Milliárdokat érő javaslat egy Nobel-díjas vezetőtől – megvan az idei év legnagyobb nyertese (X)

Az idei évben számos kormányzati intézkedés érintette a tudományos világot. A gyakorlatban is nyertese lett az idei évnek a magyar tudomány?

Erre a kérdésre hiteles választ maguk a tudományos élet szereplői tudnak adni, de az biztos, hogy az idei évben számos előrelépést tudtunk megvalósítani a hazai tudomány és innováció világában. Megújult a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat, jelentős béremelés valósult meg a kutatók körében, elindult Krausz professzor úr vezetésével az ÉLVONAL Alapítvány, új rendszerbe helyeztük a doktori képzéseket, kiszámítható és versenyképes tudományfinanszírozási rendszert hoztunk létre. Ezen intézkedések átfogó célja, hogy a tudományos és innovációs életpályára vonzzuk a legtehetségesebb fiatalokat, és a világszintű kutatómunkára alapozva ösztönözzük a tudományos eredmények piaci hasznosítását innovatív kisvállalkozások létrehozásán keresztül. Ez utóbbiakat szoktuk Deep Tech (mélytechnológiai) vállalatoknak nevezni.

Vegyük röviden számba ezeket. A HUN-REN megújulási folyamatát számos megszólalás övezte az elmúlt évben, nem mindig pozitív hangvétellel.

Kezdjük a kályhától: a Magyar Kutatási Hálózat megújulását a HUN-REN vezetői és kutatói kezdeményezték még tavaly ősszel a Kormánynál. Mi nem tettünk mást, mint a kutatók által javasolt – a nemzetközi jógyakorlatokhoz egyébként kiválóan illeszkedő – modellt jogi formába öntöttük és konkrét akciókra fordítottuk. Ennek eredménye volt még tavaly decemberben a HUN-REN törvény elfogadása. Az idei évben folytattuk a megállapodásunk végrehajtását: egyrészt 18 milliárd forintos keretet biztosítottunk a kutatói bérek számottevő (átlagosan 30%-os) növelésére, amivel a kutatói átlagos alapbérek (ebben nincsenek benne a pályázatokból származó kiegészítések) meghaladják a bruttó 850 ezer forintot, minden ezzel ellentétes híreszteléssel szemben. Október végén létrejött a HUN-REN új, sokkal rugalmasabb működést biztosító szervezete, felállt a tudományos, ipari és pénzügyi szakemberekből álló új Irányító Testület, decemberben pedig megkötöttük a 25 éves keretmegállapodást, és annak részeként a következő 6 évre szóló finanszírozási szerződést.

A HUN-REN finanszírozását nem csak tervezhetővé tettük ezzel, de a szerződésben azt is rögzítettük, hogy 2027-ig több mint kétszeresére is emeljük a kutatóhálózat éves büdzséjét: a korábbi 41 milliárd forintról 90 milliárd forint fölé nő a finanszírozás. Ez összességben azt jelenti, hogy a következő 6 évben – pályázatok és ipari bevételek nélkül – 523 milliárd forint áll a kutatóhálózat rendelkezésére. Ezt azonban szigorú teljesítményelvárásokhoz kötöttük: fokozódó eredményeket várunk el a tudományos teljesítményben, a nemzetközi együttműködésekben (különösen az USA-val és Kínával), a kutatói utánpótlás nevelésben és nem utolsó sorban az innovációban. Minden második forintot a HUN-REN a jövőben teljesítményhez kapcsolt módon kap meg. A finanszírozásbővítés mellett elindítottunk egy 26 milliárd forintos kutatási infrastruktúra fejlesztési pályázatot is, hogy modernizáljuk a kutatási eszközöket és berendezéseket a kutatóhálózatban.

Van a magyar tudományos ökoszisztémában HUN-REN és vannak egyetemek. Hogyan kapcsolódik ezekhez az ÉLVONAL Alapítvány?

