Komoly veszélyt jelenthet az ukrán határról érkező kábítószer hazánkra – Forgács István a Mandinernek

A felzárkózáspolitikai szakértő szerint a biztonságnak a magyar határokon belül is léteznie kell: a rezsicsökkentés megtartása, az energiabiztonság garantálása, valamint a migránsválság elkerülése és a határokon kívül tartása mellett a kormány következetesen és folyamatosan kiálljon a kábítószer-fogyasztással szemben. Exkluzív beszélgetésünk, ahol többek között szóba kerül az ukrajnai drogkereskedelem!

Forgács István, az MCC Drogkutató Intézet frissen kinevezett társadalompolitikai igazgatója szerint az ukrán határ mentén zajló intenzív alkohol- és dohánycsempészés során Ukrajna felől is egyre több kábítószer érkezik Magyarországra.

A szakértő hangsúlyozta, hogy a helyzet nem elméleti: a kamionok, teherautók és egyéb szállítmányok révén a drogok akár közvetlenül a települések közelébe is juthatnak. „A fenyegetettség valós és közeli – a drogfogyasztás azonnal társadalmi problémává válhat, ha nem történik hatékony beavatkozás. Nem csak a fogyasztók, hanem a közösségek és a családok is közvetlen kockázatnak vannak kitéve” – tette hozzá.

A felzárkózás és a kábítószer elleni küzdelem

Forgács István több évtizede dolgozik azon, hogy a munkájával elősegítse a roma közösségek felzárkózását, és azon belül is kiemelten sokat tesz a sikeres szakmaszerzés, a munkaerőpiaci elhelyezkedés, valamint a drogfogyasztás visszaszorítása érdekében.

Az MCC Drogkutató Intézetének újonnan kinevezett társadalompolitikai igazgatója a téma kapcsán fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a roma közösségekben nem a fogyasztói, hanem a terjesztői igény jelentkezett először.

„Egy befelé teljesen nyitott közösségben könnyen lehet egyszerre nagyon sok embert reakciókra kényszeríteni. Olyan sokan élnek egymásban és egymással, hogy minden látszik, mindenre azonnal reagálni lehet, és ha már egyszer valami bekerült a közösségbe, akkor azt onnan nagyon nehéz lesz kiszorítani – fogalmazott. – Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy egy erőforrás hiányos környezetben mennyire pozitívan fogadhatja bárki azt, hogy a kábítószer terjesztésből meg is lehet élni (sőt, a többiekhez képes akár nagyon is jól!), akkor ez a belülről, egymás felé nagyon is nyitott környezet azonnal fogyasztói piaccá is válik. Pontosan úgy, ahogyan az az Egyesült Államok fekete közösségeiben is folyamatosan, visszatérő jelleggel megtörtént a 60-as évek óta több hullámban is” – jegyezte meg Forgács István, majd hozzátette, hogy miközben a polgári kormányzat az elmúlt közel 16 évben rengeteget tett azért, hogy a társadalmi felzárkózás eredményes legyen, aközben továbbra is jelen vannak azok a visszahúzó erők, amikkel szemben a lehető legkeményebben lenne szükséges fellépni, egyértelműen a roma és hátrányos helyzetű közösségek érdekében.

Véleménye szerint ezek olyan nehézségek, amelyekre a roma közösségek jelen pillanatban nagyon sok helyen az országban nincsenek felkészülve, mert kevés a védekező belső erőforrás, kevés a belső jó minta, kevés a tudatos és helyes döntés meghozatalát segítő helyi szintű közösségi egyetértés. És mindezek együttesen sajnos komoly veszélybe sodorják mindazokat az eredményeket, amelyeket 2010 óta próbál a társadalom egésze a változni akaró roma közösség megtartani.

Forgács István kiemelte, hogy azokban a roma közösségekben, ahol a kábítószer fogyasztás a hétköznapok részévé válik, ott elkerülhetetlenül felüti a fejét a családon belüli erőszak és a vagyon elleni bűncselekmények is megszokottá válnak, mert, ahogy fogalmazott: „Ezek a fiatalok sok esetben a saját családjukat károsítják meg és teszik tönkre.”

