Mintha felhőkön járna ő is és a zenéje is: tele van ellentmondásokkal, miközben egy másik, igazibb valóság szűrődik át rajta. Nagy Dénes Kurtág-töredékek című dokumentumfilmje a főszereplőjétől függetlenül is csodálatos alkotás. Interjúnk a rendezővel.
Ez a film legalább annyira szól a szerelemről és Mártáról, mint Kurtág Györgyről és rajta keresztül a zene valódi lényegéről. Vagy csak én szeretném ilyen romantikusan látni?
Igen, benne van ez is, bár számomra talán kevésbé élesek a kontúrok. Minden egyes szál, amire a filmet felfűztük, magából Kurtág Györgyből és az ő lényegéből jött. Márta, aki nemcsak a felesége, hanem a játszótársa is volt minden értelemben, ugyanolyan fontos szereplőnk, mint a fiuk, ifjabb Kurtág György. És van még egy központi alak, aki csak néhány rövid említésben idéződik fel, mégis ő mindennek az origója. Sőt, tulajdonképpen ő a kulcs Mártához is.
„Mártáról mesélek anyámnak”?
Igen. Nem véletlen, hogy ebből, a Játékok sorozatában szereplő rövid zongoraműből rögtön a film elején elhangzik egy részlet. Mert szerintem állandóan az anyjára gondol. Vagy talán pontosabb, ha azt mondom, hogy ott van élete minden későbbi történésében és az összes benne életre kelő, majd megszólaltatott zenében. Ahogy ott van a Mártával való viszonyban is, aki éles váltásként tulajdonképpen átvette az édesanya szerepét; annak halála után két héttel ismerkedtek meg, és több mint hetven évig éltek együtt. Úgy is nézhetjük, hogy száz esztendőből csak ezt az utóbbi néhányat töltötte úgy Kurtág György, hogy nincs mindig mellette valaki.
Négykezesek az örökkévalóságig?
Van egy nagyon erős kép a filmben. Amikor Kurtág először beszél az anyjáról, felidézi, hogyan táncoltak Herkulesfürdőn, majd rögtön a négykezeseiket említi. Hogy ez volt a legszorosabb kapocs köztük, mert „miközben zongoráztunk, összeért a könyökünk”. És azt hiszem, hogy ez a kulcs Kurtág Györgyhöz: alapvetően azért zenél, hogy hozzáérhessen a másikhoz. A zene, amit ír, érintés. Apropó, indok, eszköz ahhoz, hogy a lehető legközelebb jusson valakihez. Nem véletlen, hogy a saját, általában Mártával játszott négykezeseit is úgy találta ki, hogy a kezeknek sokszor át kelljen nyúlniuk egymás fölött, hozzá-hozzásúrlódva a másik bőréhez, testéhez. Tömör, intenzív érzelmi üzenet ez, amely az összes, levélszerűen sűrített darabjában is ugyanígy benne van. Sőt, már a kézfogásában is.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A beszélgetés személyes hangon, bakelitlemezek és stadionrock-emlékek mentén bontakozik ki, majd fokozatosan eljut a magyar közélet legélesebb vitáiig.
Nagy Borbála első nagyjátékfilmjében három nő egy sorsfordító napját követhetjük végig, a Mambo Maternica azonban ugyanúgy szól a maguk módján nagyon is támogató férfiakról.
Tősér Ádám dokumentumfilmje testközelből és alulnézetből tárja fel a háború borzalmait és Kárpátalja szenvedését.
Óriási sor állt az Uránia Nemzeti Filmszinház előtt.
Nincs ahhoz fogható, amikor a feleségével játszik, mondja Kurtág a mai napon a mozikba kerülő Kurtág-töredékek című dokumentumfilmben. Tulajdonképpen egy ölelkezés. Ezt is mondja. Ez az ölelkezés hallatszik itt, ami túlzás nélkül megrendítő.
A kiáltványok egy frissen létrehozott Digitális Polgári Körhöz kapcsolódnak.
Az ukrán elnök a jelek szerint eltaktikázhatta magát.
Vége a nyugati példálózásnak, az Eurostat friss adatai kíméletlenül leleplezték a valóságot.
