Nyakunkon az olajháború

„Miért akarja a bizottság mindenáron leválasztani az EU-t az orosz energiáról? Trump amerikai és Putyin orosz elnök egy 12,000 milliárd dolláros amerikai-orosz gazdasági csomagról tárgyal, amelynek része lenne az orosz energia amerikai cégek közvetítésével való újbóli értékesítése az európai országok felé, dollárban. Szó van az Északi Áramlat 2 Svájcban felszámolás alatt álló üzemeltető vállalatának amerikai tulajdonba adásáról, amely felújítaná a vezetéket és dollárért adna el azon keresztül orosz gázt Európának. Az amerikaiak így is lassítanák a dedollarizációt, Kínának kevesebb orosz gáz jutna és az európai ipar is magára találna, ami forrást biztosítana a növekvő védelmi kiadásokra és a szükséges strukturális reformokhoz. Az oroszok pedig a Nullához képest több energiát tudnának Európa felé a meglévő vezetékeken keresztül eladni.

Azzal, hogy a bizottság hírek szerint április 15-én — tehát három nappal a magyar országgyűlési választás után — terjesztené be az orosz olaj teljes kivezetéséről szóló javaslatát, azt mutatja, hogy Brüsszel egy esetleges Trump-Putyin egyességnek is elé akar vágni, elvégre ha Magyarország, Szlovákia és — a Barátság-vezeték 2027-re befejeződő meghosszabbítása után — Szerbia folyamatosan vásárolhat orosz olajat, akkor a vezeték másik ágát is »aktiválni lehetne«, a lengyel, cseh és kelet-német finomítókat (ezek egy részét) talán még vissza lehetne állítani a gazdaságosabb orosz olajra, amiből több nyersanyagot lehet kinyerni. Ezzel az energia intenzív termelés elvándorlása is lassítható lenne, elvégre az alumíniumkohók után már a műtrágyagyárak is sorra zárnak be, vagy költöznek Észak-Amerikába vagy Ázsiába.

Egy potenciális amerikai–orosz energetikai megállapodás ellehetetlenítése mellett egy ideológiai okot is találunk arra, hogy Brüsszel miért erőlteti az orosz energiáról való leválást. Ameddig ugyanis van orosz olajból előállított, jó árú dízel és benzin, addig az autósok nem fogják hagyományos autóikat villanyautóra cserélni és az autógyártók sem fognak új akkumulátorok és hatékonyabb villanyautók fejlesztésére vagy töltőállomások építésére költeni.

Nem lehet elégszer elmondani: ma még nem tudni, hogy a magyar–orosz energetikai együttműködés a háború előtti időszak maradványa, a szankciós időszak kivétele, vagy a konfliktus lezárása utáni időszak laboratóriuma-e? Egy fenti tartalmú amerikai-orosz energetikai megállapodás megkötésével Magyarország és Szlovákia az Európát leginkább meghatározó két nagyhatalom támogatásával tudná ipari-termelési bázisát megőrizni. Sajnos ez nem minden európai szereplőnek áll érdekében, így versenyfutás indult az idővel.”

Nyitókép: BILAL QABALAN / AFP

***