A családok együttes kiállására van szükség

Forgács úgy látja, hogy a kábítószer-függőség elkerülése a családok nélkül elképzelhetetlen. Ehhez azonban a családok együttes kiállására van szükség, melyhez elengedhetetlen a belső kurázsi. Ahogy fogalmazott: „A cigány közösségekben helyi szinteken legalább 6-8 családnak kellene első lépésként összefognia és kiállnia saját magáért, a saját gyermekeiért, majd pedig felvenni a kesztyűt a kábítószer-kereskedőkkel szemben, illetve megtalálni a következő 6-8 családot, akiket szintén be tudnak vonni a helyi védekezésbe. De ehhez először a felismerés kell, hogy ők erre képesek lehetnek. Félreértés ne essék, nekik nem a hatóságok dolgát kell elvégezniük. Senki nem lehet önkéntes rendőr. De az ma már igenis kifejezhető, egyértelművé tehető, hogy ha egy közösség nem akar drogot a saját soraiban, akkor legalább megszólal, szervezkedik, segíti a hatóságok munkáját. Ennek kellene megtörténnie most.” 

Liberális szociológusok gyakran érvelnek azzal, hogy a cigány fiatalok egyetlen örömforrása a hátrányos helyzetű térségekben a kábítószer fogyasztása, a bódulatba menekülés.

Ezzel kapcsolatban a felzárkóztatási szakértő szóvá tette, hogy aki ezt az álláspontot képviseli, az cinkosa a drogterjesztésnek, mert legitimálja a fogyasztást. 

A kábítószerek nem csupán egyéneket, hanem közösségeket is tönkretesznek 

„Minden embernek azt kellene megértenie, és a kormányzat ezt próbálja átadni mindenki számára – a társadalom biztonságérzete érdekében –, hogy az emberek hétköznapjait veszélyezteti a drogfogyasztás. Minden ember minden egyes napjára veszélyt jelent a kábítószer” – fejtette ki véleményét Forgács István, aki példaként egy olyan esetet hozott elő, amikor egy család veszíti el a hozzátartozóját egy autóbalesetben, amelyet egy drog hatása alatt álló személy követ el.

Gondolatait azzal folytatta, hogy minden magyar állampolgár azt várja a kormánytól, hogy olyan életteret biztosítson, ahol a kábítószer általi fenyegetettség a lehető legkisebb, vagy egyáltalán nem létezik.

Nem random embereket kell látni magunk előtt, akik valahol messze tőlünk kábítószert fogyasztanak a saját döntésükre, de azt kell felfognia mindenkinek, hogy a drogfogyasztó a szervezett bűnözést szolgálja ki, pénzre van szüksége és sokuk egyáltalán nem riad vissza a bűncselekményektől, vagy akár az erőszaktól sem, valamint hozhat olyan rossz döntéseket, amelyeket hiába bán meg utólag majd, ha a következményei a jelenben visszafordíthatatlanok. 

„A békésen füvező egyetemista csak addig békés, amíg nem a szomszédunkban teszi ezt 6-8 másik barátjával. Onnantól viszont igenis zavarni fog mindenkit. A saját életével és testével bárki azt tesz, amit akar, gondolják sokan, de azt is csak addig, amíg nem lesz egy ilyen munkatársa, vagy éppen családtagja valakinek. Onnantól borzasztóan nyomasztóvá válik ez a dolog” – mutatott rá Forgács arra is, mennyire lehet egészen közeli a kábítószer-fogyasztásnak a hétköznapi megjelenése is.

Arra a kérdésre, hogy mennyire célország vagy előállító hely Magyarország, Forgács a következőket válaszolta: „Több évtizede egyértelműen célországnak vagyunk tekinthetők, és bár itthon is készül kábítószer, a drog jelentős része külföldről érkezik.

mint ahogyan a Balkáni-útvonalnak nevezett észak-déli szállítási tengelynek is fontos állomáspontja volt a magyar-szerb, illetve a magyar-román határ – mutatott rá. – A kamionok éveken keresztül nem csupán illegális bevándorlókat, de nagy mennyiségű kábítószert is megpróbáltak Magyarországra juttatni. A román Schengen-csatlakozás miatt szigorúbb lett a román – bolgár és a román szerb határ, mint ahogyan a román kikötői ellenőrzések. Ezzel egyidőben megnőtt a jelentősége az Orbán kormány által emelt déli határkerítésnek is, amely nemcsak a migránsokat, de a kábítószer jelentős részét is visszatartja ma már. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy a belső béke fenntartható legyen.”

Ukrajna: mit kell tenni az országnak?

A beszélgetés végén az MCC Drogkutató Intézetének társadalompolitikai igazgatója kifejtette, hogy az ország belső biztonságának érdekében a kormány részéről nélkülözhetetlen, hogy a háborúból történő kimaradás, a migráció megállítása és az energiabiztonság garantálása mellett folyamatosan fennálljon a zéró tolerancia a kábítószer-kereskedelemmel és a drogfogyasztással kapcsolatosan.

Képek forrása: Földházi Árpád/Mandiner; Szöveg: Csarnai Márk