Kijev elemi érdeke Orbán Viktor kormányának bukása és a Tisza Párt győzelme, amit a magyar energiabiztonság és rezsivédelem gyengítésével igyekszik elérni, karöltve Brüsszellel. Ellenkező esetben füstbe megy minden terv, amire a szomszédos ország vezetése a háború utáni jövőt alapozza.
A 2026-os magyarországi választásban számos külföldi stakeholder érdekelt, egy azonban kiemelkedik közülük: Ukrajna. A kárpátaljai magyarok 2015-ös jogfosztása óta romló magyar–ukrán kapcsolat mára olyan mélységet ért el, hogy Ukrajna politikai nyilvánosságában már nem szégyellik kimondani nap mint nap elemzők tucatjai: országuk elemi érdeke Orbán Viktor kormányának bukása és a Tisza Párt győzelme. Ha ugyanis hatalmon marad a Fidesz, füstbe megy minden terv, amire a kijevi vezetés Ukrajna háború utáni jövőjét alapozza.
Nem kellett volna, hogy így legyen, hiszen a magyar–ukrán kapcsolatok egyáltalán nem indultak rosszul. A Szovjetunió szétesése után Magyarország az elsők között ismerte el Ukrajnát, elsőként nyitott Kijevben nagykövetséget, és még azt a szívességet is megtette a fiatal országnak, hogy nem bolygatta – bár megtehette volna – Kárpátalja státuszának kérdését. Emlékezetes: 1991. december 1-jén Kárpátalján egy időben zajlott le az első ukrán elnökválasztás, illetve népszavazás két kérdésről, Ukrajna függetlenségéről, illetve arról, hogy Kárpátalja különleges önkormányzó területi státuszban, azaz területi autonómiával csatlakozzon Ukrajnához.
A kárpátaljaiak előbbit 90,13, utóbbit 78 százalékos arányban támogatták, s egyáltalán nem túlzás azt feltételezni, hogy az autonómia ígérete nélkül az Ukrajnához való csatlakozást jóval kisebb arányban szavazták volna meg a kárpátaljaiak, ha megszavazták volna egyáltalán. Az autonómiából azonban nem lett semmi, a törvényhozás szabotálta a népszavazás eredményének érvényesítését, Kárpátalja jogi értelemben ma ugyanúgy egy oblaszty a sokból, mintha mi sem történt volna 1991. december 1-jén. Magyarország ezt a problémát hangsúlyosan soha nem vetette fel, az Orbán-kormányok alatt sem. A magyar–ukrán viszony összességében is partnerinek volt mondható, hazánk támogatta Ukrajna európai uniós törekvéseit, a magyar kisebbség helyzete pedig Kárpát-medencei összehasonlításban egyáltalán nem volt rossz.
Mindez azonban megváltozott a 2014-es első orosz agresszió után. Ekkor váltak hangsúlyossá a kijevi politika azon vonásai, amelyek azóta is mérgezik a magyar–ukrán viszonyt: az agresszív etnohomogenizáló nacionalizmus – amely egy etnikai és vallási szempontból sokszínű országban teljességgel értelmezhetetlen – és a buta, arrogáns óvatlanság, amellyel Ukrajna a szomszédos országok érdekeit érintő szakpolitikai kérdésekhez közelít.
A Krím orosz annexiója, valamint a Donecki és a Luhanszki terület bizonyos részeinek megszállása után felhorgadó nacionalista érzülettől vezérelve a törvényhozás megkísérelte eltörölni az állami nyelvpolitika alapelveit szabályozó, megengedő szellemiségű, Kivalov–Kolesznyicsenko-féle törvényt. A 2012-es jogszabály engedte a kisebbségi nyelvek hivatalos vagy oktatási használatát azokon a területeken, ahol a nyelvet legalább a helyiek tíz százaléka beszéli. Tízszázaléknyi orosz ajkút Ukrajna bármely pontján találni, így az orosz az ukránnal lényegében párhuzamos államnyelvként működött – de a törvény védte a kis területen, kompaktan élő kárpátaljai tömbmagyarság nyelvhasználatát is.
