Egyetértünk Kapitány Istvánnal: fontos, hogy mindig legyen A, B, C és D opció

Tehát például ne csak arra lehessen szavazni, aki mosolyogva tolja a marketingszöveget, miközben elhallgatja az apróbetűs részleteket. Francesca Rivafinoli írása.

A hazaköltöző szakember azt mondja, ő nem látja, hogy lennének magyar hazaköltözők.

„A lengyelek esetében 75 ezer lengyel megy haza évente Lengyelországba. 20 ezer még kimegy, hogy tanuljon, ami egy nagyon-nagyon jó dolog; Magyarország esetében [viszont] közel 700 ezer ember van külföldön, és nem látom, hogy jönnének haza” – mondta a Magyarországra hazaköltözött Kapitány István az ATV stúdiójában.
Becsületére legyen mondva a Lakmusznak, hogy nekik is csúnyán felszaladt a szemöldökük erre az ordító csúsztatásra,
az adatok ilyen mértékben tendenciózus elferdítésére – nem világos, hogy egy magára adó, világlátott ellenzéki, akit épp a két lábon járó szakértelemként igyekeznek eladni, aki épp a higgadt tényszerűséget lenne hivatott megtestesíteni a Jakab Péter-i mélységeket idéző pártvezéri kommentekkel szemben, mi okból fogalmaz meg ilyen bárgyú állítást. Ki nem kényszerítetten, ráadásul.

A külgazdaságot és az energiapolitikát is így igazgatná? Magabiztosan állítva, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, mert ő azokat nem látja?
Ezt is ajánljuk a témában

Tehát például ne csak arra lehessen szavazni, aki mosolyogva tolja a marketingszöveget, miközben elhallgatja az apróbetűs részleteket. Francesca Rivafinoli írása.

Amikor Rónai Egon pontatlanul idézett Orbán Viktornak egy szegénységi statisztikát, mire a miniszterelnök mondta, hogy szerinte téves az adat, de nézzenek utána, aztán térjenek vissza rá legközelebb, azon hetekig szörnyülködött minden valamirevaló tiszás megmondóember, mondván: hallatlan, hogy Orbán ennyire nincs képben (máig sem világos, mennyiben a hozzá nem értés jele, ha valaki helyesen észleli, hogy nem megfelelő adatot mondanak neki, de nem kezd agresszívan vitatkozni, hanem a tények ellenőrzésére buzdít).
Erre most, hogy Kapitány István szekunder szégyent okozó módon beszél olyasmiről, aminek szemmel láthatóan nem nézett utána,
méghozzá úgy, hogy nem Rónai Egon szegezett neki egy félresikerült kérdést, hanem ő maga tartotta fontosnak elmondani, hogy mi itt a pálya – most hallgat a máskor oly kényes tömeg; a Lakmusz tényellenőre az egyetlen, aki felhördül.
Kapitány mondatával ugye eleve van egy olyan probléma, hogy egy konkrét pozitív számadatot hasonlít össze egy szubjektív, negatív benyomásával – ez már a kocsmapultnál is elég komolytalannak hatna („nekem 130-as az IQ-m, te viszont szerintem buta vagy”); de ráadásul egy olyan párt politikusaként állítja, hogy nem lát hazaköltözőket, amely párt kevéske embere közül rajta kívül például
Gerzsenyi Gabriella, Lakos Eszter, Orbán Anita és Molnár Dániel is az elmúlt években tért vissza Magyarországra.
Ami az exüzletember számait illeti, a Lakmusz által felkutatott legfrissebb, felülvizsgált ENSZ-statisztikák szerint 2024-ben 538 794 magyar élt bevándorlóként a világ más országaiban, „ami a teljes 2024-es lakosság 5,6 százalékának felel meg”(idézem a Lakmuszt) – ezzel szemben a külföldön bevándorlóként nyilvántartott 4,6 millió lengyel a 2024-es lengyel lakosság 12,5 százalékát teszi ki. Milyen szakember az, aki úgy sóhajtozik egy Magyarországgal kapcsolatos számadat felett, hogy nem néz utána, hogyan is fest ugyanaz a szám az általa bezzegezett másik ország esetében?
Az tény, hogy konkrétan 2023-ban (a 2022. áprilisi Össznépi Kofferpakolást követően) lakosságarányosan valamivel többen hagyták el Magyarországot egy évnél hosszabb időre, mint Lengyelországot, és úgy általában ismét valamivel több magyar költözött külföldre, mint haza, noha a különbözet messze elmaradt attól, ahányan 2022-ben letették a nagyesküt, hogy elmenekülnek (ráadásul úgy tűnik, 2025-ben ismét mérséklődött a magyar kivándorlási kedv).
Csakhogy egyidejűleg lakosságarányosan több magyar diák tanult külföldön, mint ahány lengyel, azaz az elköltözők többlete részben egyetemistákat takar.
Márpedig Kapitány István szerint külföldön tanulni „nagyon-nagyon jó dolog”, ezen tehát nemhogy fennakadnivaló nincs, hanem még örülnünk is kellene, hogy felülmúljuk lengyel barátainkat.
A Lakmusz nem talált olyan forrást, amely szerint évente 75 ezer lengyel megy haza Lengyelországba – tájékoztatásért fordultak a presskukachoz, de hiába;
úgy tűnik, a Tisza sajtóosztálya nem iparkodik megmenteni Kapitány István becsületét.
Vagy csak hozzám hasonlóan átkutatták ugyan a lengyel statisztikai hivatal oldalát, de semmiféle hasonló számra nem bukkantak, így inkább hallgatnak.
A lengyelek külön vezetik a tartósan (lakcímmegszüntetéssel) külföldre költözők és az ideiglenesen eltávozók statisztikáját – lássuk először az előbbit. 2024-ben bő tízezren „emigráltak” Lengyelországból, ezzel szemben bő 19 ezer korábban máshol élő lengyel állampolgár költözött Lengyelországba, a szaldó tehát kétségkívül pozitív. Igen ám, de ha megnézzük az országonkénti bontást (lásd Rónai Egon miniszterelnökkel készített interjúját, ahol Orbán Viktor pont arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig meg kell nézni az „alábontást”, abban van ugyanis a vitamin, de legalábbis az érdemi információtartalom) – tehát a 2024-es adatokat országonkénti bontásban megnézve azt látjuk, hogy
Németország felé például továbbra is nettó elvándorlás volt Lengyelországból (823 fővel több lengyel költözött oda tartósan, mint ahányan hazamentek), csakúgy, mint Svájc felé;
masszív hazavándorlás két országból volt: Belaruszból és Ukrajnából. Ebből a két országból 2024-ben közel nyolcezren létesítettek lakcímet Lengyelországban, azaz a hazavándorlási többletet jórészt ők adták – mintha kárpátaljai és szerbiai magyarok költöznének Magyarországra. Ezt akarná eladni nekünk a Tisza oly ragyogó szaktekintélye 75 ezer fős, nyugatról hazatóduló tömegnek.
De hátha az ideiglenesen külföldön lévőkre gondolt Kapitány!
Nézzük rá tehát azokra a számokra is, noha az „ideiglenes” külföldre költözés per definitionem azt jelenti, hogy eleve a néhány éven belüli visszatérés szándékával, lengyelországi lakcímét megtartva ment külföldre az illető, nem pedig emigrált, hogy aztán hazájának fejlődésére tekintettel, magát meggondolván mégis hazavándoroljon. Nos: úgy tűnik, 2023-ban 1,477 millió lengyel élt így ideiglenesen külföldön, míg 2024-ben 1,499 millió. Ami ugye nem csökkenés, hanem növekedés – Németországban például 2023-hoz képest 2024-ben hatezerrel több lengyel tartózkodott átmenetileg, de még Angliában is nőtt kissé az ideiglenesen ott élő lengyelek száma.
2025-re vonatkozóan valóban volt egy hír tavaly év végén, hogy 25 ezer lengyel állampolgár távozott az Egyesült Királyságból, miközben csak hétezren költöztek oda (a brexit után, Tusk előtt már volt egy ilyen év) –
de reméljük, a külgazdasággal foglalkozni kívánó szakember nem ezt a 25 ezret nézte 75 ezernek.
Miközben ezt a számot eleve árnyalja némileg az, hogy a brit statisztikák szerint 2018 augusztusa óta közel 1,3 millió lengyel nyújtott be az Egyesült Királyságban a brexithez kapcsolódóan letelepedési kérelmet, ebből 227 ezer kiskorú (magyar kérelmezőből 200 ezer volt, közülük szűk 26 ezer gyerek) – az, hogy ez a nagyságrendileg 1,3 millió 2025-ben 18 ezerrel csökkent, az örömteli ugyan, de nagyságrendileg egyelőre ugyanúgy 1,3 millió, sajnos. A Daily Mail által megkérdezettek a hazaköltözés okai között említették, hogy Lengyelországban megfizetőbb a saját lakás, jobb a közbiztonság, tovább lehet otthon maradni a gyerekekkel és nagyobb a véleménynyilvánítási szabadság, értve ez alatt a cancel culture hiányát is.
Ezek az előnyök Magyarország esetében is fennállnak – milyen felüdítő lenne, ha egy hazaköltöző politikusjelölt a változatosság kedvéért ezeket reklámozná, annak sulykolása helyett, hogy ide ember vissza nem költözik.
További adalék, hogy a 2025-ös lengyel termékenységi ráta várhatóan alulmúlja még a 2024. évi 1,1-et is – a 2025-ös magyarországi 1,31 se vidám, de nemigen jelent mást, mint hogy a magyar nők még mindig inkább szülnek, mint a lengyelek. Ráadásul a KSH ki- és bevándorlásra vonatkozó, korcsoportokra lebontott friss statisztikái azt mutatják: a magyar kiskorúak körében következetesen hazavándorlási többlet tapasztalható – azaz a gyermekesekre inkább a visszaköltözés jellemző, mint a távozás.
Ezt fejtse meg nekünk okosan Kapitány István!
***
Ezt is ajánljuk a témában

Tényleg megvetés jár-e minden romának, aki nem fényesítgeti csicskásként egy jogászdinasztia sarjának aktuális műtermi fotóját?

Ezt is ajánljuk a témában

Okos pestiek épp telehányják az internetet egy olyan hamis állítással, amellyel pont a legkiszolgáltatottabbaknak ártanak. Francesca Rivafinoli írása.

(Nyitókép: MTI/ Kovács Tamás)
Ezt is ajánljuk a témában

Leírják, hogy közösségük nem tűri a nőgyalázást, majd tág teret engednek a nőgyalázásnak. Konkrétan, a szemünk előtt.

***