Így lehet pénzt keresni egyedülálló anyaként az OnlyFansen – legalábbis a Prime új sorozata szerint

A Margo bajban van címszereplője egy egyetemista lány, aki teherbe esik a professzorától, és miután úgy dönt, megtartja a gyereket, komoly hendikeppel indul az állásinterjúkon. A tanára hallani sem akar róla, így végül kényszerből szexmunka után néz, hogy megkeresse az albérletre valót. Ez alapján egy tipikus nyomorpornót vizionálhatnánk, vagy szoftos erotikus melodrámát a Szürke ötven árnyalata mintájára. De ha valaki, akkor Elle Fanning tényleg a jó ízléséről híres, ezúttal pedig nem csupán a hányatott sorsú lányt játszotta el, hanem ő a sorozat egyik producere is, így aki öncélú kéjelgésre vágyik az OnlyFansen való érvényesülésről, az csalódni fog. 

A fiatal színésznő az adottságai alapján simán megtehette volna, hogy a szépségét, és ne a tehetségét kamatoztassa, de egy-egy olyan blockbustert leszámítva, mint a tavalyi Predator: Halálbolygó, azért túlnyomórészt nem a hollywoodi fősodorba pozicionálta magát. 

Az valószínűleg a szülei érdeme, hogy már háromévesen együtt szerepelhetett Sean Penn odalán a Nevem Sam című drámában, azután szintén csupán kilencesztendősen a Benjamin Button különös életében tűnt fel, viszont később is jól válogatott. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Sofia Coppola (Made in Hollywood), Francis Ford Coppola (Mostantól napkeltéig), Woody Allen (Egy esős nap New Yorkban), és láthattuk Nicolas Winding Refn társadalomkritikus horrorjában (Neon Démon), a Bob Dylan életrajzi filmben (Sehol se otthon), idén pedig az Érzelmi érték című drámával az első Oscar-jelölését is begyűjtötte. Nem is folytatom, nívós színésznő, 

És bár a Prime Video érthető üzleti megfontolásból úgy vágta össze a Margo bajban van előzetesét, hogy úgy tűnjön, teljes egészében a lány OnlyFans-karrierjére koncentrál majd, de valójában, ha jól emlékszem, a főszereplő csupán a harmadik vagy talán a negyedik epizód végén kezd el egyáltalán ilyesmin gondolkodni. A hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a régen elvált szüleivel miként találja meg ismét a hangot ebben az új szituációban. 

Egykori Hooters-felszolgáló anyja látványosan kapuzárási pánikban szenved, mindent megtesz, hogy leplezze a szaporodó ráncait és fiatalabbnak tűnjön, miközben épp újra házasodni készül. Régen népszerűnek számító, levitézlett pankrátor apja pedig épp szabadult a rehabról, és még jól is jön neki ez a fajta segítő szerepkör; a figyelme elterelésével talán kisebb eséllyel szokik vissza a heroinra. És nyilván egyikük sincs oda azért, hogy a lányuk a testével próbál pénzt keresni, de ilyen-olyan módon ők is ezt tették korábban, Margo lényegében csak a családi mintát követi.

És noha élek a gyanúperrel, hogy a könyv alapjául szolgáló, azonos című regény szerzőjét nem a közeljövőben fogják meghívni Stockholmba, hogy átvegye a Nobel-díjat, viszont ha magas irodalomnak nem is lehetne nevezni a kötetet, állítólag jóval szellemesebb és intelligensebb egy átlagos, olcsó ponyvánál. És bár szinte az összes filmfeldolgozás megkapja, hogy a könyv mennyivel jobb, ez közel sincs mindig így, sokszor az írott verzióhoz rengeteget hozzátesz az, ha első osztályú színészek adják elő. Elle Fanninget már méltattam eleget, ezúttal is kiváló, az édesanyját alakító Michelle Pfeiffer fizikailag-lelkileg annyira átlényegült, hogy eleinte fel sem ismertem. És ott van az apát játszó Nick Offerman is, aki minden alkalommal karakteres mellékszerepeket kap, de azokkal el is viszi a show-t. Ezúttal sincs másként, onnantól kezdve, hogy feltűnik a színen, minden jelenetet ellop a bumfordi figurájával. 

Szintén 

Viszont, ha visszaemlékezünk csak ebből az évből az olyan, anyaságot istencsapásként ábrázoló drámákra, mint a Ha tudnék, beléd rúgnék vagy a Dögölj meg, szerelmem, itt kellemes meglepetés, hogy a poénok a nehezen kezelhető helyzetekből erednek, és nem dekonstruktív szándékkal a gyerekvállalás megkérdőjelezésére épülnek.

Azt viszont minden erénye ellenére is nehéz lenne állítani, hogy a Margo bajban van tökéletes lenne, bár nyolc rész az egész, az epizódok pedig egyenként harmincöt-negyven perc körül mozognak, már a sztori felénél járva is érződik, az egészet simán el lehetett volna mesélni egy kétórás mozifilmben. Bőven akadnak olyan üresjáratok, amelyeket ki lehetett volna vágni anélkül, hogy a tartalom csorbulna, de a streamingszolgáltatók nyilván az Y és a Z generációk fejével gondolkodnak, ők pedig furcsa módon jóval előbb kattintanak egy sorozatra, mint egy egész estés filmre, még akkor is, ha mindkettő épp ugyanolyan hosszú. És ebben az elnyújtottabb formátumban azért jóval szembeötlőbb, hogy nem ez a legmélyrehatóbb dramedy a világon. Megpiszkál ugyan releváns kérdéseket, de elsősorban egy jól elkészített, az átlagosnál bőven rostosabb, de mégiscsak szimpla limonádéról van szó.

Margo bajban van – amerikai vígjátéksorozat, drámasorozat. Megtekinthető a Prime Video kínálatában. 

Nyitókép: Margo bajban van. (Prime Video)