Videón mutatjuk, ahogy Csányi Sándor könnyek közt nyilatkozik, miután elbukta a világbajnokságot a magyar válogatott

Nagyon megviselte a vereség az MLSZ elnökét.

Hogyan élte meg a válogatott kapusa a világbajnoki selejtező utolsó pillanatait? Magyarország–Írország Dibusz Dénes szemével.

Már karnyújtásnyira volt, úgy éreztük, hogy megvan, erre a 96. percben még egy gól született a Magyarország–Írország világbajnoki selejtezőn, így a 3–2-es vereséggel Szoboszlai Dominikék nem vehetnek részt a pótselejtezőn. Nem sok játékos állt az újságírók rendelkezésére a találkozó után (ellenben az MLSZ elnöke, Csányi Sándor igen), az egyikük Dibusz Dénes volt, akit rögtön az írek harmadik góljáról kérdeztek a kollégák.

Ezt is ajánljuk a témában

Nagyon megviselte a vereség az MLSZ elnökét.

„Már nagyon a találkozó végén voltunk, a jelzett ráadáson is túl. Volt még egy utolsó felívelésük, Willi és Barni is ugrott a labdáért, de sajnos mindkettőjüket lefejelte az ír játékos, a támadójuk pedig nagyon jó ütemben elindult a lefejelt labdára. Nyilván elővételezte, hogy ezt kell csinálni, próbálni valamerre mozogni, és ha szerencséd van, akkor odapattan hozzád a labda. Pont tökéletesen elé is került, érkeztem én is kivetődni. Amikor lepattant, én úgy éreztem, hogy ez egy szabadlabda, és talán még én tudok odaérni, de neki sikerült, bele tudott szúrni, és el tudta tenni a kezem mellett.”
Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan élte meg a kapott gól utáni szörnyű pillanatokat.
„Nehéz leírni, de szerintem ugyanúgy éltem meg a pillanatot, mint bárki más itt a stadionban, vagy a tévéképernyők előtt. Nem is akarta az ember elhinni azt, hogy amikor már úgy nézett ki, kihúzzuk, és tényleg letelik a hosszabbítás, fel tudtunk szabadítani, megúsztunk egy-két meleg szituációt, és mégis jön egy ilyen dráma, és kapunk egy ilyen gólt.
Tudtuk, hogy ezzel fognak próbálkozni, többnyire azért jól hatástalanítottuk ezeket a beívelt, illetve felívelt labdákat, nem nagyon volt ebből helyzetük, lehetőségük. Kivéve ennél a szituációnál…”
A Ferencváros kapusa hozzátette: nem érezte a mérkőzés utolsó szakaszában, hogy baj lenne.
„Én azt éreztem a végén is, hogy álljuk a sarat, és tényleg mindenki nagy munkát tett bele, mindenki csúszott, mászott. Szerintem látható volt, hogy a hozzáállással, az akarattal, a küzdéssel semmi probléma nem lehetett. Mindenki mindent beletett, odaértünk. Sajnos a végén ennél a szituációnál lemaradtunk, de összességében nagyjából lehetett tudni, hogy ez a forgatókönyv lehet, ha az írek hátrányban lesznek, vagy kell nekik az eredmény után futni. Mondom, kilencvenöt percig igazából jól hatástalanítottuk ezeket, jól le tudtuk védekezni, de sajnos a legutolsó másodpercekben már sikerült betalálniuk, és ezzel egy álommal szegényebbek lettünk a végén.”
És vajon mennyi ideig tart feldolgozni játékosként egy drámai búcsút a világbajnoki pótselejtezőtől?
„A következő válogatott összetartás márciusban lesz, azért addig nagyon sok idő van, és mindenkinek vannak klubéli teendői. Biztosan rá fog menni pár nap azért, de onnantól kezdve, hogy a játékosok visszamennek a klubjukba, meglesz a környezetváltozás, az új impulzusok. Néhány nap után ezen túl kell, hogy tegyük magunkat, mert ez egy olyan dolog, amin már nem tudunk változtatni ott a pályán.
Volt rá esélyünk és volt rá lehetőségünk, hogy mi írjuk a történetet, most már így utólag nem tudunk ezzel mit kezdeni, és nem tudjuk visszafordítani az időt és újra lejátszani ezeket a szituációkat. Úgyhogy ezzel kell együtt élnünk – bármennyire fájdalmas is.”
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor