A tárgyak emléke és a szabadság jogásza

Nemzedékek tanultak tőle az  UCLA-tól a Pennsylvania Egyetemen át Oxfordig.Price professzor ismerte fel először, hogy a média nem csupán a reklámiparnak üzlet, hanem a politikai erők számára is fontos  és a nemzeti identitás fenntartásának, vagy épp különböző gondolat felerősítésének vagy elnyomásának mekkora jelentősége van. 

A Digitális szuverenitást is elsőként kutatta, már a kétezres évek elején írt arról, hogy az internet és az arra épülő technológiai platformok feletti ellenőrzés az új évszázad legfontosabb jogi csataterévé válik. Bár az angolszász világban évtizedek óta természetes tekintélye volt a média, médiajogi diskurzusokban, korántsem volt biztos, hogy megéri akár a kamaszkort. Az Anschluss évében született Bécsben és ha a családja nem oly szerencsés, hogy kalandos úton eljusson Amerikába, Monroe-ra a a sors várt volna, mint annyi más zsidóra a nácizmus idején.Idős korában írta meg csodálatos életrajzát, amelyben a saját „madeleine” -jaival idézi fel életét. 

Családi órákról, apró csecsebecsékről ír,  amelyeket átmenekítettek szülei Bécsből Amerikába – mert a kisfiúként elüldözött Monroe Price haláláig szenvedélyesen szerette a császárvárost és ízes Wienerisch-sel beszélte a németet. Ahogy írta:”A tárgyak, amiket magunkkal hoztunk, nem csupán ingóságok voltak, hanem a folytonosság horgonyai egy széteső világban. Bécs nemcsak egy város volt számunkra, hanem egy elveszett ígéret, amelyeket Amerika biztonságában próbáltunk újrafogalmazni.”

Pirce, aki egy időben a Legfelső Bíróságon dolgozott azt írta erről a korszakról, hogy “a törvény betűje mögött mindig ott van az emberi esendőség. Nem szobrok hoznak döntéseket, hanem emberek, akik reggelente ugyanúgy félve néznek szembe a jövővel, mint bárki más”. Monroe Price kollégáinak, tanítványainak rengeteget adott, ahogy Lawrence Lessig, a Harvard jogászprofesszora méltatta: „Monroe Price azon ritka gondolkodók egyike, aki érti a technológia és a szabadság közötti törékeny egyensúlyt. Munkája nélkülözhetetlen útmutató a digitális kor káoszában.” Számunkra, akinek csupán az öröm adatott, hogy ismerjük őt nagyvonalúsága, jósága, szabadságszeretete, s derűje marad útravalónak.Price mellett, aki a rettenetes XX. Század pontos megfigyelője volt átélhetőek voltak Elie Wiesel szavai: Aki egy tanút hallgat, maga is tanúvá válik.