Hoppon fognak maradni azok a nézők, akik az előzetes alapján harsány és abszurd vígjátékra számítanak, akik viszont szeretnének elmerülni az izlandi táj szépségében, jobb programot aligha találnának. A tavaly Cannes-ban debütált A szeretet, ami megmarad egészen új perspektívából ábrázolja a válás procedúráját.
Nyilván vannak egészen kellemes válások, amikor mindkét fél alig várja, hogy végre ne kelljen többet a másik képét bámulni, új életet kezdhessen, azt csináljon, amit akar. De az esetek többségében azért nem pezsgőzéssel telik a folyamat, hanem felemészti mindkét felet, hát még ha gyerekek is vannak a képletben. Mindezt a legerőteljesebben talán a Jelenetek egy házasságból mutatta be, amelynek olyan bitang volt a forgatókönyve, hogy még a modernizált HBO-sorozatban sem sikerült elszúrniuk, és az ide vágó klasszikusok között említhetjük a Kramer kontra Kramert, a közelmúltból pedig a Házassági történetet, hogy minél több aspektusát lefedjük a témának. A szeretet, ami megmarad azonban egészen új szemszögből ábrázolja az élethelyzetet.
És az, hogy valóban friss nézőpontról beszélhetünk, sokat elmond a fogyasztási igényeinkről is, mert ennek a szemléletnek nem kirívónak, ellenkezőleg, végtelenül hétköznapinak kellene lennie. Csakhogy, akár belátjuk, akár nem, mindannyian a drámát és az összeomlást,vagy a nagy, örömkönnyekkel teli békülést szeretjük látni, erre jön a nemzetközileg egyre elismertebbé váló izlandi rendező, Hlynur Pálmason,
és egyikkel sem szolgál.
A két főszereplő, a halász Maggi és a festőművész Anna kapcsolata már a kezdőképsorok előtt felbomlott, de nem azt látjuk, hogyan próbálják egymást anyagilag kizsigerelni, újabb és újabb ütéseket bevinni a másik megalázása érdekében vagy hogy nemtelen eszközöket is bevetve a gyermekelhelyezés kapcsán csatároznak, hanem azt, hogyan igyekeznek egy konszenzusos életet kialakítani. Mint a címből is kiderül, a szeretet még ott van köztük, a nehéz szituációt próbálják úgy átvészelni, hogy a gyerekeik se szenvedjék meg a kelleténél jobban a helyzetet, és túlnyomórészt olyan jól megy nekik az együttműködés, hogy kívülről nézve fel is merülhet, miért nem próbálják meg újra felmelegíteni a kapcsolatot. Annál is inkább, mert egy Isten háta mögötti izlandi településen járunk, itt aztán nem elég felcsapni a Tindert, hogy ismerkedés ügyében a bőség zavarába kerüljünk; jóval nagyobb egymásra utaltságban élnek az emberek, mint a nagyvárosban.
Ritka eset, amikor egy film ilyen mértékben mást ígér az előzetesében, mint amit végül nyújt,
A szeretet, ami megmarad marketingje alapján egy kifejezetten abszurd és olykor harsány fekete komédiára számíthatnánk. És nem is hiányzik belőle a humor, a rendező olykor a mágikus realizmus eszközével él, és olyan, egyszerre bizarr és vicces jeleneteket dob be, mint hogy a férfire álmában rátámad egy óriáskakas nem sokkal azután, hogy a volt felesége kérésére megölte a kísértetként visszatérő szárnyast. És alapvetően nem szokás azon nevetni, ha játék közben véletlenül egy nyílvessző egy gyerek testébe fúródik, de ez esetben annyira groteszk és meghökkentő a jelenet, hogy aggodalom helyett nevetgélést vált ki.
Viszont többnyire egyáltalán nem a hasonlóképpen szürreális pillanatok dominálnak. A végtelenül lassú és meditatív tempóban, a rendező a legapróbb gesztusok mentén ábrázolja azt a lelki folyamatot, amelyen a szereplők keresztül mennek. Sőt, olykor el is vesztik az emberek a fókuszt, nagyon érezhető, hogy Hlynur Pálmason fotográfus is egyben. A rendezés és a forgatókönyvírás mellett így operatőrként is jegyzi a filmet,
és sokszor az lehet a benyomásunk, mintha a forgatás során a hasznosat a hasznossal összekötve úgy lett volna vele, hogy ha már kamera van a kezében, egy füst alatt készít egy kiállításnyi fényképanyagot is.
Hosszasan elidőzik olykor a tájon, azon belül is egy-egy természeti képződményen, a belső terekben pedig a használati tárgyakon marad rajta a tekintete. És mivel nem kevés esztétikai érzékkel bír, szépek a beállítások, ám idővel úgy érezzük, hogy az amúgy sem éppen nagy amplitúdóval zajló cselekményt mindez feleslegesen és öncélúan lassítja.
És belesik abba a hibába is, mint sok európai rendező, aki azt hiszi,
hogy egy film csupán azáltal egyből mélységet nyer, hogy csendes és visszafogott,
és szabadabb teret enged az interpretációknak. De idővel azt éri el, hogy nézőként mintha magunk is egy elhúzódó szakításon mennénk keresztül: eleinte reménykedünk, hogy valami jó sül majd ki belőle, talán izgatottak is vagyunk az új élet reményébe kapaszkodva, majd már vágjuk a centit, mikor lesz vége az egész hercehurcának.
A tavalyi cannes-i premier alkalmával azonban türelmesebb közönségre talált a mozi, a legtöbb kritika, ha nem is ajnározta az egekig, de azért elismerően nyilatkozott róla. És összességében valóban kellemes élmény, de korántsem olyan tartalmas, mint amilyennek látszani szeretne. Talán ez is az oka annak, hogy végül egyetlen elismeréssel tüntették ki, ezt pedig az exházaspár kutyája nyerte: a négylábú teljesen megérdemelten Palm Dog, azaz Kutya Pálma díjban részesült.
A szeretet, ami megmarad. Izlandi–dán–svéd–francia dráma, vígjáték. Május 14-től a Mozinet forgalmazásában országszerte a mozikban.
Nyitókép: A szeretet, ami megmarad. (Mozinet)
Az Elle Fanning főszereplésével készült Margo bajban van tökéletes példája annak, hogy lehet megtölteni tartalommal egy nem túl nívós bestsellert.
Albert Camus Közönyének friss moziváltozata aligha fogja tömegesen megszólítani a fiatalokat.
Az Otthon, édes otthon rendkívül hatásosan próbálja elérni, hogy mindenféle emberi kapcsolattól elmenjen a kedvünk.
Ebben a témában ennyire zavarba ejtő, kényelmetlen, de a maga módján rendkívül vicces filmet talán még sosem láthattunk.
Az őszinte szembenézése alatt viszont a filmtörténelem legszerethetőbb időszakait idézi meg.
Informatikai rendszerprobléma merült fel a közúti határátkelőhelyeken és a repülőtéren.
Közben az ukrán kormány egy szélesebb körű mozgósítási és toborzási reform előkészítésén dolgozik.
A bronzéremre hajtó ZTE sem fogja olcsón adni a bőrét.
