De nem hagyja szó nélkül a felnőttek felelősségét sem. A tavaly Cannes-ban nagy sikert aratott francia mozi az HBO Maxon látható.
„21. század ide-vagy oda, egyetlen gyerek sem mobillal a kezében születik, azt mi adjuk neki oda” – hangsúlyozza minden alkalommal Steigervald Krisztián generációkutató, akinek akkor is érdemes odafigyelni a nemzedékek „harcában” rendet vágó megszólalásaira, ha nem mindenben értünk vele egyet. De ebben speciel nagyon is; elég álszent dolog számonkérni a gyerekeinket az állandó telefonnyomkodás és az online térre áttevődött valóságuk miatt, miközben gyakran tőlünk, a szüleinktől sem látnak mást,
mint hogy még az ebédlőasztalnál is fél szemmel az üzeneteinkre pislogunk.
És nem, nem minden fiatal olyan szerencsés, hogy okos korlátok, szülői odafigyelés és remek offline családi programok között nőhet fel, nem csoda, hogy ők a nem túl fényes valóság és még annál is lehangolóbb jövőkép elől egy másik valóságba menekülnek.
Ahol bárki és bármi válhat belőlük. Akár menő influenszer, akinek elég nagyon jól kinézni – legalább a megosztott fotókon, videókon –, és hopp, hirtelen már tolonganak is a követők és ömlenek a milliók. Hogy az így szerzett hírnév ma már nem is tizenöt percig, hanem tizenöt másodpercig tart, kit érdekel, „élj a mának, mert megérdemled, és mert ki tudja, mi lesz később”, ez a korunk mindenhonnan ömlő mantrája. Nem csoda, hogy más pozitív minták híján erre az instant karrierre vágyik a dél-franciaországi kisváros lepattant végében élő Liane is. A zűrös anyja által nevelt, pontosabban nem nevelt 19 éves lány álmainak netovábbja ezen belül is a valóságshow-sztárság, és amikor a táncos Insta- és TikTok-videót látván castingra hívják a kedvencébe, a beszédes című Miracle Islandbe (Csodák szigete),
hirtelen felcsillan a földi megváltás reménye.
Az első filmes rendező Agathe Riedinger munkája annak a pár hétnek a története, ami a válogató és a döntés között eltelik. A dokumentumszerűen nyers – és ez értendő a képi világra is – moziban láthatjuk, ahogy Liane két szék között lassan a pad alá esik. Mivel elkezdi többnek érezni magát mindenkinél a környezetében, a régi élete egyre távolodik tőle, a csillogó, új eljövetele kétséges, ő pedig egyre bizonytalanabbul próbál lavírozni megvetés és reménykedés között.
A valóságshow-castingos jelenet egyébként bivalyerős,
és pontosan megmutatja a rendszer körmönfont működését.
A kamera előtt fehérneműben ácsorgó lány szinte hipnózisban válaszolgat igennel a nyájas, de jéghideg produceri felvetésekre, például, hogy képes-e igazán „rossz lányként” feltűnni, megtesz-e mindent a nézettségért, hajlandó-e összejönni a műsor alatt pasikkal, stb. Mindez szöges ellentétben áll egy másik epizóddal, amikor a munkaügyi tanácsadó próbálná őt a tisztességes munka felé terelni, de valódi segítség híján ez az út ugyanolyan üresnek, hamisnak. álságosnak tetszik.
A Csiszolatlan gyémánt így nem csak egy generációs életérzést vetít ki plasztikusan, aminek középpontjában a felszíni csillogás, a magamutogatás, az érzelem nélküli szexualitás vagy legalább annak erőltetett látszata áll.
Társadalomkritikus húrokat is penget, rámutatva a felnőttvilág bűneire és felelősségére – az elhanyagoló anyától a média-háttérmunkásokon át a műmellekre és művalóságra gerjedő gazdag középkorú férfiakig,
E miatt a hibrid szándék miatt viszont többször veszít a fókuszból, és a végére szinte teljesen kisiklik a kezeink közül. Az érzelmeiben ingatag, magát a hol ajnározó, hol gyűlölködő kommenteken keresztül meghatározni próbáló főszereplőt sem tudjuk se megszeretni, se megsajnálni, bár a dühe, dacossága, elveszettsége pontosan érthetővé válik.
Nem utolsósorban a Liane-t játszó Malou Khebizi fantasztikus munkájának köszönhetően.
Bár szinte végig rajta időzik a kamera, az alakítása egyszer sem bicsaklik meg – ahogy a bokája sem a strasszos tűsarkúkban. A néhol homályos forgatókönyv és percekre szétfutó rendezés ellenében ő végig kiválóan és óriási dinamikával hozza a fiatal nőben állandóan ott feszülő kettősséget. Aki mélyen legbelül maga sem tudja igazán eldönteni, mit akar. Érzelmeket, szerelmet, csendes hétköznapi életet, vagy kihasználni az egyetlent, amije van, és kívül-belül addig turbózni tovább magát, amíg ki nem lyukad az általa ismert világ legfényesebb pontján.
Csiszolatlan gyémánt (Diamant Brut) – francia filmdráma, 2024. Az HBO Max kínálatában.
Nyitókép és fotó: Vertigo Média
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
A TikTok a következő hetekben Európa-szerte bevezeti majd az új életkor-azonosító mesterséges intelligenciáját.
A Sátántangó és a Werckmeister harmóniák című filmek alkotója életének hetvenegyedik évében január 6-án hunyt el.
Botrány, luxus, háború és kimondatlan összefüggések! A Vekkerben Ábrahám Róbert robbantja a bombát a Monaco Hadtest kapcsán: mi zajlik valójában az orosz–ukrán háború mögött, kik mozgatják a szálakat, és miért Monaco a hatalom igazi játszótere?
Tarr a reményt, amely a kereszténység egyik kulcsszava is egyben, anakronisztikusnak minősítette, nem számolt vele. Az viszont ránk és a gyerekeinkre vár, hogy bebizonyítsuk: nem volt egészen igaza. Győrffy Ákos írása.
A nürnbergi per nyolcvanadik évfordulójára időzített dráma tökéletesen illusztrálja, hogy egy alapvetően közepes mozit hogyan képes két zseniális színész polcokkal magasabbra helyezni.
Az ausztrál jogszabályhoz hasonló tervezeten dolgoznak Párizsban, amely már idén a parlament elé kerülhet.
A biztonságpolitikai szakértő szerint egy forgatókönyv létezik, amelyben az USA még akkor is csapdahelyzetbe jut, ha sikerül megszereznie Grönlandot.
Minden és mindenki a helyére került.
