Tisztítótűz kell mától a magyar jobboldalon: metanoia, nostos, humilitas, fortitudo

Ma reggel munkakongresszusra gyűlik össze a magyar jobboldal tetemes része. Két hónap telt el az április 12-i választás óta, s a Tisza Párt kétharmados többséggel kormányozza az országot. Mi, jobboldaliak pedig próbáljuk megérteni, hogyan jutottunk idáig tizenhat év után, és gondolkodunk, merre tovább.

A legrosszabb, amit most tehetnénk, a külső bűnbakok keresése lenne. Szerencsére ezt eleddig nem igazán követte el senki sem. A választók döntése legitim, a magyar demokrácia köszöni szépen, működik, „orbáni diktatúra” meg nem volt. Ha a magyarok le akarnak váltani egy kormányt, akkor megszervezik magukat, elmennek szavazni, s megteszik. Ezt a vereséget a jobboldal magának kereste meg, szisztematikus munkával dolgozott meg érte az elmúlt években – sajnos.

Nagy Ervin filozófus kollégám kevesebb mint egy hónappal 2025. februári halála előtt figyelmeztetett minket a dogmatikus szendergés veszélyére. Leírta, hogy a múltba révedő nosztalgia kevés lesz a megmaradáshoz. Igaza volt, de mi átaludtuk a figyelmeztetést. 

Ez végül súlyos árat követelt. Ahogy Navracsics Tibor levelében megfogalmazta, a polgári oldal a lelkével fizetett ezekért a mulasztásokért. Bár a középosztály erősebb most, mint valaha, tagjai mégis úgy érezték, hogy a jobboldal elárulta őket. Az emberek azt látták, hogy a képviseletük már csak a hatalmi elit saját érdekeit szolgálja.

Ez a pillanat a metanoia ideje a magyar jobboldalon. A görög kifejezés nem felszínes bocsánatkérést jelent, hanem gyökeres belső megtérést, szellemi és erkölcsi szemléletváltást. Fel kell ismerni: a Fidesz mint márkanév az elmúlt másfél évtizedben elviselhetetlenül elhasználódott, s rárakódott a hatalomgyakorlás minden salakja. A jobboldali politikusok és helyi vezetők nyolcvan százaléka viszont tisztességes, elkötelezett ember. A maradék húsz százaléknyi opportunista, a saját pecsenyéjét sütögető gazdasági szerencselovag s a hatalomtól megrészegült, arrogáns szereplő olyan vastag paravánt vontak a jobboldaliság köré, ami végleg eltakarta a polgári Magyarország eredeti értékeit. Ők rombolták le a közösség hitelét. 

A mai tisztújítás előtt bejelentett szervezeti átalakítás – a választókerületi rendszer felszámolása és a megyei, települési szintre való visszalépés – a Fidesz politikai túlélésének technikai eszköze. Ez a döntés a nostos, a gyökerekhez való hazatérés folyamata. A 106 egyéni választókerület egy racionálisan tervezett, de lélektelen politikai gépezet volt. Amikor az országos brand a morális ügyek és a gazdasági nehézségek miatt beszennyeződött, ez a rendszer csapdaként működött, s elsöpörte a helyben kiválóan teljesítő jelölteket is. A visszalépés a települések és a történelmi vármegyék szintjére az organikus életterek újrafelfedezése. Vissza kell térni a helyi közösségekhez, a polgári körök hagyományához, s a hiteles helyi arcokra kell bíznunk az építkezést. A megmaradt, tiszta nyolcvan százaléknak az önkormányzatokban s a vármegyei szinteken kell bebizonyítania, hogy a konzervatív politika nem a hatalom öncélú birtoklása, hanem a közjó szolgálata.

Ebben az új, ellenzéki létben újra kell tanulni a politikai magatartást is. Szent István Imre herceghez intézett intelmei közül a humilitas, az alázat elvét kell alkalmaznunk a mindennapokban. 

Be kell látni, Magyar Péter az ország legitim miniszterelnöke. Az ő sikere az ország sikere is. Nem válhatunk azzá a frusztrált, görcsös és mindenszarista ellenzékké, amelyet tizenhat évig mélyen megvetettünk a baloldalon – az első két hónap alapján, jól is megy ez a fideszes honatyáknak, honanyáknak.

Ugyanakkor a fortitudo, a lelki erő s a bátorság is kötelez. Nem szabad elveszni a pitiáner politikai gumicsontok rágcsálásában. Kizárólag az emberek valódi életét érintő kérdésekben szabad megszólalni. Ott kell állnunk a vártán, s üvöltenünk kell, ha az új kormány leépíti a családpolitikai vívmányokat, ha – mint ahogy azt épp teszi – megszünteti a kamatstopot, vagy épp végrehajtja a migrációs paktumot – mint ahogy azt épp úgy tűnik, hogy teszi. Védelmezni kell mindazt, ami az elmúlt tizenhat évben érték és eredmény volt, s számon kell kérnünk a kormányon az ígéreteit.

A haza a jobboldali közösségnek ma szenvedés és kötelesség. Meg kell szenvedni az opportunistáktól való megválást, a belső, szellemi tisztulást, s el kell végezni a kitartó szervezeti munkát. A mai tisztújítás ennek a hosszú útnak az első állomása. Ha képesek lesznek a metanoia, nostos, humilitas és fortitudo elvei szerint cselekedni, ha megszabadulnak a hiteltelen szereplőktől s visszatérnek a tiszta, helyi alapokhoz, akkor a jobboldal képes lesz megújulni, s idővel újra kiérdemli a magyar emberek bizalmát. Ez a mai kongresszus tétje.

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán