Egyébként egy akció-vígjátékról van szó, és mint a korábbiakból kiderülhetett, a komédia oldala nem igazán működik, akcióból pedig a finálét leszámítva szinte semmit nem kapunk. De legalább a szövevényes sztori biztos elviszi a hátán, bizakodhatna a világ legnaivabb nézője, hogy aztán jókorát csalódjon. A szóban forgó két magánnyomozót egy férfi keresi fel azzal, hogy derítsék ki, megcsalja-e a felesége. Mindez nem okoz gondot a hőseinknek, hiszen az egyikük épp megfektette a nőt, amikor azonban nem sokkal később az asszony gyilkosság áldozata lesz, egy jóval komolyabb ügybe csöppennek, mint azt gondolták.
Klasszikus, Az utolsó cserkészt vagy a 48 órát idéző buddy movie felállásról beszélhetnénk tehát. Csak ennek a műfajnak az – esetünkben nem létező akciók és poénok mellett – az egyik fő követelménye, hogy a két eltérő figura között tökéletesen működjenek az interakciók. Itt viszont a páros összeadva sem ad ki egy fél karaktert sem, így a dinamika sem működik.
Az amerikai koprodukcióban készült alkotás pedig
az öngyarmatosítás új szintjét is prezentálja.
Nem elég, hogy az egyik főszereplő hawaii inget hord, mintha ettől azt remélnék az alkotók, hogy egyből egy Miami Vice-epizódba csöppenve érezzük magunkat, de az összes karakter angol névre hallgat, így Miles és Daniel (e-betűvel ejtve) botladozását követhetjük végig. És szó sincs arról, hogy el akarnák titkolni, hogy Budapesten játszódik a cselekmény, panelházak árnyékában vagy épp gangos bérházakban nyomoznak a hőseink, a nyitó stáblista alatt pedig végigvezetnek a főváros nevezetességein.