Ez a pillanat a metanoia ideje a magyar jobboldalon. A görög kifejezés nem felszínes bocsánatkérést jelent, hanem gyökeres belső megtérést, szellemi és erkölcsi szemléletváltást. Fel kell ismerni: a Fidesz mint márkanév az elmúlt másfél évtizedben elviselhetetlenül elhasználódott, s rárakódott a hatalomgyakorlás minden salakja. A jobboldali politikusok és helyi vezetők nyolcvan százaléka viszont tisztességes, elkötelezett ember. A maradék húsz százaléknyi opportunista, a saját pecsenyéjét sütögető gazdasági szerencselovag s a hatalomtól megrészegült, arrogáns szereplő olyan vastag paravánt vontak a jobboldaliság köré, ami végleg eltakarta a polgári Magyarország eredeti értékeit. Ők rombolták le a közösség hitelét.
Ezt a húsz százalékot most messzire kell üldözni a párt környezetéből. Az újrakezdés feltétele az opportunistáktól való bátor megválás, s a megválasztandó, egy évre szóló elnökségnek ezt a morális tisztítótüzet kell végrehajtania.
A mai tisztújítás előtt bejelentett szervezeti átalakítás – a választókerületi rendszer felszámolása és a megyei, települési szintre való visszalépés – a Fidesz politikai túlélésének technikai eszköze. Ez a döntés a nostos, a gyökerekhez való hazatérés folyamata. A 106 egyéni választókerület egy racionálisan tervezett, de lélektelen politikai gépezet volt. Amikor az országos brand a morális ügyek és a gazdasági nehézségek miatt beszennyeződött, ez a rendszer csapdaként működött, s elsöpörte a helyben kiválóan teljesítő jelölteket is. A visszalépés a települések és a történelmi vármegyék szintjére az organikus életterek újrafelfedezése. Vissza kell térni a helyi közösségekhez, a polgári körök hagyományához, s a hiteles helyi arcokra kell bíznunk az építkezést. A megmaradt, tiszta nyolcvan százaléknak az önkormányzatokban s a vármegyei szinteken kell bebizonyítania, hogy a konzervatív politika nem a hatalom öncélú birtoklása, hanem a közjó szolgálata.