Ez talán azért nem volt szerencsés lépés, mert nálam a bajtársiasság a legfontosabb. Akikkel régóta együtt dolgozom – Nyíri Zoli, Berzeviczi Attila, Volly Gyuri –, azokat nyilván nem cserélgetem, még akkor sem, ha időnként hangos vitáink vannak. És ekkor már Tomival is jó ideje együtt húztuk a Fradi szekerét…
Úgy emlékszem, egy februári napon aztán a menedzserétől, Varga Sándortól jött egy üzenet, hogy Rebrov távozni akar. Bár jó volt a viszonyunk – néha lementem edzésre is –, ezt a döntését mégsem velem közölte, hanem a menedzserrel üzent. Azt mondtam magamban, rendben van, ha így gondolja, legyen így. Komoly emberek vagyunk, és komoly döntésről van szó. Ő megüzente, én pedig természetesen ezt komolyan vettem. A kérdés ugyanis ebben az esetben már az volt, lehet-e zsarolni a Ferencvárost. A válasz nyilván egyértelmű: nem!”
Kubatov megjegyezte, erről az üzenetről később soha nem beszélt Rebrovval, akivel nem haragban és nem is barátságban, hanem profikhoz méltó módon váltak el.