a császári udvar bosszúja elől. Mányoki remekművet alkotott, a fény-árnyék ábrázolása a legnagyobbakat idézte.

Rákóczi Lengyelország után Franciaországba távozott, a róla készült portré pedig a szász választófejedelem és lengyel király, Erős Ágost udvarába került, miután Mányoki ott lett udvari festő. A festményt évszázadokon át a drezdai képtárban őrizték, míg végül 1925-ben a tehetős magyar műgyűjtő, a Münchenben élő Nemes Marcell vásárolta meg és díszes ünnepség keretében adta át ingyen a Szépművészeti Múzeumnak. A legismertebb Rákóczi-ábrázolás azóta is a múzeum egyik féltett kincse. Érdekesség, hogy mivel sokáig esély sem volt a festmény hazahozatalára, a 19. század végén a neves portréfestőt, László Fülöpöt kérték fel, hogy készítsen hiteles másolatot a képről. A szász uralkodó azt is engedélyezte, hogy László Fülöp Drezdában tanulmányozhassa a festményt.

Valódi műremek lett Mányoki önarcképe is, amelyet 1711-ben alkotott. Ez a festmény is hazatalált, 1931 óta a magyar állam tulajdona.

Mányoki Ádám a Rákóczi-portré megfestése után, a fejedelemmel ellentétben Lengyelországban maradt, és azt is tudni lehet, hogy tehetős emberként pénzzel is támogatta az elszegényedett, bujdosó szabadságharcosokat. A már említett Erős Ágost udvarában alkotott 1723-ig, majd megfordult Prágában és Bécsben is. Magyarországon is élt néhány évig, ekkor festette meg például Ráday Pál földbirtokos és könyvtáralapító portréját, aki a szabadságharc idején Rákóczi titkára volt. Mányoki végleg itthon kívánt letelepedni, de nem kapott elég megrendelést, így 1731-ben Drezdába költözött , és ott alkotott.

Idős korára azonban elmaradoztak a megrendelések, Mányoki elszegényedett és így is halt meg 1757 augusztusában Drezdában. Hosszú életet, 84 évet kapott a sorstól, utódja viszont nem született. A drezdai temetőben kísérték utolsó útjára, búcsúztatásán csupán két tanítványa vett részt. A sírhelyét később felszámolták, ezért 2023-ban egy emlékkövet kapott a Fiumei úti sírkertben a magyar festőzseni, akinek a legtökéletesebb Rákóczi-ábrázolást köszönhetjük.

Következik: Rákóczi és XIV. Lajos, a franciák királya

Forrás: Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Nyitókép: Mányoki Ádám önarcképének másolata 1893-ból. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye