Lánczi András: Az Orbán-gyűlöletet abszolúttá kell tenni, minden más relatív!

Mi zajlik most Magyarországon fél évvel a választás előtt? A fő ellenzék mindent egy lapra, stratégiára tett föl: az Orbán-gyűlöletet abszolúttá kell tenni, minden más – saját suta megszólalásai, politikai analfabetizmusa – relatív. Még csak azt sem akarja mutatni, hogy ő jobb, csak azt, hogy „más”. Bármit tehet, amíg a gyűlölet szintjét abszolút fokon tudja tartani. Mint az alkoholista, akinek már csak rá kell tölteni a bódulathoz. A gyűlölet szítása az ellenzéknek elemi érdeke – a többi csak üres fecsegés.

Közben két politikai szál össze­kötözése is zajlik: az EU politikai többségének magyar kormánybuktató szándéka megtalálta a helyi kivitelezőket. Tizenöt évig tartott, míg a régi ideologikus ellenzék végleg lejáratódott. Az új reménység hősét, a modern Isten-embert eleve az ember vallási igényeihez igazították. A babonaság és a vallási megváltás politikai formája a politikai fanatizmus. Olyan emberek lázadnak, akiknek semmi közük eszmékhez, ideológiákhoz, kulturális tartalomhoz, igazsághoz, de még nemzetgazdasági érdekekhez sem. Minden hatalom kitermeli a saját selejtjét, kiszorultjait, a hatalmat nem értőket, a sértődötteket és az ácsingózókat. Közben nagy szavakat hallunk: rendszerváltás, út a börtönbe program és más hasonló bosszúformulákat. Mivel a bosszú a kiindulópont, kérdés, miért akarnak bosszút állni bizonyos emberek. A bosszú okának a forrása szinte végtelen, de az egyik legerősebb a hiúság. Az ember az egyetlen lény, amely képes cselekedni pusztán azért, mert nem kapott meg valamilyen megbecsülést, ami szerinte járt volna neki. A modern ember elismerésre vágyik (a régi tiszteletre), ez ugyanolyan erővel bír a lelkek fölött, mint a materiális szükségletek kínzó hiánya. Az úgy­nevezett politikai szervezetek kudarcot vallottak, az ideológiai szónoklatok hatástalanok, a lejáratások kidolgozott fegyverei (nacionalista, fasiszta, antiszemita, populista, komcsi, autoriter) mind csődöt mondtak. Ez azt jelenti, hogy egyedül az ad hominem eszközök – azaz személyek teljes morális megsemmisítése – maradtak, illetve az erőszak politikai alkalmazása (a pisztoly a szíjon ennek a szimbóluma).