„Orsós gének, avagy a csuti disznó” – mutatjuk, kik és hogyan „védik” most a Tiszánál a hazai cigányságot

Most, hogy Tiszteleték és Szabadságék – a „párt” vezérének személyes közreműködésével –

aki bátorkodik nem a budahegyvidéki Magyar Péter szavaival azonos hangsorokat kiejteni a száján, azaz nem a TISZA-vezér által ráosztott szerepet tölti be a közéletben, képesítés nélküli bamba biodíszletként lájkolgatva-fényesítgetve a jogászdinasztia sarjának aktuális műtermi fotóját, hanem inkább önálló gondolatokat fogalmaz meg összetett mondatokban, ahogy szuverén polgárhoz illik – hadd szabadjon néhány percre megzavarni ezt a kedélyes gyalázkodást néhány információval.

Kezdjük a legmélyebben, Csenyétén. Magyarország legszegényebb falujában 2001-ben a lakott lakások nulla százaléka volt összkomfortos, 81 százaléka pedig komfort nélküli. Aztán érkezett egy olyan évtized, amelynek során a családi pótlék úgymond példásan nőtt – de nicsak, a komfort nélküli otthonok aránya tovább romlott. 82,4 százalékra, miközben összkomfortos lakás továbbra sem volt a faluban egy se. S mit mutatnak a 2022-es adatok? Nem vidám a helyzet, szó se róla, de valahogyan csak összkomfortossá varázsolódott a házak 12,7 százaléka, a szobaszám egyidejű látványos növekedése mellett.

Az iskolázottság tekintetében hasonló tendenciákat látunk: míg 2001 és 2011 között Csenyétén a semmilyen végzettséggel nem rendelkezők eleve magas aránya tovább nőtt, 2011 óta az általános iskolát elvégzettek száma megugrott, miközben a szakképzettséget szerzők aránya is megkétszereződött. Nagyon kevés van belőlük továbbra is, igen – a változás azonban nyilvánvalóan pozitív. Aki bírja értelmezni a „munkaalapú gazdaság” fogalmát, az azon már meg sem lepődik, hogy

Tényleg ideje lenne, hogy valaki precízen elmagyarázza, miért is kellene kötelezően tiszásnak lenni ott, ahol a legnagyobb nyomorban is teremtődik munkalehetőség.

Vagy nézzük a szintén halmozottan hátrányos helyzetű Tiszabőt, amelyről 2012-ben a Magyar Narancs „Egy falu összeomlás után” címmel közölt riportot.

Az iskolázottság nagyon lassan, de javul, a helyi általános iskola Facebook-oldalának tanúsága szerint mindenesetre mostanra van ott minden, a laptopoktól és a táblagépektől kezdve a színes-játékos feladatlapokon, a gasztroszakkörön és a vidám madáretető-készítésen át a színházlátogatásig, a kutyaterápiás tanórákig és a pályaorientációs hétig. A Versenyképes Járások Program és a Magyar Falu Program keretében az utóbbi években

100 százalékos állami támogatással hozott létre a Máltai Szeretetszolgálat tanodát; ugyanők 2023-ban a Közfoglalkoztatási mintaprogram keretében közösségi konyhát is nyitottak, ahol a helyi és a környékbeli intézmények és lakosok számára főznek, felhasználva a helyi termelők friss zöldségeit – a program keretében ugyanis több tucat család kezdte el megművelni saját kiskertjét. Tán a terményeiket büszkén a kezükben tartva sikoltsanak fel egy emberként mind, hogy nekünk igenis sokkal, de sokkal rosszabb, mint régen volt? De aki legalább virtuálisan, a Google térképe segítségével körülnéz arrafelé, láthatja többek között

(ugyanott mozgásterapeuta, családmentor, sószoba és „anyaakadémia” szintén elérhető); mindet a zömében állami támogatásokból és pályázati pénzekből gazdálkodó szeretetszolgálat hozta létre és tartja fenn.

A rendőrség által szervezett „Roma Police Café” keretében a lakosok, az iskola vezetői, a családjóléti szolgálat munkatársai és egyéb résztvevők tematikus rendezvényeken, interaktívan dolgozhatnak fel olyan kérdésköröket, mint a családon belüli erőszak, a drogprevenció, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek mindennapjai –

De így, hogy ott van Tiszabőn (és Kőbányán és Dorogon és Pásztón és Kiskunhalason satöbbi), mintha nem akaródzna felfigyelni rá.

Lásd még a tiszabői szociális napelemparkot – hallott róla valaki? Én szégyellem, de nem, pedig 2024-ben 19 további is létesült szerte az országban, uniós források bevonásával, rászoruló kisgyermekes családokat és egyedül élő időseket segítve. A vonatkozó Youtube-videókon eddig 197 és 367 közötti számú megtekintés van, a Facebookon rá se igen lelni a hírére;

Nem folytatom további településekkel; mindenki kedvére böngészgethet a népszámlálási adatbázisban, ha nem bánja, hogy nagy valószínűséggel fogja szembetalálni magát fejlődéssel. Aki pedig nem ér rá az ilyesmire, de van annyira igényes és önérzetes magával (és felelős a társdalommal) szemben, hogy szeretne önállóan tájékozódni, ahelyett, hogy csicskaként ugrana, mihelyt egy politikus (egy újabb be nem mutatott, azaz pusztán bekamuzott „felvételre” hivatkozva) utasítja őt, hogy terjesszen egy romák ellen irányuló rágalmazó propagandaszöveget –

ahol kedvére rácsodálkozhat az elmúlt évtizedben bekövetkezett látványos javulásokra és az uniós átlagnál rendszerint messze jobb számokra (ideértve a vélt vagy valós munkahelyi diszkrimináció mértékét is). Ha pedig még ezután is úgy gondolja, hogy meg kell osztania a TISZA-vezér azon szövegét, amelyben a Túláradóan Nemzetegyesítő Rendszerváltó

mint ami az ő számára a XII. kerületi lakásainak egyikéből vagy a rózsadombi pártirodából nézve kampánytechnikai szempontból kedves – akkor persze engedelmeskedjen ennek a politikusnak nyugodtan.

De azért vigyázzon, nehogy úgy járjon, mint például egy 1100 fős tatabányai tiszás Facebook-csoport adminisztrátora: ő úgy hagyta kiposztolni egy roma srác szavait a bőrükön érezhető megvetésről és megalázásról, hogy előtte elfelejtette diszkréten eltávolítani a nyáron kitett,

Ennél talán csak az lenne cikibb, ha maga a pártelnök úgy lenne most álságosan felháborodva azon, hogy ki kit néz alacsonyabb rendűnek és gondolkodásra képtelennek, hogy közben hangosbemondó segítségével kürtöltet szét romák által lakott, internettel egyébként ellátott kistelepüléseken egy gondosan kiragadott, átkeretezett és átértelmezett mondatot, remélve, hogy ha azt úgy egybites üzenetként a szájukba rágja, attól majd az elmúlt években eggyel, vagy akár kettővel-hárommal is feljebb kapaszkodott választópolgárok egyszerre ájultan omlanak az Árad a Tisza Kft. karjaiba.

***

(Nyitókép: Mediaworks)

***

***