A világban óriási küzdelem zajlik a legtehetségesebb kutatókért, innovátorokért. Az az ország, ami ebben a versenyben lemarad, az hosszútávon szenved nagyon jelentős versenyképességi hátrányt. Elemi érdekünk, hogy ne csak hogy megtartsuk itthon a tehetségeinket, de ide csábítsuk a világ minden tájáról a tehetségeket. Erre a kihívásra reagálva Krausz professzor úr azzal a javaslattal állt a Kormány elé idén tavasszal, hogy

Szervezzünk köréjük tudásközpontokat és kapcsoljuk őket össze a magyar egyetemekkel és a HUN-REN-nel, valamint a legtehetségesebb hazai kutatókkal és fiatalokkal. Az ÉLVONAL program tehát nem csak csúcskutatással, de tudományos tehetséggondozással is foglalkozik. Ennek a szervezeti keretére pedig egy alapítványi formát javasolt, hiszen ahhoz, hogy egy kiváló kutatót meg tudjunk nyerni, legalább 10 éves időtávon szükséges számára perspektívát kínálnunk. Ilyen hosszú távú programokat az állami rendszerek – mint hazánkban az NKFIH – óhatatlanul nem tudnak kezelni, mert az éves költségvetési tervezés ezt nem teszi lehetővé. Az ÉLVONAL Alapítvánnyal – a HUN-REN-hez hasonlóan – 25 éves időszakra állapodunk meg, 6 éves finanszírozási ciklusokkal. Rendkívül büszkék vagyunk arra a világon egyedülálló szervezetre, ami létrejött idén, hiszen négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas (ezt szokták a matematikai Nobelnek is nevezni) professzor vezetésével kezdte meg működését az ÉLVONAL Alapítvány. Hangsúlyozom, hogy nem új silókat hozunk létre: a tudásközpontok szervesen fognak kapcsolódni a hazai egyetemeken és a HUN-REN-ben működő kutatói műhelyekhez. A következő években közös terveink alapján 75 új, világszinten is vezető tudásközpont épülhet fel, amelyekből számos Deep Tech vállalkozás nőhet ki, erősítve a magyar gazdaság versenyképességét.

Nem csak az intézmények fejlesztése történt meg idén, de jelentős változások álltak be a doktori képzésekben és a tudományfinanszírozásban is. Miért volt szükség a változtatásra ezeken a területeken?

Örülök, hogy a két témára együttesen kérdez rá, mert azok szorosan összekapcsolódnak: a tudományfinanszírozás és a doktori képzések megújulása kéz a kézben történt. Egyrészt szükséges volt azon évtizedes kihívás rendezése, hogy létrejöjjön Magyarországon egy kiszámítható, versenyképes finanszírozást biztosító, kiválósági alapon működő, a felfedező kutatásokat támogató tudományfinanszírozási program. E célból létrehoztuk az elkülönített finanszírozással rendelkező Kutatási Alapot és annak irányítására felkértük a tudományos szakemberekből álló Kutatási Kiválósági Tanácsot (KKT).

Az idei évben 40 milliárd forintra emeltük a tavaly elindított Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) keretét, ami minden évben 300-350 kutatócsoportot támogat 100-400 millió forint közötti összeggel 4 éves időtávon. A Domokos Péter professzor úr vezette KKT megújította az értékelési rendszert, fontos alapelv, hogy a nemzetközi értékelők meghatározó szerepet játsszanak ebben. De nem csak a finanszírozást növeltük, de a KKT újradefiniálta a program küldetését is: az NKKP a nyertes kutatócsoportok bővítését és fejlesztését támogatja, és nem az intézmények működési finanszírozásának kiegészítését szolgálja. Ez nagyon fontos váltás, hiszen ebből következik az az elvárás is, hogy a projektek keretében alapelvárásként jelenik meg új fiatal kutatók, doktoranduszok bevonása.

És itt érünk el a doktori képzések megújításához?

Így van. Az NKKP segítségével évente 300-400 új doktori álláshely jön létre, ahol ráadásul elvárás a versenyképes fizetés biztosítása is: legalább bruttó 650 ezer forintot kell biztosítani a projektben résztvevő doktoranduszoknak. Ezzel egyrészt megjelenítettük azt a gondolkodást is, hogy a doktoranduszokra elsősorban mint kutatókra, azaz dolgozókra tekintünk és nem egyetemi hallgatóként, valamint azt is elértük, hogy a legkiválóbb kutatásokhoz csatlakozva jutnak el ezek a doktoranduszok a fokozatszerzésig. Ez a modell Nyugaton bevett, itthon eddig nem éltünk ezzel a lehetőséggel. De nem csak a kutatói kiválósági doktori képzést vezettük be, de szervesen integráltuk a doktori rendszerbe a kooperatív doktori képzési formát is, ami az elmúlt években bizonyított. Ez azoknak a doktoranduszoknak szól, akik az egyetemen oktatóként, kutatóorvosként vagy fejlesztőmérnökként képzelik el a jövőjüket. A modell úgy néz ki, hogy a doktorandusz ideje felét az egyetemen, a kórházban vagy egy fejlesztőcégnél tölti, ideje felében pedig a doktori képzését végzi. Az ösztöndíjat ebben a képzési formában havi nettó 250 ezer forintra növeltük, ezzel a doktoranduszok havi teljes jövedelme eléri a 400-500 ezer forint nettó összeget. Nem vagyunk még ezzel elégedettek, de ez már jelentősen versenyképesebb és vonzóbb fizetés, mint a 140-180 ezer forintos ösztöndíj.

