A mi szent témáink időről időre gúny és gyalázkodás tárgyai, miért ne nyúlhatnék Marx művéhez? – teszi fel a kérdést a minap bemutatott előadás kapcsán a Nemzeti Színház igazgatója. Nagyinterjúnk.
A Tisza képviselőjelöltje a Dunai Vasmű megmentőjeként tetszelgett volna, de kár volt korábban a privatizáló baloldalról nosztalgiáznia.
Az Orbán Viktor beszédére összegyűlt tömeg simán lepipálta a nemrégiben megtartott tiszás rendezvényt.
Most egy nagyon szűk rétegről beszélünk: nagy a hangjuk, erős az érdekérvényesítő képességük. Nagy Ervinek, Rost Andreák, Molnár Áronok.
Egy magát sokra tartó színésznőtől elvárható lenne, hogy ne csak a saját, hanem a nemzet érdekével is tisztában legyen.
Hiába próbálja elhitetni a Tisza Párt elnöke az ellenkezőjét, ők nem a magyar emberek oldalán állnak. Őket Brüsszelből irányítják, brüsszeli célokért dolgoznak.
Az influenszer a napi politika és a történelmi múlt mellett beszél a családjáról is.
Csáki Judit már azt is tudja, honnan és mennyi pénzt venne el.
A színész abban a hitben él, hogy az új Zelenszkijnek tartják őt a jobboldalon. Szegény.
Azonnal Varga Juditról írtak a kommentelők.
Amíg ezt Magyar Péter csinálta, azzal nem volt baja a tiszásoknak.
A „kivéreztetett" 200 független társulat belehalt-e a már műveletbe, netán még mindig életben van-e a kivérzettség dacára.
A Nemzeti Színház igazgatója nem hagyta szó nélkül a színész személyeskedő kirohanását, és pontról pontra cáfolta Nagy Ervin vádjait. Vidnyánszky Attila nyílt levélben üzent.
Ugyanaz a politikai–üzleti hálózat, amely korábban a baloldal kampányait szervezte és külföldi pénzeket mozgatott, most a Tisza mögött tűnik fel – brüsszeli erősítéssel.
Szily Nórának ezután az interjú után mélyen hallgatnia kellett volna. Ám ő mégsem ezt tette: belerúgott még egy jó nagyot Varga Juditba.
Újra színre lépett Bajnai Gordon, és természetesen azonnal szóba kerültek a hőn áhított megszorítások.
