Későn felfedezett klasszikus és egy igazi téli csoda – 5 kiváló karácsonyi film a streamingen

Az élet csodaszép (1946, Apple TV, Google Play)

Igyekeztem nem a leginkább magától értetődő alkotásokra koncentrálni, de Frank Capra 1946-os rendezésével kivételt tettem, mert nemcsak a karácsonyi filmek, hanem en bloc a mozgókép történelmének egyik legnagyobb klasszikusa annak ellenére, hogy ma már kicsit didaktikusnak tűnhet.

A korszak egyik legnagyobb sztárja, James Stewart formálja meg George Bailey-t, akinek a takarékszövetkezete épp karácsonykor megy csődbe. A férfi teljes kétségbeesésében öngyilkosságot akar elkövetni, az utolsó pillanatban azonban megjelenik egy angyal, és megmutatja neki, mennyivel sanyarúbb lenne most a kisvárosában élők sora, ha Bailey soha meg sem születik. 

Sok olyan alkotás van, amelynek az értékeit a maguk korában nem látják meg, Az élet csodaszép a bemutatója idején anyagi bukás volt, és bár öt Oscarra jelölték, egyiket sem kapta meg; valószínűleg az aktuálisabb témaválasztása miatt is, de a második világháborús veteránokról szóló Életünk legszebb évei című dráma vitte el helyette a díjakat.

Aztán a hatvanas években a film szerzői jogai lejártak, így közkinccsé vált és számos tévécsatorna műsorára tűzte. Így egyre többen felfedezték, idővel pedig az angolszász kultúra megkerülhetetlen részévé vált, és nem telt el karácsony Észak-Amerikában anélkül, hogy ne került volna képernyőre. 

Mi a manó? (2003, Apple TV, Google Play)

Will Ferrell bár nem egyszer megemberelte magát a karrierje során, azért sokat tett érte, hogy sokan egy kalap alá vegyék Adam Sandlerrel, Rob Schneiderrel és számos egyéb, alpári viccekkel operáló komikussal. És a Mi a manó? sem a szofisztikált humoráról híres többnyire, azonban mint mások mellett a Dumb és Dumber, ez a vígjáték is bizonyítja, hogy a taplóságot is lehet virtuóz módon tálalni, ráadásul hatalmas szíve van. 

A sztori főszereplője egy férfi, aki csecsemőkorában bemászott a Mikulás puttonyába és az Északi-sarkon kötött ki, ahol manók között nevelkedett. Felcseperedve azonban feltűnik neki, jóval nagyobb, mint a barátai és miután megtudja, az őt felnevelő Manó Papa nem a valódi apukája, felkerekedik, hogy New Yorkban megtalálja az igazit. Utóbbi enyhén szólva is mogorva figura (James Caan kiváló alakításában), végtelenül naiv hősünk azonban levakarhatatlanul próbálja a kegyeit keresni. 

Egy tipikus partra vetett hal típusú komédiáról van szó, amelyben a humorforrás nagyrészt abból táplálkozik, hogy a nagyra nőtt csecsemőként viselkedő főszereplő semmit nem ért az emberek világából, de a szíve a helyén van, és a túláradó optimizmusával végül mindenkit levesz a lábáról. Noha tényleg nem kevés alpári poénnal él a film, azért többnyire a jó ízlés határán belül marad, és a faragatlanabb pillanatai is elképesztően viccesek. 
Fura is, hogy a szép siker ellenére nem készült hozzá folytatás, Jon Favreau rendező viszont nem sokkal később olyan szuperprodukciókkal vált Hollywood egyik legfontosabb nevévé vált, mint A Vasember vagy A Mandalóri-sorozat.

Durr, durr és csók (2005, Apple TV)

A karácsonyi akciófilmek közül a legtöbb embernek a Die Hard ugrik be, de ennyire egyértelmű tippet nem akartam adni. Shane Black számára nagyon fontos lehet az ünnep; ebben az időszakban játszódnak az olyan klasszikusai, mint a Halálos fegyver vagy Az utolsó cserkész, de nem sokkal marad le mögöttük szórakoztatás tekintetében az Utánunk a tűzözön sem. Utóbbit szerettem volna ajánlani, de sajnos nem lelhető fel egyik streamingszolgáltató kínálatában sem, pedig sok szempontból meghatározó szerepe van az író életében – és nem feltétlenül pozitív szempontból. Akkoriban már hatalmas elismertség övezte Blacket, ezért rekordösszegnek számító hárommillió dollárt vághatott zsebre a szkriptjéért, ám a film hatalmasat bukott, és csaknem ráment a karrierje. 

