„A tehetség alázat, kedv és elszántság nélkül mit sem ér” – Király Gábor a Mandinernek

Gulácsi Pétertől nemrégiben azt kérdezték, milyen példák voltak előtte fiatal kapusként. Az ön nevét említette, gyerekként ő is hasonló pályát szeretett volna befutni. Mikor szembesült azzal, hogy példaképpé vált? 

Érdekes utazásban volt részem profiként, hiszen sokakhoz hasonlóan én is mindent alárendeltem a futballnak. Gyerekkoromban az volt a célom, hogy eljussak a lehető legmagasabb szintre, ám ott meg is kell ragadni, tudtam, hogy folyamatosan teljesítenem kell. Ha egy sportoló nem így tesz, akkor kiesik a rendszerből. Igyekeztem megfelelni a saját értékrendemnek, ügyeltem arra, hogy ne billenjen át a mérleg. Örülök, hogy olyan embereknek is példát tudtam és tudok mutatni, akiket itthon és külföldön is elismernek. 

Hogyan reagál arra, amikor felismerik? 

Természetesen jólesik, de ezt megszokja az ember. Mindig a munkában hittem, így mindig az előttem álló feladatra fókuszálok. Abból pedig van bőven. 

Tapasztalatból vagy élményből szerzett többet a huszonhat év alatt? 

Sok élményben volt részem a 882 hivatalos mérkőzésen, és rengeteg tapasztalatot is gyűjtöttem hozzá. Ezeket folyamatosan beépítettem a munkámba, az életembe, a személyiségembe. 

Nem idegesíti, hogy a mai napig témát szolgáltat a szürke nadrágja? 

Nem. Emlékeztet arra, hogy mi az, ami megadatott nekem, és milyen szintre jutottam el. Ilyenkor eszembe jut, hogy mindezt a munkámmal értem el, mégpedig úgy, hogy a profi focival párhuzamosan építettem fel a szombathelyi sportlétesítményünket külföldről. Napi két edzés mellett az itthoni dolgokat igazgattam 2002-től tizenhat éven keresztül. 

de tisztában voltam azzal, hogy ezt vállaltam, mert a jövőt is építettem közben.