Igaz-e hogy az Orbán-kormány nem Magyarországot és az EU-t, hanem Putyint és Trumpot képviseli?

Techet Péter, a bécsi Duna régió és Közép-európai Intézet kutatója a KlikkTV Tíz című műsorában Bolgár Györgynek elmondta, hogy a szuverenitást az Európai Unió szintjén kellene építeni, és nem nemzetállami alapon. Úgy véli, hogy a szuverenisták, így elsősorban Orbán Viktor, az Uniót gyengítik, ezzel pedig Kína, Oroszország és az Egyesült Államok érdekeit szolgálják – olvasható a Faktum új elemzésében.

Az integráció legsikeresebb időszakai éppen azok voltak, amikor a tagállamok vitathatatlan szuverenitással az egységes piac elmélyítésére koncentráltak, nem pedig ideológiai elvárások kikényszerítésére.

Techet kiindulópontja a Habsburg-térség történelmi tapasztalatain alapul, és arra figyelmeztet, hogy Európa ne süllyedjen identitásháborúkba. Ebből azonban nem feltétlenül következik, hogy a nemzeti identitásokat meg kell haladni, és az EU szintjén kell szuverenitást növelni. Az alapító szerződések világosan meghatározzák a hatáskör-átruházás elvét, és kimondják, hogy az EU csak a tagállamok által ráruházott területeken járhat el. A szubszidiaritás és az arányosság elve korlátozza az uniós fellépést, és minden, ami nem tartozik kifejezetten az Unióhoz, a tagállamoknál marad a TEU 5. cikke alapján.

A vitákban gyakran összemosódik az EU-szuverenitás jelszava és a nyitott stratégiai autonómia tényleges célja. A nyitott stratégiai autonómia nem szuper-szuverenitás, hanem annak képessége, hogy Európa – a tagállamokra támaszkodva – önállóbban cselekedjen, csökkentse a külső függéseket, és közben nyitott maradjon a kereskedelemre. Ez a megközelítés a tagállami kapacitások összehangolását szolgálja, és nem a szuverenitás eltörlését.

A működő Európa gazdasági váza az egységes piac bővítésére és a versenyképesség erősítésére épült. Enrico Letta 2024-es jelentése a piac újraélesztését sürgeti az ötödik szabadsággal – vagyis a tudás, kutatás és innováció szabad áramlásával –, valamint a tőke-, energia- és telekompiac mélyítésével és az adminisztratív terhek csökkentésével. A Draghi-jelentés ugyanezt az irányt jelöli ki, a befektetések és innováció ösztönzésével, illetve a belső akadályok lebontásával. Ezek konkrét, megvalósítható gazdaságpolitikai feladatok, nem identitásprojektek.

A gazdasági fókuszú patrióta álláspont, amely kevesebb ideológiai súrlódást vállal, nem különutas, hanem a közös európai érdek érvényesítését szolgálja. Techet rámutat arra is, hogy a más nemzetekkel rivalizáló nacionalista erők nemzetközileg fognak össze, miközben az EU-t tekintik fő ellenfélnek. A patrióta pártok azonban nem az együttműködés ellen szerveződnek, hanem más logikát képviselnek. A nemzetek Európáját helyezik előtérbe az Európai Egyesült Államok elképzelés helyett, és a kooperációt nem ellentmondásnak, hanem a politikai közösség természetes szintjeinek megkülönböztetésének tekintik.

Ez a szemlélet egyre nagyobb politikai súlyt képvisel. A 2024 nyarán megalakult Patriots for Europe képviselőcsoport az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója lett több mint nyolcvan mandátummal. A patrióta nézőpont tehát intézményesült, és mára az EU jövőjéről szóló vita egyik fő irányává vált. Az, hogy a nemzeti szuverenitást védő erők európai szinten is együttműködnek, nem paradoxon, hanem annak jele, hogy több integrációs vízió versenyez egymással. A patrióta tábor a nemzetek közötti együttműködés programját kínálja alternatívaként a föderalista unióval szemben.

A többsebességes Európa már most is működő gyakorlat. A tagállamok nem minden területen haladnak együtt, és ez elfogadott működési forma. Jó példa erre a PESCO, amelyhez 2017-ben azok az országok csatlakoztak, amelyek vállalták a mélyebb védelmi együttműködést. Dánia élt az opt-out lehetőségével, és nem vezette be az eurót, míg Írország csak részben tagja a schengeni térségnek. Ezek a példák azt mutatják, hogy az EU képes különböző integrációs szinteken működni, és ettől nem gyengébb, hanem alkalmazkodóbb és életképesebb.

Nyitókép forrása: faktumprojekt.hu

***