Nem kérünk az erőszakos izmusokból és a világszomorító progresszív praxisból – a magyar konzervatív gondolkodás és politikai gyakorlat 15 pontja

A klasszikus ideológiák küzdelmének végéhez érkeztünk. Történelmi változások előtt állunk. Európában kiüresedtek az izmusok. Fenntartásuk csak erőszakkal, vagy olyan esszenciális változtatásokkal lehetséges, melyektől megszűnnek annak lenni, amik voltak.

Ezt pedig nem akarjuk! Nem kérünk belőle! Legalábbis mi, magyar konzervatívok elutasítjuk a politika mögötti intellektuális verseny felfüggesztésének szándékát.

Diagnózis

A kortárs liberalizmus önmagát felemésztő normarendszerként, akár egy saját farkába harapó kígyó felfalta önmagát. Elvesztette nyitottságát a másként gondolkodók iránt. A szabadság ellensége lett. Ha a távlatokat nézzük, akkor a klasszikus liberalizmus elvégezte történelmi feladatát. Vége van.

A szociáldemokráciát a neoliberalizmus gazdasági paradigmája szorította keretek közé, így – hasonlóan a liberalizmushoz – az eredeti szándékát véti ma el. Nem egyenlőségpárti. Valójában nem is baloldali.

A szocialisták helyzetét az ipari munkásság fokozatos eltűnése tette kilátástalanná, de a progresszív napirend követése náluk is kilúgozta a valaha fontos célokat.

Végül pedig: a kereszténydemokrácia is a globális progresszív elvárásokhoz és a kortárs liberális korszellemez való kényszeres alkalmazkodás rögös útján üresedett ki.

Az európai politikai térben hagyományosan meghatározó jobb- és baloldali megosztottságot felváltotta, részben felülírta a föderalista és szuverenista (vagy globalista és lokalista) erők szembenállása.

Az új korszak politikai logikája így egészen másfajta közösségszerveződési elveket helyezett előtérbe: megszületett az identitáspolitikák korszaka.

Mi lesz a konzervativizmussal?

Felmerül a kérdés: milyen jövő vár a konzervatív gondolkodásra ebben az új politikai környezetben?

A nyugati civilizáció politikai versengése drámai átalakuláson megy keresztül. A zöld mozgalmak már évtizedekkel ezelőtt az identitáspolitikák irányába fordultak, és a (neo)marxista gondolkodók is mesterségesen kreált identitásokra építik politikájukat. Hasonló módon a liberálisok is új, hetente megalkotott identitásalapokra húzzák fel progresszív szemléletű politikájukat, amelyben az eredeti liberális értékek már alig felismerhetők.

Eközben a klasszikus jobboldal még mindig keresi helyét és válaszait. 

Az identitárius mozgalmak frissítő hatása tagadhatatlan, de ezek többnyire ellenmozgalmak, amelyek csupán részleges válaszokat kínálnak.

A múltbéli nosztalgia kényelmes menedék, de a jelenkor politikai realitásai olyan új gondolkodási és cselekvési stratégiákat követelnek meg, amelyek túllépnek a klasszikus ideológiák határain. Az ideológiák kora leáldozott, de a történelem és a politikai küzdelmek nem értek véget.

Mit nem szabad tenni?

A nosztalgia kevés lesz. A múltba révedés akadémia attitűdjéből nem lesz sikeres politikai gyakorlat.

A diagnózis után kijelenthetjük: a konzervatív gondolkodásnak három alapvető hibát kell elkerülnie.

Be kell látni:

Ennek lényege a bevált értékek megőrzése és nemzedékről nemzedékre való tovább örökítése; ugyanakkor képesnek kell lennie a világ felgyors változásaihoz való alkalmazkodásra. Ezért a konzervatívoknak saját identitásra lesz szüksége. Olyanra, amely a közösség számára biztonságot és jólétet teremt, az egyén számára pedig azonosulási pontot kínál.

A konzervatív gondolkodás és politika ereje így a nemzeti gyökerekhez való visszatérésben rejlik. 

Ez a fajta konzervatív együttműködés biztosíthatja a nyugati civilizáció kohézióját, melyet a közös akarat, az azonos értékek, azaz antikvitás erényközpontúsága és a zsidó-keresztény morál tart egyben.

Válaszok

A konzervatív gondolkodás a globális kihívásokra lokális válaszokat kínál. Elutasítja a férfi és nő közötti különbségek eltörlését, az erények és a teljesítmény tiszteletére épít, és hisz abban, hogy Európa jövője a kereszténységen alapszik. Tagadja az utópiák csábítását, és megveti a szabadságot korlátozó modern ideológiákat, legyen szó a neoliberalizmusról vagy a woke-marxizmusról.

És mivel mi magyarok vagyunk, így a végső konklúzió mi más is lehetne?

Javaslat 15 pontban:

1.    A határtalan önmegvalósítás helyett biztonságot nyújtó és a közjót szolgáló közösségeket kell építenünk, így lakjuk be a teret és az időt.

2.    Hisszük, hogy sem keletre, sem nyugatra, hanem a történelem magyar oldalára kell állnunk az átalakuló világrendben. Ezért globális kérdésekre lokális válaszokat keresünk.

3.    Tagadjuk az egyformaságot.

4.    Nem engedjük a férfi és a nő, az anya és az apa, továbbá a gyermek és a felnőtt közöti határok eltörlését.

5.    Hisszük, hogy az igazság nem az egyenlőségen alapszik. Az igazság lényege szerintünk az erényen és a teljesítményen nyugszik, azaz kinek-kinek a saját érdemei szerint.

6.    Hiszünk továbbá a klasszikus erényekben. A lojalitásban, a bátorságban, az igazságban. A szorgalmas munkában. A tiszteletben, a becsületben és a felelősségben.

7.    Elvetjük a felvilágosodás kincstári optimizmusát és elutasítjuk a céltalan, végnélküli progressziót.

8.    Nem gondoljuk, hogy megismerhető és legyőzhető a természet, ezzel szemben védjük a teremtett világot.

9.    Hisszük, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy semmilyen. A Tízparancsolat és Jézus tanítása nélkül elveszítjük az élet nagy döntéseihez szükséges iránytűt, éppen ezért védjük a zsidó–keresztény kultúrát.

10.    Tagadjuk az utópiákat, a nácik és a kommunisták lázálmait. Visszautasítjuk a szabadságot korlátozó mai ideológiákat, a liberalizmus mai formáját, a korlátok nélküli, végtelen szabadság kultuszát, valamint a woke-marxizmus eltörléskultúráját.

11.    Eszménk a magabíró Magyarország. Nem kívánunk megfelelni a Nyugatnak, nem a politikai baloldalhoz viszonyítjuk saját magunkat, meg akarjuk törni az utóvédharcot folytató neoliberális hegemóniát.

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter