Jennifer Lawrence teljesen megborult a gyerekvállalás után, rémálommá vált a kapcsolata Robert Pattinsonnal

Meggyőződésem, hogy az Alkonyatban rendezői instrukció volt, hogy mindenki játsszon gyengén, mert féltek attól, hogy a célközönséget jelentő tizenkét éves lányok még az árnyaltabb pillanatokat sem biztos, hogy képesek dekódolni, ezért látványos gesztusokat és jelentőségteljes tekinteteket vártak a szereplőktől. Ugyanis, ha létezne olyan szteroid, ami nem az izmokra, hanem a színészi képességekre hat, az sem magyarázná, miként lehetséges, hogy ugyanabban az évben, amikor bemutatták a vámpíros franchise utolsó epizódját, Robert Pattinson már egy David Cronenberg-filmben (Cosmopolis) bizonyította a drámai vénáját. Nem sokra rá az Országúti bosszú gyengeelméjű bűnözőjeként pedig olyat alakított, hogy a világ igazságtalansága az, hogy nem jelölték Oscarra, majd jött mások mellett a Bret Easton Ellis világát idéző Térkép a csillaghoz vagy a Tarr Béla stílusát horrorral vegyítő A világítótorony és egyértelművé vált, zseniális a srác. 

A párját alakító Jennifer Lawrence egészen más utat járt be, mondhatni most talált haza: a karrierje egyik legelső fontos szerepe szintén egy vidéken játszódó dráma volt (Winter's Bone – A hallgatás törvénye). Egyből Oscarra is jelölték, de a szobrot csak két évvel később, a Napos oldal női főszerepéért vehette át. Számtalan díjnyertes alakításának dacára azonban Hollywood inkább a szépségére, mint a tehetségére figyelt fel, így olyan blockbusterekben feszített szűk ruhákban, mint Az éhezők viadala- vagy a X-Men-sorozat. Akik viszont a külseje miatt kedvelik, most örülhetnének, mert ezúttal nem egy jelenetben teljesen meztelenül látható, de a film végére az élettől is könnyen elmehet a nézők kedve, a szexuális vágy a Maslow-piramison olyan magasra kerül, hogy hunyorogva sem látunk fel odáig. 

Ricky Gervais viccelődött az egyik stand-upjában azzal, hogy állítólag van egy olyan internetes portál, amin meg lehet nézni, egy adott filmben baja esik-e állatoknak. Még a Schindler listája is szerepel az adatbázisban, azaz sokakat jobban izgat egy házi kedvenc halála, mint zsidók millióinak a meggyilkolása. Utóbbiak számára semmiképpen sem ajánlott a Dögölj meg, szerelmem. 

A két sztár ugyanis egy házaspárt alakít, akik New Yorkot hátrahagyva egy frissen örökölt vidéki házba költöznek a semmi közepére, és miután gyerekük születik, a nő egyre jobban megkattan. Míg a férje eljár dolgozni, addig ő a napjai nagy részét emberi interakciók hiányában, szinte teljesen elszigetelve éli, és bár orvosi diagnosztika nem hangzik el – a szereplők intellektuálisan igencsak ki vannak számolva ahhoz, hogy szakember segítségét kérjék –, de nem kell diploma hozzá, hogy egyértelmű legyen: az asszony szélsőséges bipoláris depresszióval vagy borderline személyiségzavarral küzd. Az pedig kezeletlenül súlyosan ön- és közveszélyessé válthat; 

Ráadásul míg Lars von Trier Melankóliájában a hasonlóképpen komoly pszichológiai problémákban szenvedő főhősnő számára a közelgő apokalipszis egyfajta megváltást jelent, itt nincs kívülről érkező feloldozás. Csak egyre jobban elharapózó viták és brutális konfliktusok; nem meglepő, hogy a filmet az IMDb-n a felhasználók tízből 6,1 pontra értékelték, ami egy mélylélektani drámánál rendkívül alacsony, ugyanis a Dögölj meg, szerelem a vagány címe ellenére sokaknak kínszenvedés lehet. Minden percéből árad a szürkeség és a reménytelenség, a saras vidéki tájból valószínűleg Tarr Béla is ihletet merített volna, nincs egy pillanata a filmnek, amit hagyományos értelemben élvezni lehetne. 

És ezt a kényelmetlenséget tovább fokozhatja, hogy sokan a saját életükre is ráismerhetnek közben. Mert a néző megkínzása nem öncélú, ugyan egy szélsőségesen rossz viszonyon keresztül, de a féltékenységről, a hűtlenségről, a társas magányról vagy éppen a közös nyelv megtalálásának a képtelenségéről beszél, azaz mindarról, ami bármely kapcsolatot tönkretehet. 

Viszont ez a hangvétel nem érheti meglepetésként azokat, akik nem a két sztár, hanem Lynne Ramsay miatt ülnek be rá: a rendező ugyanis a Beszélnünk kell Kevinről vagy a Sosem voltál itt esetében is bizonyította, tőle sosem Sas kabarét várhatunk. A túlságosan lírainak szánt finálé ugyan csorbítja az addig rögrealista élét, de az odáig elvezető pokoljárás hatása alól így sem menekülünk egykönnyen. 

Dögölj meg, szerelmem – amerikai dráma, thriller. 2026. január 15-től az ADS Service Kft. forgalmazásában országszerte a mozikban.