„Értelmiségihez méltó tudást adunk át” – Barkó Gábor Ágoston, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatója a Mandinernek

A győri elit gimnáziumok triumvirátusában – Révai, Kazinczy, Czuczor – soha nem a bencés intézmény állt a legelőkelőbb helyen a rangsorokban, mégis gyakran önökhöz a legnagyobb a túljelentkezés. Ad valami többletet a Czuczor, amit a gimnáziumi rangsorok nem tudnak mérni?

Huszonöt esztendeje kezdtem a középiskolát Győr leg­régibb középfokú oktatási intézményében, amely 2026-ban ünnepli alapításának négyszázadik évfordulóját. A Révaiban és a Kazinczyban is voltam nyílt napon, jó tanuló voltam, és humán beállítottságú. A bencés gimnáziumban nem voltak tagozatok, éppen ez tetszett meg benne: hogy széles általános műveltséget és jó „antennát”, értelmezési horizontot ad a világ dolgaihoz. Az 1990-es évek iskolai világához képest rengeteg külön program volt a sportban, a hitéletben, a tudományos ismeretterjesztésben. Magam is el akartam tekerni hazánkból Rómába, ami akkoriban minden nyáron megszervezett, kéthetes, fantasztikus közösségépítő és kulturális élményt jelentett a bencés diákoknak. Tetszett, hogy bencés atyák tanítanak, és aktív a hitélet. Ma már igazgatóként is mondom: a többletünk, hogy nemcsak a megfelelő pontszámok elérésére készítünk fel a kiszemelt továbbtanulási irányt segítő tantárgyakból, hanem 

– nálunk meghatározó a papíralapú olvasottság, a problémák többoldalú láttatása, az árnyalt gondolkodás és a megkülönböztetés képessége, amely már a bencés lelkiséghez is kapcsolódik. A mesterséges intelligencia is csak a művelt embert tudja javítani, korrigálni, valóban segédletként és nem a saját gondolkodása helyett szolgálni.

Mennyire orientálnak jól az országos rangsorokban mért mutatók, és ezekben hogy áll a Czuczor?

Ami az eddig meghonosodott listákat illeti: jobban motiválhatnánk diákjainkat az oda beszámító tanulmányi versenyekre, a kompetenciamérések koncentráltabb ki­töltésére. Ezeket a 10. évfolyamos méréseket egyenértékűnek veszik az érettségi eredményekkel. Hátrány továbbá az idegen nyelvi érettségi eredményeinek a számítása. Reálisabb lenne a kép minden iskolánál, ha az adott évben az összes érettségiző bizonyítványában szereplő eredményt vennék figyelembe. Nálunk a nyelvi érettségik többsége előre hozott középszintű, illetve sokan korábban tesznek szintemelőt 90 százalék körüli eredménnyel. A 12. év végi érettségin valójában nagyjából 20 százalék vesz részt, többnyire a nyelvből gyengébb képességűek. Így kerültünk idén is a HVG-ben – a kiváló eredmények ellenére – a 178. helyre.

Meghatározó gimnáziumi élményeim közé tartoznak az órarenden kívüli programok. Milyen programok várják ma a diákokat?

A porta alig tud bezárni este hat órakor, de sokszor van még program nyolc óráig. A családok nagy része nincsen jó állapotban, tehát kicsit második otthonnak kell lennünk, amiért a szülők egyébként hálásak. Számomra a legmeghatározóbb diákkori „külön programok” a nyári kerékpártúrák voltak, amelyeket osztályfőnököm, Tóth Konstantin atya szervezett. Az első nehezen ment, de fizikailag, mentálisan és közösségileg is megerősödtünk, hogy Győrből eljussunk két keréken Passauba, Krakkóba, a Magas-Tátrába, Szegedre és Zürichbe. A négyszázadik évfordulónk kapcsán jövő nyáron ismét lesz ausztriai Duna menti kolostoros kerékpártúra. Nyári tanulmányutakat is szoktunk szervezni, így tudtuk elvinni a nemzetközi kapcsolatok, a geopolitika, a kelet- és dél-európai nemzetépítés iránt érdeklődő diákjainkat szigorúan közúton Belaruszba, Oroszországba, Romániába, Moldovába, Koszovóba és még sok helyre. Sok zarándoklatot szervezünk. A legnépszerűbb hagyományos zarándoklatunk a hatnapos dél-erdélyi, székelyföldi, csíksomlyói pünkösdi út. Ezekre versenyjelentkezést kell alkalmaznunk, annyi az érdeklődő. A két énekkarunk – a 17. század közepi hagyománnyal bíró Collegium Musicum Jaurinense fiúkórus, valamint a Vox Angelorum leánykar – kiváló közösségépítő, szakmai és hitbeli fejlődési lehetőséget nyújt. Sok a színház­látogatás, minimum háromnaposak az osztálykirándulások. Ez az iskolák többségében ritkaság, és a győri bencés gimnáziumnak a nagy értéke. 

Hálás vagyok a tanárkollégáknak mindezekért! Van karriernap is. A 12. évfolyamosokhoz most érkezik jó tucatnyi öregdiák, aki konkrét javaslatokkal, értelmes meglátásokkal, kreativitással és ami a legfontosabb: a saját életpéldájával segíti a fiatalok pályaválasztását. 

Amikor felvételiztem a gimnáziumba, az önök mellett lobbizó édesapámat leginkább az érintette meg, hogy a Czuczor világossá tette: nemcsak tanítani szeretnének, hanem teljes emberré nevelni. Jellemző, hogy a diákok az órarendben előírtnál messze több időt töltenek a gim­náziumban és akörül, a díszterem, a porta, a Lloyd-telephely igazi közösségi tér. Hogy működik ez?

