A migrációs válság óta joggal érezhetjük úgy magunkat, mint az egyetlen épelméjű lakó az őrültek házában

A migrációs válság óta joggal érezhetjük úgy magunkat, mint az egyetlen épelméjű lakó az őrültek házában. Brüsszel önpusztítása a tömeges bevándorlás támogatásával kezdődött, a genderőrülettel és a koronavírus-járvány félrekezelésével folytatódott, és egy Oroszország elleni öngyilkos proxiháborúban teljesedett ki. Eddig. Ma ugyanis egyre több egyértelmű jel utal arra, hogy Brüsszel és a „hajlandók koalíciója” eltörölné a proxi előtagot, és valódi háborúba taszítaná az uniót Oroszország ellen. De honnan ez a téboly? 

Nos, van erre egy rövid válasz: a brüsszeli és tagállami liberális-globalista elit a politikai túlélésért küzd. Elég egy pillantást vetni a közvélemény-kutatási adatokra Német­országban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, és azt fogjuk látni, hogy a woke, progresszív kurzus a végnapjait éli. Ráadásul legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok is az egykor közös dogma ellen fordult. Az USA friss nemzetbiztonsági stratégiája veszélyként hivatkozik a Brüsszelt uraló – mondjuk ki – liberális-globalista rezsimre. Donald Trump amerikai elnök arra figyelmeztet, hogy Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és kiszolgálói – nálunk a Tisza Párt – civilizációs öngyilkosságba hajszolják Európát. Mint oly gyakran a múltban, 

Ám ez a válasz nem lehet teljes anélkül, hogy meg­vizsgálnánk, mi vezetett az eurokraták és szövetségeseik totális hitelvesztéséig. Legkevesebb egy évtizede tart Brüsszel és a progresszív liberálisok hadjárata az európai emberek érdekei ellen. Az ősbűn a tömeges migráció támogatása volt. Nyugat-Európa nagyvárosaiban a szó legszorosabb értelmében nem tudhatod, mikor késelnek meg fényes nappal az utcán „Allahu akbar!” felkiáltással. Márpedig a biztonságérzet alapvető emberi igény. Az állam funkciói között a belső béke fenntartása a legelső helyen szerepel.