„Szeretnék újra Tottikat látni a pályán, hiányoznak a karizmatikus figurák” – Vincze Ottó a Mandinernek

Szerinte el kell ugyanakkor fogadni, hogy nem ebbe az irányba megyünk.

Az egykori világklasszis győri kézilabdázó a Ferencváros korábbi kiváló futballistájával a magánéletben és a sport világában is tökéletes párost alkot. Görbicz Anita és Vincze Ottó többek között a magyar sport helyzetéről beszélt lapunknak, de kitértünk arra is, miért vállalták fel teljes mellszélességgel a közéleti véleményüket.

Hogy látják az utánpótlás helyzetét a magyar sportban?
Vincze Ottó: A szakembereknek el kell fogadniuk, hogy a régi beidegződések, módszertanok nem feltétlenül működnek már. Haladni kell a korral, mivel nagyon sok olyan újítás jelent meg a sportban, ami a mi időnkben még nem volt jelen. Ilyen többek között
amely nagyon sokat tud segíteni a magasabb szintű teljesítmény elérésében.

Oda kell eljutnunk, hogy az európai színvonalú infrastruktúra mellett a tudásba való befektetés is elengedhetetlen legyen.
Amennyiben még több tudást integrálunk – akár külföldről is –, akkor nagyon optimistán nézhetünk a jövőbe, ami a magyar sportot illeti.
Görbicz Anita: Jómagam is optimista vagyok, hiszen az elmúlt évekhez képest rengeteget fejlődtünk. Ahogy Ottó is mondta, a régi szemléletet teljesen el kell felejteni, és a fiatalokra kell összpontosítani, valamint olyan eszközöket és szakembereket kell behozni a sportba és a mérések területére, mint például a pszichológus, mentálhigiénés tréner vagy dietetikus.
Vincze Ottó: Ha eljutunk a felismerésig, és hozzájutunk megannyi információhoz a sportoló kapcsán, már tettünk egy lépést előre. Amikor még mi voltunk élsportolók, és valaki izomsérülést szenvedett, nem jutott eszébe egy szakembernek, hogy a játékos glutén- vagy laktózérzékeny, és ez befolyásolja-e a szervezete működését. Ma már ezt pillanatok alatt ki lehet mutatni, és egyéni étrendet lehet javasolni. Abban is óriásit fejlődött a világ, hogy a csapatsportágakban is az egyénből indulnak ki manapság. Fiatalkorban is fontosak a csapatszintű sikerek, de arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy
a tehetséggondozásba integráljunk olyan szakembereket, akik bár eddig is itt voltak körülöttünk, nem vettük őket annyira észre, és nem használtuk ki rendszerszinten a tudásukat.

Ezt is ajánljuk a témában

Szerinte el kell ugyanakkor fogadni, hogy nem ebbe az irányba megyünk.

Hogyan tudták a sportot és a magánéletet a kapcsolatuk kezdetén összehangolni?
Vincze Ottó: Nem párhuzamosan futott a pályafutásunk. Amikor megismerkedtünk, én már a karrierem legvégén jártam. Görbe (Görbicz Anita beceneve – szerk.) mellett lényegében már nem voltam élsportoló, ő pedig éppen akkor élte aktív időszakát, és a kapcsolatunkkal egy időben kezdett el kiteljesedni a pályafutása, főleg klubszinten. Elgondolkodtam már azon, mi lett volna, ha akkor ismerkedünk meg, amikor még aktív voltam.
Görbicz Anita: Érdekes kérdés. Lehet, hogy még hosszabb lett volna a kapcsolatunk. De így jó, ahogy alakult, hiszek a sorsban.
Mind a ketten a Zebra DPK tagjai. Az elmúlt időszakban pedig azt látjuk, hogy egyre több sportoló csatlakozik valamely digitális polgári körhöz, vagy vállalja fel a véleményét. Mi ennek a jelenségnek az oka?
Görbicz Anita: A digitális térben bárki bármit mondhat, és nincsenek következményei, éppen ezért gondolom, hogy nekünk, sportolóknak is ki kell állnunk az igazunkért, azért, amit képviselünk. Bár én pont az a személyiség vagyok, aki nem nagyon szeret szerepelni, nem osztom meg a napjaim minden pillanatát a Facebookon vagy az Instagramon, de úgy érzem, van, amit ki kell tenni az ablakba. Arról nem beszélve, hogy
hatalmas a tét: nem mindegy, hogy háború vagy béke.
Az április 12-i választáson pedig valóban a jövőnk a tét. Ezért anyaként és sportolóként is vállalom a véleményemet.
Vincze Ottó: Nekünk a sport határozza meg az életünket. Azt látom, hogy a kormány az elmúlt 16 évben nagyon sok energiát fektetett ebbe a területbe. Ennek a munkának és fejlesztésnek pedig nagy súlya van minden tekintetben. Hiszen amikor politikai hovatartozástól függetlenül az emberek kimennek egy sporteseményre – például a Puskás Arénába – szurkolni a magyar válogatottnak, vagy amikor több mint húszezer ember drukkol a Győrnek a Bajnokok Ligája négyes döntőjében az MVM Dome-ban, akkor sokak számára látható eredménye van az elmúlt több mint másfél évtized munkájának. Ott van a futás példája is: megannyi honfitársunk megfelelő körülmények között, biztonságban űzheti ezt a sportot.
Bár mi alapvetően az élsportból indulunk ki, a gyerekek és fiatalok többségét a tömegsport szólítja meg. Egy felelősen gondolkodó szülőnek pedig nem mindegy, milyen körülmények közé viszi le a gyermekét sportolni, és milyen szinten lévő szakemberek foglalkoznak vele. Éppen ezért,
ha az elmúlt évek tendenciája megtorpanna, és a sportból hadszíntér válna, az elég szerencsétlen helyzet lenne.
Úgy gondolom, a sport ennél többre érdemes, és nemzeti büszkeség. Mi magunk is büszkék vagyunk Anitával valamennyi sportolótársunkra.
Nyitókép: Icon-fotó
Ezt is ajánljuk a témában

Tóvári Zsuzsanna sportpszichológust kérdeztük.

Ezt is ajánljuk a témában

A Szabó Zsófi vezette beszélgetésből is kiderült, Berki Krisztián, Görbitz Anita és Nagy László igazi sportolólegendák.