Egy képletes példával szemléltetném. Ha egy forgalmasabb nap délutánján, a hivatalos tanítás után körbejár valaki az intézményben, a következőket láthatja: az egyik teremben latin különóra zajlik például külföldi középkortudományi képzésre aspiráló diákoknak, a templomban ministráns­próba van, a következő teremben a 40 fős fiúkórus gregoriánt énekel, a tornateremben röplabdakupa, a díszteremben táncpróba, az igazgatói irodában esetleg az Egyesült Államokból érkezett öregdiákok látogatása. Közben a bencés atyák imára vonulnak, más diákok meg épp indulnak a környékbeli sporttelepünkre focizni, bográcsozni, osztályösszetartásra. Folynak a szakkörök (sakk-, kémia-, filozófia- és társas­játékkör), néhányan pedig sorba állnak egy-egy lelki vezető atyánál vagy a főállású iskolapszichológusunknál.

Gyakori vád a kormányzati oktatáspolitikával szemben, hogy az egyházi iskolákat bőkezűbben finanszírozza az állami fenntartásúakkal szemben. Mi igaz ebből?

A működési támogatás éves összegét az Állami Számvevőszék állapítja meg. Kiszámolják, mennyit költ egy diákra az állam az állami iskolákban, és ezt az összeget kapják meg az egyházi iskolák. Ebből havonta előleget utalnak, év végén van az elszámolás. Nem igaz tehát, hogy az egyházi iskolás diákra többet költ az állam, igyekszik pontosan ugyanannyit költeni. Az már más kérdés, hogy miként tudná azt elérni az állami szektor, hogy a teljes egy főre eső összeg megérkezzen az iskolaigazgatóhoz. Nekik kell költeniük a tan­kerületi központ fenntartására is. Győrött viszont a Szent Mór Bencés Perjelség tartja fenn a gimnáziumunkat. A fenntartónak nincsen nagyobb tanügyigazgatási adminisztrációja, egy bencés atya, a korábbi igazgatónk végzi egyedül nagy szaktudással és szenvedéllyel. A közösségnek még van két iskolája Lipóton és Dombóváron, ezek az orsolyita nővérektől kerültek át hozzánk. A szükséges fenntartói feladatokat ugyanez az egy atya végzi a közösségünkből. A monostor pedig egybe van épülve az iskolával, a házunk része tehát az iskola, ha valami rongálódik, elromlik, úgy kezeljük, mint a sajátunkat, és azonnal javítjuk. Emiatt is szépek, gondozottak a szerzetesi intézmények.

Az iskola közel négyszáz éve alatt számos oktatási rendszer keretei között oktattak már a bencés paptanárok. Négy évszázados hagyománnyal a hátuk mögött hogyan tekintenek egy pár évtizedes szavatosságú oktatási rendszerre, az időről időre változó alaptantervekre?

Maga a katolikus anyaszentegyház 2000 éves, a rendünk pedig 1500. Zűrzavar volt Európában, a népvándorlás és a Római Birodalom széthullásának ideje, amikor Szent Benedek apát megerősített helyeken, magaslatokon fallal körülvett monostorokat alapított. Ezekből mintegy 1200 volt a középkori Európában, itt mentették át atyáink a keresztény hitet, a klasszikus műveltséget, az ókorban virágzó tudományokat, a humánumot. A kontinens egyes régióiban századokig imádkoztak és dolgoztak csendesen, kitartóan, rejtettségben, míg elmúlt a veszély, megérkezett a béke és a stabilitás, új államok alakultak. Ugyanez a mi hozzáállásunk is. Természetesen minden állami törvényt igyekszünk megismerni és betartani. Időről időre vannak innovációnak szánt dolgok, amelyeket be kell vezetni, ugyanakkor nálunk fontos a finom tanulmányozás, a türelem, a változó korok változó szabályainak integrálása kitűzött céljaink elérésének folyamatába. 

A bencés gimnáziumok sajátossága a rendkívül erős, egymáshoz és az alma materhez kötődő öregdiák-hálózat, a „bencés maffia”. Milyen hozzáadott értékkel bír ez a bencés diákok számára, és hogy sikerül a hálózatot ápolni, egyben tartani?

A nagy bencés család (atyák, tanárok, diákok, öregdiákok, a bencések barátai) összetartó ereje, a tagok egymás iránti áldozatkészsége, elkötelezettsége jelenti a „bencés maffiát”. Szerzetes­közösségünk és munkatársaink feladata ennek a nagy családnak az összetartása lelki, értékrendi, életvezetési, anyagi értelemben; sokan életük során innen tudnak támaszt, segítséget kapni. 

Különösen értékes segítség öregdiák orvosaink gyors, hatékony, gondos törődése, a gyógyításhoz szükséges kapcsolatrendszerük latba vetése. Hálásak vagyunk 2006-ban végzett négy öregdiákunknak, akik kifejlesztették a Nexus nevű öregdiák-­közösségi platformot, amely okostelefonon elérhető. Össze­tartozásunk legkiemelkedőbb, reprezentatív alkalmai a február első hétvégéjén megrendezendő győri bencés bálok, a májusi közös érettségi­találkozók, a pinnyédi focikupák és a budapesti nagy, négyszáz fős találkozók szeptember és február utolsó péntekjén. Mindig félek, amikor 22 óra körül a csoportkép készítésekor négyszáz ember kiabálja egyszerre a belvárosi Kazinczy utcában, hogy „Csak a Czuczor!”.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád