Egyetértünk Kapitány Istvánnal: fontos, hogy mindig legyen A, B, C és D opció

„Olyan helyzetet kell teremteni, hogy több forrásból, versenyszerűbben tudjunk beszerezni dolgokat. (…) Csehország levált az orosz kőolajról, és mint tudjuk, a csehek olcsóbban vesznek benzint Csehországban, mint a magyarok Magyarországon” – mondta Kapitány István. Valóban, ott a benzin pillanatnyilag 7-8 százalékkal olcsóbb;

Európában a cseh háztartások fizetik az ötödik legtöbbet (vásárlóerő-paritáson pedig a legeslegtöbbet) az áramért – 2021-ben még a 17. helyen álltak. A cseh lakossági gázár szintén háromszorosa a magyarnak – 2021-ben még csak a kétszerese volt. Ezekkel az apróbetűs részletekkel valamiért nem akart minket terhelni a tiszás kereskedelmi szakember; talán az ilyen csúf számok nem illenének az oly gyakorlott mosolyához.

A Nemzetközi Energiaügynökség – miközben dicséri Csehországot az oroszoktól való függetlenedésért – rámutat, hogy az ország továbbra is ki van téve az ellátási zavaroknak és egy sor más energiabiztonsági kockázatnak;

és utalnak arra, hogy a csehek a villamos energiájuk egyharmadát (sőt, mostanában közel felét) szénből állítják elő, amely szenet 2033-ra teljes egészében ki kell iktatniuk. Csodálatosan leváltak az orosz energiahordozókról, csak közben az energiatermelésük „karbonintenzitása” kétszerese a magyarénak – így például, míg Magyarország az utóbbi évek ugrásszerű fejlődése nyomán 2025-ben ismét napenergia-bajnok lett, Csehország e téren a sereghajtók közé tartozik és szinte egy helyben toporog.

– jó lenne tehát precízebben kifejteni, pontosan mennyiben példa számunkra Csehország.

Nem beszélve az LNG és a vezetékes gáz környezeti lábnyoma közötti különbségekről. Lesajnálóan szokás lobogtatni a felméréseket, amelyek szerint a Fidesz a tanulatlanabbak körében hasít, míg a Tiszát a diplomások választják nagy arányban – ennek fényében különösen meghökkentő, hogy míg a kormányfő a Pléhcsárdában elfogyasztott melósebédtől kezdve a világrendszerváltással kapcsolatos geostratégiai eszmefuttatásokig minden rétegnek és minden intellektuális igényre szolgáltat valami konkrétat,

és egy betűnyi minőségi tartalommal sem kínálja meg a budai diplomás ökovegán törzsszavazóit. „Ne itt legyen a legalacsonyabb a lakossági fogyasztás” – mondja Kapitány István (nem itt a legalacsonyabb, bár tény, hogy Magyarország idén is csak június 24-én fogja elérni azt a pontot, amelytől kezdve túlfogyasztja a Föld erőforrásait, bezzeg Luxemburg már két hét múlva, Ausztria pedig április elején eljut ebbe a dicső magasságba); hozzák a gázt inkább újabb és újabb LNG-tankerek a tengerentúlról – sugallja a tiszás (januárban Európa LNG-behozatalának 60 százaléka az Egyesült Államokból érkezett, de 2030-ra lesz az állítólag 80 százalék is, árad a diverzifikáció); telepítsünk jó sok (földterületek lebetonozását igénylő) szélerőművet – javasolja a szakértő (az e tekintetben Kapitány úr által bezzegezett Ausztriában az elmúlt hónapban a rendelkezésre álló villamos energia 2,5 százalékát adta a szélenergia, ami a teljes szélerőművi kapacitásuk szűk 6 százaléka, erre azért a fűtésemet nem bíznám).

Érdekesség továbbá, hogy míg Kapitány úr kivitelezhetőnek tartja 2027 végéig a teljes leválást az orosz forrásokról, a már évek óta nagy erőkkel leváló országok közül 2025 decemberében Spanyolország és Franciaország is fokozta az orosz LNG behozatalát (nem is kevéssel: 18–27 százalékkal);

Ha az Oroszországhoz képest Európa túlsó felén található és mintegy 8000 kilométer hosszú partvonallal rendelkező Spanyolország 2022 februárja és 2026 januárja között nem bírta vagy nem akarta megoldani az orosz gázról való leválást, sőt, alkalomadtán még fokozza is a behozatalt, akkor azért kell bizonyos mértékű szervilizmus annak határozott kijelentéséhez, hogy mi viszont ezt megoldjuk másfél év alatt, jólfésült, mosolygós, eminens tagállamként.

Hiszen ott van maga Brüsszel is:

Amióta tavaly márciusban egy újabb szankció értelmében tilossá vált a harmadik országoknak szánt orosz gáz Európai Unión belüli átrakodása, a belgiumi Zeebrugge kikötőjében nemhogy csökkent az oda érkező LNG mennyisége, de még nőtt is: 76 százalékkal. Belgium ma „ígéretei ellenére” nagyobb arányban importál energiahordozót Oroszországból, mint a háború kezdete előtt – és mivel az ország mára „kulcsfontosságú tranzitországgá vált Németország és Hollandia gázellátása szempontjából”,

Lásd még azt az adatot, hogy 2025 decemberében 436 millió euró értékben importáltak az uniós országok olyan indiai, illetve törökországi finomítókból, ahol orosz olajat is használnak – nem ártana tisztázni, hogy Kapitány István a leválás alatt az efféle sunnyogást és közvetítőkön keresztül lebonyolított, ezáltal pedig szükségszerűen feláras és környezetvédelmi szempontból problematikus ügyleteket érti, vagy ő egy második csodatevő messiás a csárdában, aki 2027 végéig valóban „a legolcsóbb áron” és „fenntartható” módon a Kárpát-medencébe varázsolná a makulátlanul nemorosz kőolajat és földgázt.

Azért is kérdéses ez, mert amikor Rónai Egon megkérdezi őt, hogy megszüntetné-e a kkv-k esetében jelenleg alkalmazott magasabb energiaárat, hosszabb mellébeszélés után kifejti, hogy „kell egy bizonyos prioritás”, az pedig számukra az oktatási rendszer felvirágoztatása –

Az mindenesetre egy meglehetősen pontos állítás az üzletember részéről, hogy „Akkor tud az ember jó szerződéseket kötni, ha van opció A, B, C, D”. Energiapolitikai semmitmondásait és mellébeszéléseit elhallgatva örülünk is, hogy a politikai paletta a rendszerváltás óta kellően diverzifikált, és így – a rendszert megdönteni kívánó TISZA kínálatszűkítésre irányuló folyamatos nyomásgyakorlása, valamint permanens rágalmazásra épülő, a kisebb halak kiszorítására játszó tisztességtelen piaci magatartása ellenére –

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)