Nyitott kapcsolatba kezdett egy házaspár, drámai vége lett – Szeszélyes kalandok Kanadából

Az interneten milliószámra találunk az elképzelés és a valóság közti különbségeket ábrázoló mémeket. Olyanokat például, amelyek összehasonlítják, hogy egy gyorséttermi hamburger nem egészen úgy néz ki, mint a plakátokon,; kicsit nyomottabb, mintha párat dekáztak volna vele, és a paradicsomkarikán sem csillog a hajnali harmat. Vagy, közelítve az aktuális témához, az online társkeresőkön is gyakran tapasztalhatjuk, hogy a másik fél nem épp úgy fest élőben, mint a filterezett képeken. 

Azonban ezeknél milliószor nyomorúságosabb összehasonlítani a filmekben – hát még a pornóban – látható szexjeleneteket a valósággal, amikor már nem feltétlenül olyan olajozottan működik minden, jóval többet bénáznak a felek. És pont ezért károsak a hasonló tartalmak mindazok számára, akik képtelenek a helyén kezelni azokat, és irreálisan magas elvárásokat gerjesztenek bennük.  

Nos, ilyesmivel a Szeszélyes kalandokat aligha lehet vádolni, az említett szegmensek olyan kiábrándítóan ábrázolják az intimitást,

A történet főszereplői, Julie és François tizenhat éve élnek házasságban, és a kiskorú gyerekeik megszületése óta a hétköznapjaik egyre rutinosabban és monotonabban telnek, a kettőjük közti tűz már alig-alig pislákol. Egy vacsora alkalmával két jóval fiatalabb barátjuk elárulja nekik, ők úgy tartják fent a szexuális izgalmat, hogy nyitott kapcsolatban élnek, és ez számukra egy tökéletesen működőképes modell. Mindez szöget üt a mi házaspárunk fejébe is, és hamar a tettek mezejére lépnek. A férfi, aki korábban sosem feküdt le mással, mint a feleségével, eleinte nagyon élvezi is az új kalandokat, míg a nőből csak feszengést váltanak ki. Aztán persze fordul a kocka, Julie szép lassan felszabadul, kivirágzik, François pedig egyre frusztráltabb lesz, hiszen a húspiacon az árfolyama enyhén szólva is alacsonyabban van. 

A Szeszélyes kalandokra könnyedén rá lehetne fogni, hogy ez is feminista alkotás, hiszen egy erős nőt és gyenge férfit látunk benne, de az az igazság, hogy manapság bármiféle ideológiai ráhatás nélkül is ez a felállás kezd a realitássá válni. Elég nyitott szemmel járni egy plázában, és azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több esetben a férfiak melleket eresztettek, míg a nők nadrágot húztak – és nem feltétlenül azért, mert a magazinok ezt a képet sugallták nekik. Hanem mert egy kapcsolatban, különösen egy családban azért valakinek csak meg kell fognia a botkormányt, és ha a másik fél képtelen ezt megtenni, a nők csak rákényszerülnek erre a szerepre.

A filmben a végtelenül tohonya François szomorúan közli, hogy szeretné egyszer átélni azt, hogy valaki vonzódik hozzá szexuálisan, de annak ellenére, hogy néhány lépcsőt is alig tud megmászni lihegés nélkül, az eszébe sem jut, hogy kicsit összeszedje magát fizikailag. 

Az elkényelmesedett nyugati ember mintapéldánya, aki nem csupán képtelen kiállni magáért, hanem mint az a sztori egy pontján kiderül, kifejezetten izgatja szexuálisan is, ha megalázzák. Egy ilyen felállásban pedig nem kell feminizmus ahhoz, hogy a nő váljon a dominánssá, aki érzelmileg is jóval stabilabb ahhoz, hogy feltalálja magát ebben az új kapcsolati működésben. 

A mozi rendezőjéről, forgatókönyvírójáról és főszereplőjéről, Eric K. Boulianne-ről tudni lehet, hogy egy elég progresszív figura, viszont szó sincs arról, hogy propagálni szeretné a nyitott kapcsolatokat. 

hiszen egyfelől bemutatja, hogy ez az életmód miként kezdi ki a főszereplők házasságát, és milyen megalázó és fájdalmas helyzeteket teremt, másfelől mégis azt látjuk, hogy ha sok gyötrelemmel is jár, a két fél legalább élni és érezni kezd. És nem csupán egy olyan időgépben ülnek tétlenül, amelyben pont olyan tempóban telnek el az órák, mint a valóságban. 

Nem finomkodik a rendező az explicitás tekintetében sem, 

csupán annak a hatását nem érik el, mert a maguk valóságosságában lelohasztóak. Mindez azonban nem mondható el az egész műről; a Szeszélyes kalandok kitűnő arányérzékű dramedy, amelyben a keményebb, fájdalmasabb helyzeteket jó adag fanyar humorral oldják fel. A házaspárt alakító színészek játéka pedig természetesebb nem is lehetne, az érzelmi hullámvasút közepén is árad belőlük, hogy a kísérletezésük ellenére egységet alkotnak, szeretik egymást.

És nem is ez az első mozi, amely a hasonlóképpen alternatív kapcsolatokat boncolgatja. Még hazai fronton is akad néhány, elég csak Orosz Dénestől a Polygamyt vagy Nagypál Orsolyától a Nyitvát említeni, de mindkét esetben azt éreztem, mintha az alkotók megrettentek volna a saját témaválasztásuktól, olyannyira visszafogottan, már-már prűden viszonyultak hozzá. És ha nem is képezi az említett rendezők totális ellenpólusát Eric K. Boulianne, de nem fél olykor egészen messze  elmenni, hogy a lehető legtöbb szögből vizsgálja a kérdéskört, amely ezáltal válik kifejezetten érdekessé – teljesen függetlenül attól, mit gondolunk a tematikájáról. 

Szeszélyes kalandok – kanadai dráma, vígjáték. Április 23-tól a Budapest Film forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Szeszélyes kalandok. (Budapest Film)