„Potyognak a könnyeim” – a korábbi szövetségi kapitány sírva emlékezett a húsz éve elhunyt Zavadszky Gáborra

Napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 2006. január 6-án, 31 esztendős korában hunyt el Cipruson a négyszeres magyar válogatott futballista, Zavadszky Gábor. A szomorú évforduló apropóján a Nemzeti Sport a volt labdarúgó két fiával, Rolanddal és Norberttel beszélgetett, valamint megkereste egykori edzőit, akik közül Egervári Sándor korábbi szövetségi kapitánynak még most is könny szökik a szemébe, amikor Zavadszky haláláról beszél.

Zavadszky Gábor ikrei, Roland és Norbert 1999. február 23-án születtek, vagyis a hetedik születésnapjuk előtt vesztették el édesapjukat. A fiúk hamarosan 27 évesek lesznek. Adódik a kérdés, mi történt velük az elmúlt húsz évben és milyen emlékeik vannak apukájuk haláláról.

„Nagyon kicsik voltunk, nekem mégis kristálytisztán megvan az a húsz évvel ezelőtti nap – mondta a sportlapnak a Dubaiban utolért dr. Zavadszky Norbert. – Nagyon szerettük az apai nagyszülőket, és a nagymama sírt nagyon – emlékszem, mennyire furcsa volt, mert addig csak a nevetés, a jókedv volt jellemző abban a házban, nem értettem, mi baj történhetett. Anya mondta, hogy hazamegyünk és megbeszéljük: leültetett a kanapéra minket, és közölte a hírt. Ma azt gondolom, kicsik voltunk ahhoz, hogy felfogjuk, mit jelent ez: soha többé nem találkozhatunk, nem beszélgethetünk apával.”

„Lelkileg készülök erre a napra, de nem félek tőle – felelte Zavadszky Roland. – Évek óta minden kedden kimegyek a temetőbe, hacsak nem vagyok külföldön, vagy nagyon messze a fővárostól, ott a helyem. Ráadásul apué mellett van nagyapa sírja is, őt 2017-ben vesztettük el. Az más érzés volt, egyfelől nem derült égből villámcsapásként ért minket, másrészt sokkal nagyobbak voltunk, megértettük, felfogtuk, miről van szó. Észrevettem, hogy nekem egyfajta elvonulás a világ zajától a keddi látogatás: megnyugszom, elcsendesedik minden körülöttem. Ott vagyok velük. Teljesen kikapcsolnak ezek az órák, és tudom, éppen keddre esik a huszadik évforduló, természetesen ott leszek most is.”

Zavadszky Gábor a Ferencvárosban lett ismert, tagja volt a zöld-fehérek bajnokcsapatának 1995-ben és 1996-ban, a klub történetének első Bajnokok Ligája-gólja előtt ő adta a passzt Lisztes Krisztiánnak a Grasshoppers elleni idegenbeli mérkőzésen (3–0). 1993 és 1995 között sorozatban háromszor nyerte meg a Magyar Kupát az FTC-vel. 1998-ban Dunaújvárosba szerződött, ahol 2000-ben bajnoki címet ünnepelhetett, majd 2001-ben az MTK Budapest játékosa lett, amellyel 2003-ban harmadik klubjával negyedszer lett aranyérmes. 2004 őszén visszatért a Fradihoz, játszott 

• a Schalke, 
• a Basel 
• és a Hearts 

elleni UEFA-kupa-meccseken, majd 2005 elején Ciprusra igazolt, és egy évig, haláláig a limassoli Apollon játékosa volt.

„Azt hiszem, a középiskolai években kezdtem igazán érezni a hiányát: kamaszként kellett volna egy erős támasz, az apakép – mondta Norbert. – Anya vitahelyzetben kevésbé alkuképes, ha nem értettünk egyet, hiányzott apa, akitől segítséget kérhettünk volna – hozzáteszem, ma hálás vagyok édesanyámnak, hogy szigorú volt velünk, inkább csak nagyon odafigyelt ránk. 

„A gyerekkori emlékek mellett apu barátainak visszaemlékezései alapján van képem róla – fogalmazott Roland. – Mosolygós, nyugodt, pozitív személyiség, mindenki így jellemezte, így őrzöm őt magamban. Ma azt gondolom, hogy apu afféle védőangyalként terelget az élet útján, kísér engem, fontos pillanatokban gondolok arra, mit szólna ehhez vagy ahhoz a döntéshez, itt van velem, kísér az utamon.”

Sokan felkapják a fejüket a Zavadszky névre

Zavadszky Gábor vezetékneve nem gyakori, a fiaitól a bemutatkozások alkalmával gyakran visszakérdeznek az emberek: csak nem?

„Amikor időnként taxival utazunk vagy ételt rendelünk, ott ugye meg kell adni a nevet, akkor gyakran kérdezik: mi vagyunk azok? – mesélte Roland. – Ha a kormányablakban kell ügyet intézni, ott is felfigyelnek a névre. És mi is futballozunk, az ellenfelek, a játékvezetők is jelzik, tudják, ki volt az édesapánk. Pasaréten, a Vasasban kezdtünk játszani, majd a Hegyvidékben folytattuk. Később korábbi csapattársunk, régi jó barátunk, Scheer Maximilián hívott: édesapja egyesülete az Unione, hozzuk létre a második csapatot, a budapesti negyedik osztályból feljutottunk a másodikba.”

Roland a magánéletével kapcsolatban elárulta, több elfoglaltsága is van, de a legtöbbet most azzal a vagyonvédelmi céggel foglalkozik, amelyet az egyik barátjával vezet. Testvére, Norbert a jogi diploma megszerzése után menedzserként helyezkedett el, Dubaiban él és a vállalati szférában dolgozik.

„Nyaranta tudok csak hazamenni, hiányzik, hogy nem tudok ott lenni a Ferencváros vagy – főleg – az MTK meccsein. Apa nagyon szeretett az MTK-ban játszani és a Fradival is szoros a kapcsolat – de az MTK-val családiasabb: apu minden születésnapján és a halála minden évfordulóján keresnek minket, velünk együtt ápolják az emlékét” – mondta Norbert.

Nyitókép: MTI