2014-től a nyelvi kisebbségek bizonytalanságban éltek, a 2019 óta érvényben lévő nyelvtörvény pedig súlyosan korlátozta a kisebbségi nyelvek használatának jogát közigazgatási, oktatási és kulturális intézményekben. Emellett a 2017-ben bevezetett új oktatási törvény nyelvpolitikával foglalkozó 7. cikke az általános iskola felső tagozatától kezdve lényegében kiirtotta a kisebbségi nyelveket az oktatásból, s ezzel párhuzamosan elkezdődött a kárpátaljai magyar iskolák és az egyetlen potens magyar párt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vegzálása; a szervezet vezetője, Brenzovics László ma is magyarországi száműzetésben él.
A nyelvi és az oktatási törvény minden valószínűség szerint arra volt kétségbeesett kísérlet, hogy a független történelmének többségében alapvetően orosz ajkú ország lehetőleg ne az őt 2022. februárban megtámadó agresszor nyelvét beszélje. A kísérlet értelmetlenségét jól mutatja, hogy a Magyarországot kipécéző ukrán nacionalista szakértők nyilatkozatainak jelentős része ma is orosz nyelvű tévéadásokban, YouTube-csatornákon hangzik el, oroszul. Az alapvetően is hiábavaló törekvéssel viszont sikerült elrontani a kiváló magyar–ukrán kapcsolatot, amelyet azóta is mérgez, hogy a sértett büszkeségű ország nem hajlandó visszakozni az értelmetlen hibából – sőt újabb és újabb érveket gyárt arra, hogy a magyar igények miért nem jogosak.
Az Európai Bizottság számára legyártott legfrissebb ukrán narratíva szerint Magyarország „Viktor Janukovics elnök alkotmányának” visszaállítását szeretné elérni, felszámolva az egységes ukrán nemzetállamot. Magyarország azonban az orosz nyelv státuszára vonatkozóan semmiféle elvárást nem támaszt. Amennyiben Kijev feltétlenül diszkriminálni óhajt a nyelvek között, a Kárpátalján őshonos magyar nyelv védelmét pont ugyanúgy meg tudná oldani, ahogyan a krími tatárok nyelvének védelmét is.
2022. február 24-e óta tovább mérgezi a kétoldalú kapcsolatot, hogy a nyelvtörvény és az oktatási törvény kapcsán tanúsított stratégiai „éleslátást” Ukrajna a honvédő háborújára is alkalmazza. 2022 ősze óta romló katonai helyzete ellenére nem hajlandó engedményeket tenni; márpedig a háború folytatása folyamatosan feljebb és feljebb srófolja a béke árát.
2021 decemberében a NATO-csatlakozásról való lemondással és a 2014-re kialakult területi realitásba való de facto belenyugvással elkerülhető lett volna a fegyveres konfliktus. 2022 tavaszán Isztambulban ehhez még némi fegyverzetkorlátozás csapódott, s ennél érdemben nem lettek volna rosszabbak a feltételek ugyanazon év őszén, a sikeres harkivi és herszoni ellentámadás után sem. Egészen 2025-ig Ukrajna és az Európai Unió is elfogadhatatlannak tekintette azt, hogy a front realitása alapján tárgyaljon az oroszokkal – ma pedig már ott tartunk, hogy ez uniós és ukrán követelés, s az oroszok részéről lenne engedmény. Moszkva a béke árát immár a Donecki és a Luhanszki terület általa még el sem foglalt részeiről való ukrán levonulásban és súlyos fegyverzetkorlátozásban állapítja meg.
Magyarország soha nem támogatta Ukrajnát a helyzete romlásához vezető, hibás és rövidlátó politikájában, s igyekezett e hibás politika romjai alól kimenteni a kulcsfontosságú magyar–orosz energiakapcsolatot. Kijev a gyengülésével párhuzamosan ezt egyre durvább eszközökkel bosszulta meg. A kapcsolatok romlásához hozzájárult a kárpátaljai magyarokat szintén súlyosan érintő sorozás is – a bevonultatás során bekövetkező tragédiákat, köztük Sebestyén József történetét épp a Mandiner tárta fel először és a legalaposabban.
