Egyre nagyobb az aggodalom Európában: semmi sem úgy alakul Magyarországon, mint ahogyan tervezték

Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.

Sokan fortyogó kondérokkal, kénköves esővel és fel-fel csapó lángokkal képzelik el a poklot. Pedig nem kizárt, hogy szimplán egy moziterem, amelyben újra és újra levetítik a D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumplit.

Bár még soha nem éltem ezzel a gyakorlattal, de vannak olyan filmek, amelyekről akár az első tíz perc alapján kritikát lehetne írni, elvégre, ha belekóstolunk egy kondér ételbe, nem kell az utolsó falatig megennünk ahhoz, hogy érezzük, ha romlott. És volt, aki így is gondolkozhatott a D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpli sajtóvetítésén, mert néhány jelenet után elhagyta a termet. És a lehető legjobb döntést hozta.


Mert mi is történt addig? A film középpontjában két magánnyomozó áll, az eseményeket pedig egy kocsmárosnak mesélő kiskölyök narrálja. Kiderül az egyik főszereplőről, hogy gyerekkorában mániákusan szerette a sült krumplit, egész nap azt kajálta, jó adag ecettel leöntve. És bár feltűnt neki, hogy a burgonyákon vannak apró fekete foltok, de azt gondolta, csak kicsit odakozmált, míg egy nap rájött, hogy a szószban döglött muslicák vannak. Amikor a gyerek a csattanóhoz ér, a szintén épp sült krumplit zabáló pultos visszaöklendezi a falatot.
Nyilván az alkotók igyekeznek a lehető legjobb poénnal beindítani a motort, de ha ezt ennyire erősnek találták, akkor felmerülhet a rémületes kérdés, hogy
mi jön ezután?
Például olyan szóviccek, hogy az egyik nyomozó szexel egy nővel, aki aktus után elmondja, hogy pszichológusra lenne szüksége, mert nagyon meg van törve, mire a férfi azt feleli, hogy pedig elég hajlékonynak tűnt.
A paliról egyébként később kiderül, hogy erekciója lesz, ha fizikailag bántalmazzák, mindez akár a maga elborult módján vicces is lehetne, amikor kikötözik egy székhez és püfölik, hogy információkat szedjenek ki belőle, de nem sikerül humorosan előadni. Miként azt a nem túl nívós poént sem, hogy amikor az egyik szereplő egy laptopot tör fel, a készülékre használt papírzsepik vannak ráragadva. Nem csoda, hogy
a vetítés megkezdése után harminc perccel újabb kollégák távoztak.
Egyébként egy akció-vígjátékról van szó, és mint a korábbiakból kiderülhetett, a komédia oldala nem igazán működik, akcióból pedig a finálét leszámítva szinte semmit nem kapunk. De legalább a szövevényes sztori biztos elviszi a hátán, bizakodhatna a világ legnaivabb nézője, hogy aztán jókorát csalódjon. A szóban forgó két magánnyomozót egy férfi keresi fel azzal, hogy derítsék ki, megcsalja-e a felesége. Mindez nem okoz gondot a hőseinknek, hiszen az egyikük épp megfektette a nőt, amikor azonban nem sokkal később az asszony gyilkosság áldozata lesz, egy jóval komolyabb ügybe csöppennek, mint azt gondolták.
Klasszikus, Az utolsó cserkészt vagy a 48 órát idéző buddy movie felállásról beszélhetnénk tehát. Csak ennek a műfajnak az – esetünkben nem létező akciók és poénok mellett – az egyik fő követelménye, hogy a két eltérő figura között tökéletesen működjenek az interakciók. Itt viszont a páros összeadva sem ad ki egy fél karaktert sem, így a dinamika sem működik.
Az amerikai koprodukcióban készült alkotás pedig
az öngyarmatosítás új szintjét is prezentálja.
Nem elég, hogy az egyik főszereplő hawaii inget hord, mintha ettől azt remélnék az alkotók, hogy egyből egy Miami Vice-epizódba csöppenve érezzük magunkat, de az összes karakter angol névre hallgat, így Miles és Daniel (e-betűvel ejtve) botladozását követhetjük végig. És szó sincs arról, hogy el akarnák titkolni, hogy Budapesten játszódik a cselekmény, panelházak árnyékában vagy épp gangos bérházakban nyomoznak a hőseink, a nyitó stáblista alatt pedig végigvezetnek a főváros nevezetességein.
A D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpliról tényleg bátran ki lehet jelenteni már így kora tavasszal is, hogy az év legrosszabb magyar filmje. Mert simán megeshet, hogy lesz olyan alkotás, amely megpróbálja majd letaszítani erről a trónról, de alulmúlni biztosan nem lesz képes, maximum holtversenyben felkapaszkodni a dobogóra.
És alapvetően sosem drukkolnék annak, hogy egy magyar film gyenge nézőszámokat hozzon, de ez most egyfajta nemzeti érdek. Ugyanis, ha beül rá egy fiatal, olyan traumát is okozhat számára, aminek következtében legközelebb akkor sem szavazna bizalmat egy hazai alkotásnak, ha az Cannes-tól az Oscarig az összes létező díjat elnyerné.
D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpli – magyar–amerikai akció-vígjáték. Március 5-től a Pannonia Entertainment Ltd. forgalmazásában országszerte a mozikban.
Nyitókép: D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpli. (Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.)