Rejtélyes hálószobai fotó: nem az a legnagyobb kérdés, lesz-e pornó

Mután Magyar Péter elismerte, hogy részt vett a drogos házibulin, nagy nyomás nehezedett Magyarországra – mutatott rá az elemző.

A mi szent témáink időről időre gúny és gyalázkodás tárgyai, miért ne nyúlhatnék Marx művéhez? – teszi fel a kérdést készülő előadása kapcsán Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatóját a Nagy Ervinnel való csörtéjéről, Kárpátalja jövőjéről és a közelgő választás tétjéről is kérdeztük.

A Nemzeti Színház körüli harc végigkísérte igazgatósága elmúlt tizenkét évét. Balról talán már megszokta, de mit szól a legutóbbi, Dúró Dóra által indított akcióhoz, melyben lemondatását kéri a minisztertől?
Ez a hatodik vagy a hetedik petíció ellenem, ha a külföldieket is belevesszük, már nem is számolom. Az általam a leginkább követendőnek tartott Németh Antal ellen három év igazgatás után kezdeményeztek a jobboldalról aláírásgyűjtést, ehhez képest jól állok.

Ennyire nem veszi magára?
Nyilván nem örülök neki, mert fölösleges energiát visz el tőlem, de nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, sem magyarázkodni. Aki engem ennyi év munka után azzal tud meggyanúsítani, hogy marxista vagyok, mint ahogy tette a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, az kiábrándító. Nem tartom méltónak, hogy leálljak vele tuszakodni. Hitem és meggyőződésem szerint szolgálom a kultúránkat, az általam vezetett színház pedig a nemzetet.

Többek között a múlt évben meghívott belga Jan Fabre Vér vagyok című produkciójának műsorra tűzését kifogásolta Dúró Dóra. Nem talál kivetnivalót abban, hogy egy provokációiról híres, szexuális zaklatásért elítélt személyt hívtak el vendégrendezőnek a Nemzeti Színházba?
Rá kell nézni a repertoárunkra: van negyvennégy címünk, kétharmada magyar szerző, emeljen bárki kifogást ez ellen. Nagyon egyszerű, nem érzésekre kell hagyatkozni, hanem meg kell nézni, mit játszottunk januárban az Egri csillagoktól Szarka Tamás Esthajnalán és a János vitézen át Vörösmarty Csongor és Tündéjéig. Ezek a darabok alkotják a repertoárunk gerincét. Azt, hogy tizenkét és fél év alatt volt egy olyan darab, amely kapcsán felmerülhetnek kifogások, nem tartom botránynak. Ráadásul ez sem fekete-fehér történet. Mindenhol leírják, hogy Jan Fabrét jogerősen elítélték, de lehet más olvasata is ennek. Nem akárki a fickó. Felvállaltan katolikus ember, nagy tisztelője Magyarországnak, úgy tudom, ő volt az első élő képzőművész, akinek kiállítása volt a Louvre-ban. Lehet, hogy hibázott, az is lehet, hogy sok mindenben mást gondolunk, de nem ő volt az egyetlen, akit művészi érdemei figyelmen kívül hagyásával a MeToo nevű boszorkányüldözés idején kiradíroztak Európából. Egy gesztust gyakoroltunk felé a meghívással, néhányszor lejátszottuk a darabot, de már több mint egy éve nem megy.