Az USA már törvényi szinten támogatja a fosszilis és nukleáris erőműveket a növekvő MI-áramigény miatt. Európa zöldipara piacot és finanszírozást veszít, ezáltal hazánk sérülékenyebb lehet.
Az amerikai képviselőház a karácsonyi ünnepek előtti héten olyan törvényjavaslatokról szavaz, amelyek jelentősen átrajzolhatják az Egyesült Államok energiapolitikáját. A republikánusok által előterjesztett jogszabályok a Szövetségi Energetikai Szabályozó Bizottság (FERC) jogköreit bővítenék, kifejezetten azzal a céllal, hogy a „megbízható” – vagyis fosszilis és nukleáris – erőműveket a villamos hálózaton tartsák. Ez a lépés egyértelműen jelzi, hogy Washington energetikai prioritásai radikálisan megváltoztak.
Troy Balderson ohiói és Morgan Griffith virginiai republikánus képviselő törvényjavaslatai, a Reliable Power Act és a Power Plant Reliability Act of 2025 a republikánus párt decemberi energiapolitikai offenzívájának részét képezik. A lépést
a mesterségesintelligencia-adatközpontok miatti robbanásszerűen növekvő áramigénnyel és az ebből fakadó áremelkedéssel indokolják.
Brett Guthrie, az Energia és Kereskedelmi Bizottság republikánus elnöke nyíltan elektromos megbízhatósági válságról beszél, amely szerinte veszélyezteti az energiarendszer integritását. A Trump-adminisztráció narratívája szerint a demokraták túlzottan a zöldenergiára koncentrálnak, miközben az elektromos hálózat stabilitása és az energiaárak megfizethetősége már középtávon, 5–10 éves távlatban komoly veszélyben van.
Magyar és európai szempontból ez a trend rendkívül aggasztó következményekkel jár. Az USA stratégiai elfordulása azt jelenti, hogy az Európai Unió nemcsak a védelmi stratégiák terén, de a zöldátállásban is szinte egyedül marad a nyugati világban. Az amerikai piac, amely korábban ígéretes exportcélpontként szolgálhatott az uniós zöldipar számára, most szinte lezárul.
Ez különösen érzékenyen érintheti a hazánkban is jelen lévő multinacionális cégeket. A német ipari óriásoknak – Siemens, Bosch, ThyssenKrupp, Schaeffler, ZF Friedrichshafen – és amerikai társaiknak, mint a GE, a National Instruments, a Jabil, az Aptive vagy az Arconic, jelentős a zöldátállási portfóliójuk. Itt nem csupán az elektromos járművek és akkumulátorok gyártásáról van szó, hiszen ezen nálunk működő óriásvállalatokat fel sem soroltuk. Ehelyett
a teljes zöldipari értéklánc érintett: megújuló energiaforrások, energiatárolás, hatékonyságnövelő technológiák, valamint a tervezési-kivitelezési szolgáltatások.
Sokan a keleti piacokban látják a megoldást, de ez a zöldipar terén csak részben igaz. Kínának ugyanis saját, globálisan vezető zöldipari szektora van, ahová az EU-s gazdaság szereplői aligha fognak érdemi mennyiségben zöldtechnológiákat exportálni. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint – amennyiben az EU fenntartja vagy növeli is a zöldvédővámjait – kínai vállalatok telepíthetnek összeszerelő üzemeket Európába, ami inkább a helyi cégek versenyhátrányát növeli Nyugaton, nem pedig előnyöket teremt. Igaz, a kelet-közép-európai régió e trendnek már most is nyertese, ám ez nem mondható el a nyugat-európai iparról.
Az USA-nak azonban nemcsak a termékpiaca esik ki, hanem a zöldpénzügyi ökoszisztéma is sérül, mivel szövetségi stratégia és támogatások nélkül az amerikai zöldenergia-szektor lejtmenetbe kerül. Hiába drágulnak vagy szorulnak ki az országból a kínai zöldipari termékek és szolgáltatások a védővámok miatt, ha közben a kereslet érdemben összecsuklik, akkor
az EU-s zöldtermékek, például az elektromos autók, a szélturbinák, a hálózati eszközök sem lesznek eladhatók az USA-ban a korábban remélt mennyiségben.
Ehhez jön a zöldfinanszírozás, például a vállalati ESG-kötvénypiac zsugorodása. Mindez azt jelenti, hogy az európai cégek számára nemcsak a termékexport, hanem a befektetési és finanszírozási lehetőségek is beszűkülnek.
Összességében az amerikai energiapolitikai fordulat drámai következményekkel jár Európa számára, mivel az EU nemcsak geopolitikailag, hanem gazdaságilag is elszigetelődik a zöldátállásban – éppen akkor, amikor a kontinens jövője múlna ezen a transzformáción. A magyar gazdaság pedig, amely szorosan integrált a német és más EU-s iparba (és kisebb részben még amerikai ipari láncokba is), a jövőben sérülékeny lehet.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
A brexitnépszavazás óta eltelt tíz év nem úgy alakult, ahogy sokan remélték. A brit elit soha nem bocsátotta meg a szavazóknak, hogy a kilépés mellett döntöttek, és az elmúlt évtized azzal telt, hogy a távozás gyakorlati lépéseit akadályozta.
Az amerikai hadsereg újabb légicsapást mért iráni célpontokra, az elnök szerint Teherán „ismét” megsértette a tűzszünetet.
A német kancellár szerint Németország számára a döntő, hogy szomszédai nagyobb biztonságban érezzék magukat.
Irán az atomprogram helyett Izrael és a Hezbollah közötti háború leállításáról akar tárgyalni az amerikaiakkal.
Trump éles kritikával illette Melonit, amiért Olaszország nem biztosított hozzáférést a területén található amerikai légibázisokhoz az iráni háború idején.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.