Amíg a háborús helyzet nem vált Kijev számára kilátástalanná, addig nem képezte bosszú tárgyát hazánk legnagyobb ukrajnai kitettsége: a Barátság kőolajvezeték.
Ezen infrastruktúra nélkül Magyarország és Szlovákia finomítóinak kőolajellátása nem megoldható, s a közép-európai energiapiacon jól teljesítő üzemanyag-exportőrből kiszolgáltatott üzemanyag-importőrré válnánk.
Ukrajna eddig nem bolygatta a Barátságot. Egyrészt a tranzitból keményvaluta-bevétele származott, másrészt a vezetéken átfolyó orosz kőolajból Magyarországon készített gázolaj a hadserege és az állami működése szempontjából is nélkülözhetetlen volt. Azonban január 27-én orosz támadás ért egy, a Barátság mellett működő üzemanyag- tároló egységet, s Ukrajna egy hónapon át hitegette Magyarországot és Szlovákiát a vezeték megjavításával, míg a két ország titkosszolgálata rá nem jött, hogy politikai zsarolással van dolguk. A gyanút alátámasztja, hogy Ukrajna nem enged sem magyar és szlovák, sem magyar vagy szlovák részvétellel zajló uniós tényfeltáró missziót a vezeték közelébe.
Azóta Budapest és Pozsony is ellenlépéseket tett. Leállt Ukrajna felé a dízelolaj- és az áramszállítás, valamint blokkolták az ország működését áprilistól finanszírozni hivatott, 90 milliárd eurós uniós segélyt, amelyet számos nemzetközi pénzintézet a Kijevnek nyújtandó finanszírozása feltételévé tett. Az incidens rámutatott arra, hogy Ukrajna számára a reménytelen és elhibázott háborús stratégia kontextusában
a cél mára egyetlen dologra szűkült: az Európai Unióba való bejutás bármi áron.
Ehhez létszükséglet az azt ellenző Orbán-kormány megbuktatása – ezért is áll Ukrajna kötésig a 2026-os magyar választási kampányban.
Magyarország gázhelyzete bonyolult, az olaj ügye viszont pofonegyszerű: orosz energiakapcsolataink közül messze ez a legfontosabb, kiesése pedig fájdalmas következményekkel járna. Fizikai oldalról a magyarországi (és szlovákiai) olajellátás két vezetéken biztosítható: az alapellátás a Barátságon, a kiegészítő ellátás a Horvátországon keresztül futó Adrián. Az Adria szivattyúi nem elég nagy teljesítményűek ahhoz, hogy a vezetéket önmagában képessé tegyék Magyarország és Szlovákia ellátására.
Gazdasági szempontból a rezsicsökkentés egy az egyben ki van téve az orosz olajimportnak. A kedvező díjakat a kormány elsősorban az orosz urals olaj brenttel szembeni árkülönbözetére kivetett különadóból finanszírozza, amely több száz milliárdos tétel évente. Orosz olaj nélkül továbbá a Mol nem tudná a többségben urals feldolgozására beállított finomítói kapacitását maximálisan kihasználni, így üzemanyagimportra szorulna, ami jelentősen csökkentené a kimagaslóan sikeres és részben állami tulajdonú cég profitját.
Nyitókép: Shutterstock
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
A brexitnépszavazás óta eltelt tíz év nem úgy alakult, ahogy sokan remélték. A brit elit soha nem bocsátotta meg a szavazóknak, hogy a kilépés mellett döntöttek, és az elmúlt évtized azzal telt, hogy a távozás gyakorlati lépéseit akadályozta.
Az orosz hadsereg eközben Dnyipropetrovszkban és a Szumi régióban is rakétázott
Ukrajna, Kína és a következő hétéves költségvetés előkészítése volt az uniós csúcstalálkozó napirendjén. Első alkalommal vett részt az új magyar miniszterelnök. Kohán Mátyás írása.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.