Kilenc év parkolópálya után nemcsak forgatókönyvíróként tért vissza, hanem rendezőként is bemutatkozott. A Durr, durr és csókban egy balek szélhámos karácsonykor betör egy ajándékboltba, de bekapcsol a riasztó, menekülés közben pedig véletlenül egy krimi szereplőválogatásán találja magát. Rá is osztják egy detektív karakterét, majd a felkészülés miatt együtt kell dolgoznia egy valódi nyomozóval, és persze hamar igazi bűnügybe keverednek. 

A film nem csupán Black, hanem a korábban a drogfüggősége és a balhéi miatt kegyvesztetté vált Robert Downey Jr. karrierjét is újra beindította, Val Kilmerrel pedig tökéletes párost alkotnak. A kiváló szereposztás mellett a szerző összes névjegye feltűnik az alkotásban: remek akciójelenetek, abszurd poénok, a humor és az erőszak tökéletes kombinálása, két szerethető karakter, akik eleinte gyűlölik egymást, de muszáj együttműködniük és a mindent átható karácsonyi hangulat. 

Erőszakik (2008, Netflix)

Maradva a Durr, durr és csók fekete humorban gazdag vonalán, nyilván nem lehet elmenni a minden idők talán leggyalázatosabb címfordításával megáldott Erőszakik mellett sem, amelyben ugyancsak a vallási párhuzamokon és a fényfüzéreken keresztül jelenik meg a karácsony. Annak ellenére, hogy egy morbid gengszterfilmről van szó, elképesztően mély érzelemvilága miatt mégis szokatlan ünnepi hangulatot teremt. 

A sztori főszereplője egy fiatal bérgyilkos, aki hatalmas hibát vét, a főnöke Bruges-be küldi őt és az idősebb kollégáját, hogy egy kicsit felszívódjanak. Míg korosodó öreg bajtársa nem tud betelni a belga város szépségeivel és a kultúrával, a srác piával és drogokkal csapja szét magát türelmetlenül várva, mikor kap újabb megbízást.

Martin McDonagh rögtön az első rövidfilmjével, a Six Shooterrel Oscart nyert, majd az ezt követően debütált egész estés alkotása egyből kultikussá vált és nem véletlenül. Colin Farrell és Brendan Gleeson a filmtörténet egyik legemlékezetesebb párosa, a hisztérikus főnöket alakító Ralph Fiennes szintén elképesztő, csaknem minden jelentre jut egy idézhető párbeszéd. Az egész hangulata olyannyira magával ragadó, hogy aligha van néző, aki ne akarná rögtön Bruges felé venni az irányt a megtekintése után, és amellett, hogy elképesztően vicces és csavaros a sztori, közben végtelenül drámai is. Akarva sem tudnék fogást találni a filmen, ami tökéletes, az tökéletes. 

És bár McDonagh a soron következő munkájával, A hét pszichopata és a si-cuval jókora csalódást okozott, utána a Három óriásplakát Ebbing határában és A sziget szellemei esetében kiválóan prezentálta, miért tartják sokan az egyik legkiválóbb kortárs drámaírónak.  

A film jelenleg nem elérhető Magyarországról a Netflixen, de ez VPN-nel könnyen kijátszható, illetve egyéb oldalakon is fent van.

Téli szünet (2023, Netflix)

A Schmidt története, a Kerülőutak, az Utódok vagy a Nebraska után nem túlzás kijelenteni, hogy Alexander Payne az egyik legkiválóbb kortárs amerikai rendező, mégis bár szakmai körökben gyakrabban emlegetik a nevét, messze nem olyan ismert a nagyközönség számára, mint azt megérdemelné. Az említett alkotásaiban mind a rendkívüli érzékenységéről tesz tanúbizonyságot, olyan jó ízléssel vegyíti a humort és az emberi drámát, a Téli szünet pedig egy kisebb karácsonyi csoda. 

Olyan filmről van szó, amilyenek ma már nem készülnek, a Holt költők társaságát vagy John Hughes tiniklasszikusát, a Nulladik órát idéző sztoriban egy bentlakásos iskolában egy balhés diák kénytelen kettesben maradni a mogorva tanárával a karácsonyi vakáció idejére. A kezdeti hűvös viszony viszont barátsággá formálódik, ahogyan kiderül, mindkettőjük nehéz természete traumatikus élményekből ered. 

A rebellis kamaszt megformáló Dominic Sessa kiváló, fura is, hogy nem robbant be a karrierje egyből, Paul Giamatti Oscar-jelölt játéka lehengerlő, de a kettőjük párosa mellett is számos emlékezetes alakítást láthatunk – Da'Vine Joy Randolph el is nyerte a szobrot a legjobb mellékszereplő kategóriájában. A Téli szünet tipikusan az a film, ami ugyan lavírozik a giccs határán, de azért mindig időben behúzza a féket és még a legcinikusabb nézőket is könnyen leveszi a lábáról. 

Nyitókép: Jelenet a Téli szünet című filmből. A két főszerepet Dominic Sessa és Paul Giamatti játssza. (UIP-Duna Film)