Christian Bale főszereplésével elkészült a legrosszabb folytatás, aminek nincs is első része

Nem állítom, hogy régen minden jobb volt, de azért az 1935-ös Frankenstein menyasszonya röpke hetven perc alatt tokkal-vonóval elmesélte a sztoriját. Nyilván nem bíbelődtek komoly karakterábrázolással vagy drámával, egy ilyen szörnyfilmben nem is hiányzik az ilyesmi, hanem lendületes ecsetvonásokkal felfestették a figurákat és a konfliktusok gócpontjait, majd villámgyorsan lezavarták azokat. 

Manapság azonban egy papírvékony forgatókönyvet sem lehet két óra alatt ledarálni, különösen igaz ez a klasszikus rémtörténetek újragondolására, amelyeknek egyébként hatalmas divatja van jelenleg. Egy éve mutatták be a Nosferatu friss változatát, majd jött az Oscar-jelölt Netflix-féle Frankenstein pár hónapja (Luc Besson Drakula-átiratát most hagyjuk), és mindkettőre ugyanaz volt az igaz: az operatőr a lelkét is kidolgozta, varázslatos képekkel mesélték el a sztorit és kiváló színészekkel, a végeredmény mégis dögunalmas lett.

Ugyanez igaz a Menyasszony!-ra is, amely egyébként nem igazán tekinthető az említett, csaknem százéves horror remake-jének, de ahhoz hasonlóan

csak ezúttal anélkül, hogy az előzményeket feldolgozták volna. De mondjuk a Harry Potter esetében sem biztos, hogy rosszul jártunk volna, ha egyből a második kötettel kezdik az adaptációk sorát, így ez nem is feltétlenül lenne önmagában baj.

A kreatúrát a harmincas évek Chicagójában ismerhetjük meg, amikor is bekopog egy őrült tudósnőhöz azzal, hogy rendkívül magányos, elmúlt százesztendős, mégis egyedül tengeti a napjait, és sosem tapasztalta meg a szerelmet vagy a testiséget. A hölgynek megesik rajta a szíve, így kiás neki egy nemrég elhalálozott escortlányt, és feltámasztja. Dúlni is kezd köztük a l'amour, ám a társadalom két torzszülött számkivetettje hamar bajba kerül, és a rendőrség érdeklődését is felkeltik. 

A koncepció igencsak hasonlít a Joker rossz emlékű folytatására, eleinte le is sokkolt, amikor a szereplők táncra perdültek és dalolászni kezdtek, megpiszkálva az említett film által okozott poszttraumámat, de szerencsére a musicalbetéteket aztán nem erőltetették. 

Ahogy egyébként úgy igazán semmit sem. Van némi torz kémia a két szörnyeteg között, de romantikus érzéseket aligha vált ki a nézőből a románcuk – ha valakiben mégis, akkor lehet, hogy érdemes meglátogatnia egy pszichológust. 

ugyanis a címszereplőt állandóan meg akarják erőszakolni, ő azonban a társával kivégzi az inzultálókat, mire nők tömegei bolydulnak fel és tartanak demonstrációkat az utcán a testi önrendelkezésüket hirdetve – aztán ez a szál úgy tűnik el, mintha nem is lett volna. Megpedzeget némi elmélkedést életről és halálról, de Maggie Gyllenhaal rendezőnő nem egy Tarkovszkij, így ezt sem erőltetik. Van egyfajta Született gyilkosok utánérzete, ahogyan a két karakter Amerikát szeli, és bár nem saját akaratukból, de folyamatosan erőszakba csöppennek, de enyhén szólva sincs meg a kellő lendülete ahhoz, hogy Oliver Stone remekművével emlegessük egy lapon.

A legdöbbenetesebb azonban az, hogy Hollywood krémjét sikerült mindehhez leszerződtetni, öröm nézni, hány, alapvetően elképesztően zseniális színész fecsérli el a tehetségét. Ott van rögtön a főszerepben az Oscar-díjas Christian Bale és a kétszeres Oscar-jelölt Jessie Buckley, mellettük mások mellett olyan, az akadémia által szintén kitüntetett vagy nominált sztárok tűnnek fel, mint Jake Gyllenhaal, Penélope Cruz vagy Annette Bening. 

És ha egy Marvel-produkcióról lenne szó, akkor érteném, az említett nevek az arccal a kassza felé mentalitással vállalták el a szerepet, de aligha hiszem, hogy a Menyasszony! nagy anyagi siker lesz. Nem tudom, ki a célközönsége néhány gót tinilányt leszámítva, de utóbbiak aligha hozzák majd vissza a nyolcvanmillió dolláros költségvetést. 

Menyasszony! – amerikai horror, filmdráma, sci-fi, 126 perc, 2025. Március 5-től az InterCom forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Menyasszony! Forrás: InterCom