A középtávú víziónk, hogy a doktoranduszok döntő része ezen két képzési forma valamelyikében vegyen részt, hiszen ezt igazolja vissza a Doktoranduszok Országos Szövetségének felmérése is: a doktoranduszok 41%-a szeretne az egyetemen maradni oktatóként, 16%-uk kutatóintézetben dolgozna, 16%-uk az iparban és 9%-uk saját vállalkozást indítana a fokozatszerzés után. Az új képzési formák bevezetésén túl számos könnyítést is tettünk: a korábban fokozatszerző hallgatók megkapják a teljes 4 éves időszakra járó ösztöndíjukat, a kreditrendszer alkalmazását a doktori képzésekben opcionálissá tettük és az egyszerűsítésekkel jelentősen növeltük a doktori iskolák lehetőségeit, de ez egyben persze nagyobb felelősséget is ró rájuk.

Mindezen túl a Nemzeti Innovációs Ügynökség elindította a Pathway to Business programot azon doktoranduszok számára, akik saját Deep Tech vállalkozás alapításában gondolkodnak – a 115 jelentkező azt jelzi számunkra, hogy erre jelentős igény mutatkozik a doktoranduszok körében. Ezt a programot visszük tovább a következő években is.

Az mindenképp érzékelhető az Ön által elmondottakból, hogy sok tekintetben alapvető változások jellemezték az idei évet a magyar tudományban. De hogyan lesz mindebből gazdasági versenyképesség?

Igazán sikeres innovációk a világszinten is újdonságot jelentő tudományos és műszaki áttörésekre alapozva hozhatók létre – a már említett Deep Tech vállalati szektor felépítésében a magyar gazdaság egyik új kitörési pontját látjuk. Ezért mindent megteszünk azért, hogy a tudományos eredmények ne csak publikációkban öltsenek testet, de amelyekben megvan a piaci potenciál, azokból legyen szabadalom, majd termék, amit egy ilyen innovatív technológiai kisvállalkozás a (nemzetközi) piacra visz. Most azt látjuk, hogy valahol 100-120 körül van Magyarországon az összes Deep Tech vállalat száma. A víziónk, hogy a következő években évente 30-50 új Deep Tech vállalat jöjjön létre a magyar egyetemek és a HUN-REN bázisán.

Mivel ösztönzik ezt?

Számos programunk szolgálja ezt a célt. Az egyetemekkel és a HUN-REN-nel kötött szerződéseinkben a kutatási eredmények piaci hasznosítása egy nagyon fontos teljesítményfaktor, tehát az alapvető ösztönzőrendszer megjelenik, de önmagában nem elégséges. Sikeres modellnek tűnik a két évvel ezelőtt elindított Technológia Transzfer Vállalatok (TTC-k) működése. Ezen 100%-os egyetemi, kutatóintézeti tulajdonban lévő vállalatok elsődleges feladata az egyetemi kutatások piaci hasznosítása. A TTC-knek meghatározó részben köszönhető módon jelentősen nőtt az akadémiai szektorban születő szabadalmak száma (tavaly már 183 darab volt), és egyre több az új Deep Tech vállalkozás. Az idei évben 3 milliárd forintból jöttek létre a TTC-k irányítása alatt Proof of Concept alapok, amiknek a célja, hogy 10-15 millió forintos támogatásokat biztosítsanak az ígéretes kutatási programok piaci validációjához, azaz annak megállapításához, hogy érdemes-e őket technológiai vállalkozás irányába tovább vinni.

Egy teljesen új, 10 milliárd forintos keretösszegű programot is elindítottunk idén az élettudományi Deep Tech vállalatok támogatására a gyógyszerfejlesztések területén, amelyre számunkra is meglepően nagy érdeklődést tapasztaltunk: közel 40 hazai biotechnológiai kisvállalat nyújtott be pályázatot. A Gyorsítósáv programunk szintén – az elsősorban műszaki – Deep Tech vállalatokat támogatja, idén 7 milliárd forintból. A következő időszak feladata a Deep Tech kockázati tőke piac megerősítése, a következő évben ezen a téren új zászlóshajó programokra lehet számítani.

X

Fotó: Nemzeti Innovációs Ügynökség